Ha van én blog akkor ez egy álom blog. Evezésről, örömről, családról, barátságról, csapatról, utazásról, versenysportról, küzdelemről, edzésről, megmérettetésről szól, az álmaimról szól. 2014 vízválasztó lesz, lássuk!
2014. augusztus 30., szombat
2014. augusztus 3., vasárnap
Be a városba – Európa leggyorsabb szkiff versenyén
Szombaton ismét világot láttunk! Életemben másodszor
családostól mentem versenyre. Kicsit bonyolult volt, mert Bécsbe indultunk,
ahol a Viennautica keretében a Wienereiner 6km-es üldözéses versenyen indultam.
A versenyt negyedik alkalommal rendezték meg és egy kisebb vízi fesztivált
szerveztek a köré. A 6 km-es szkiff verseny mellett vasárnap nyolcasok is versenyeztek,
de tegnap este szlalom kajak és sárkányhajó verseny is volt. A helyszíne a Duna
csatorna volt, 6km a táv és valóban a leggyorsabb sodrás, amin talán életemben
eveztem.
A rajt egészen a csatorna felső zsilipkapujánál volt, egy
kis zöld placcon várakoztunk és először nagyon furcsa volt, hogy a semmi
közepén vagyunk. Aztán kiderült, hogy melegítésre a vízen nincs se idő, se hely,
sőt a nyolcasokkal még megfordulni sincs hely. A parton kis gimnasztika, futás
és ergozás után (az ergok a fűben voltak egy fa alatt) szép sorjában vízre
szálltunk mind a 40-en, rajtszám szerint.
A verseny érdekessége, hogy nem saját, hanem kölcsön hajóban
versenyeztem, mert nem tudtam megoldani a hajó szállítását Bécsbe. Szerencsémre
az egyik főszervező (Daniel) kölcsönadta hajóját, amiről a helyszínen tudtam
meg, hogy egy Fluidesign van szó. Aki nem ismeri ezt a márkát tudnia kell, hogy
viszonylag ritka Európában, főleg könnyűsúlyúak használják, kanadai egyébként.
A héja, mint az új ST1-es Stämpflinek, puha, igaz nem annyira, de a hajó hosszirányba
mégis merev. A villa fordított wing villa volt, és mivel a saját Filippim is
ilyen nem volt szokatlan.
Viszontagságaim azonban itt kezdődtek. Igazai amatőrként nem
próbáltam ki a hajót a verseny előtti másfél órában, pedig kellett volna. A
lábtartó rossz helyen volt ráadásul a hajó fara felé, így szerelnem kellett, de
erre már csak a vízen a rajt előtt volt lehetőségem. De mivel kb. 4 perccel a
rajt előtt tudtam vízre szállni ráadásul utolsó előttiként, így csúsztam a
rajttal. Szerencsére a bírák rugalmasan kezelték a dolgot és elindították az órát,
amikor áthaladtam a vízreszálló stégtől 100 méterre lévő rajtvonalon, de így is
3 perccel a mezőny után és 2 perccel az ifik előtt indultam. Nem volt kit üldözni
és engem sem üldözött senki. Ráadásul a ekkor vettem észre, hogy a
csapásszámmérő kábelmentes így hiába tettem be sajátomat az nem mért semmit. Szerencsére
a GPS óra nálam volt így a sebességet és az időt tudtam mérni. A víz nagyon
folyt, és az erős ellenszél ellenére is 3 perc körüli átlagot eveztem. Mivel
egyedül mentem nem volt mit tenni, mint húzni teljes bedobással és várni, hogy
elteljen a táv. A folyó kb. 50 méter széles volt, így figyelni kellett, hogy
mindig a középvonalban maradjak. 7-8 perc után kezdtek sűrűsödni az épületek és
valóban, ahogy a verseny elején is beszéltük a lényeg, hogy beevezünk a városba.
Egyre többen voltak a parton és egyre többen szurkoltak a plázsról, vagy a
sétálva. Aztán egyszer csak megláttam valakit evezni előttem és akkor már
tudtam, hogy közel a vége és rátettem egy lapáttal. Emlékeztem a térkép
alapján, hogy a nagyobb kanyar után már csak egy kilométer, így tudtam, hogy
nincs már sok. Végre megszólalt a duda és kifáradva beértem a célba.
A kikötés nagyon jól meg volt szervezve: 8-10 segítő
segített kivenni a hajót és elvették a lapátomat is. A hajót visszaadtam és
vártam a kis szurkoló csapatomat. A szervezésnek köszönhetően nem kellett
visszaevezni, de egy biciklit kellett kérnem, hogy a kocsinkért eltekerjek,
majd megvártuk a díjkiosztást. A páran mondták, hogy jó időt mentem, és Daniel
is megkért, hogy várjam meg a díjkiosztót, mert nagyon jól mentem. Ezért megvártuk
Bécsben az estét, néztük a Szlalom versenyt és sétáltunk is. A díjkiosztónál aztán
kiderült annyira jól mentem, hogy nyertem, így megérte a várakozást J.
A verseny nagyon jó hangulatú volt, nagyon élveztem, a
kölcsön hajó miatt mentem végül ki és megérte. A Silver Skiffel tudom csak
összevetni versenyt és azt kell írjam, hogy ez is legalább olyan jó lehet pár
éven belül, ha az indulók száma megnő és pár igazán nagy nevet is hívnak a
rendezők. Szóval ajánlom jövőre mindenkinek szkiffben és nyolcasban is.
Végezetül gratuláció a Budapest-Baján indulóknak, kemény
lehetett ilyen időben. Talán jövőre majd én is indulok megint, ha összeszedem a
bátorságom.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)