Az elmúlt két hónap viharos gyorsasággal eltelt. Hihetetlen,
hogy egyik nap még hazavezettem Szegedről, tegnap este pedig már az első téli 2000
méteres felmérőt húztuk Csepelen. Szó mi szó, jól ment, leszámítva az utolsó
150 métert, ahol kézzel foghatóvá vált, hogy az edzés mennyiségemet 6-9 órára
csökkentettem és leginkább azokat az izomépítő gyakorlatokat csináltam, amiket
az elmúlt 10 évben inkább hanyagoltam. A 6:19-es eredmény ennek tükrében végül
is jó, egyenlőre még beférek a nyolcasba.
Amit viszont érzek, hogy az edzés és annak a fajta
céltudatos versenyevezésnek a befejezése, amit az elmúlt két évben célzottan csináltam
és előtte is évekig ez volt a legfőbb motiváló az életemben egy hatalmas űrt
hagyott maga után. Erre az ob utáni hetek pihenése után kellett rádöbbennem.
Elkezdtem a cégem tanácsadói ágát kiépíteni, pörögni, munkát, projektet
keresni, ami meg is lett és egyenlőre nagyon tanulságos, de mégis van valami,
ami hiányzik…
Ebben az élethelyzetben kerestek meg néhányan és kértek fel,
hogy próbáljak meg/vállaljak el a MESZ megújuló elnökségébe egy jelölti pozíciót
elnökségi tagnak. Alapvetően idegenkedtem a dologtól, ami feladat és szerep is.
Egyik oldalon persze jól esett, hogy vannak, akik azonosulni tudnak az általam
és néhány evezőstársam képviselte evezősképpel, másik oldalról viszont nagyon
nehéz megbarátkozni azzal, hogy ma Magyarországon milyenek a közviszonyok, amit
a magyar evezésben napi szinten megélek, megélünk. Nagyon nehéz a feladat azt a
közösséget, azt az élményt tovább adni és kiszélesíteni, ami az evezés. Korábbi
blog bejegyzéseim (Lista 1. és Lista 2.) ezt próbálták, de a MESZ elnökségi
tagjaként ez a feladat egy teljesen más perspektívába kerülne. Napokig
gondolkodtam, hogy valóban szeretnék e részt venni egy ilyen feladatkörben és
végül arra jutottam, hogy azt az űrt, amit a verseny evezés hagyott maga után
ki kell töltenem. Most egy lehetőséget kaptam, hogy az evezésben szervezési és
döntési oldalon, országos szinten legyek hatással az eseményekre.
Elfogadtam a jelölést.
De mit is kell tenni az MESZ elnökségének tagjaként? Mit
tehetnék én, ebben a szerep- és feladatkörben?
1.
A legfontosabb egy szolgáltatás szemlélet meghonosítása MESZ-ben és a magyar evezős
életben. Az evezősök tudva, vagy tudatlanul egy szolgáltatási szintet várnak el:
jobban szervezett pontos versenyeket; klubszinten jobb hajóparkot; megfelelően
felkészült edzőt; tiszta öltözőket; meleg vizet (!); sikeres válogatottat, amire
büszkék lehetnek; hogy annyira ismerjék az evezést, hogy ne kelljen mindenkinek
elmagyarázni, hogy ez nem kajak-kenu, stb. Csak néhány példát említve.
2. Az, ami miatt azt gondolom, hogy megfelelő tudással
rendelkezem ennek a személetnek és az evezősök közösségének a képviselésére az
elmúlt 20 év készített fel. Magyarországon eveztem az Esztergomi EHE-ben, a
Danubius NHE-ben és most a Csepel EK-ban, de eveztem és versenyeztem
Új-Zélandon és Olaszországban. Voltam tagja olyan klubnak, aminek húsz tagja
van és olyannak is amelyiknek 4000 és vagyona vetekszik a MESZ vagyonával
szellemi és anyagi értelemben is. Láttam rendszereket, szervezési módokat,
elveket látom a különbségeket, látom az ottani problémákat és látom, hogy mi
megvalósítható itthon és mi nem és mi mikor, minek mi a feltétele.
3. Jelenleg több szervezési szálon is kapcsolok az
evezéshez. A legfontosabb a Budapest Kupa, amely a Danubius és MESZ közös
szervezésben valósul meg és az egyik legsikeresebb hazai nemzetközi és
legnagyobb nyolcas verseny ma Magyarországon. A BESZ felügyelőbizottságának
elnöke vagyok. Vállalkozásomnak egyik területe a Filippi hajók kereskedése és a
sporthoz köthető eszközök és tanácsadás szolgáltatása.
4. Azt gondolom, hogy az evezősöknek belülről kell
megerősödniük, az evezés szervezőinek lokális és országos szinten is élménnyé
kell tenniük az evezést. A fiatalok számára kell meghatározó élménnyé,
közösséggé kell alakítaniuk a sportot, a klubjukat. A versenyeknek és a
díjaknak a presztízsét emelni kell.
5. Egész életen át tartó élményt kell létrehoznunk,
aminek fontos eleme a versenyzés hazai és nemzetközi szinten, az olimpia, de
ugyanennyire fontossá kell tenni a hosszútávú versenyeket és túrázást, az
edzést a klubba járást, a közösségi létet. Nem csak a 2000 méter létezik ki,
kell szélesíteni a spektrumot. A gyerekek mellett az egyetemistákat és a felnőtteket
is meg kell tudni szólítani, aminek szervezésében a MESZ-nek oroszlánrészt kell
vállalnia. Ezt a kommunikáció és rendezvény (versenyek, bemutatók, túrák –
itthon és külföldön, evezős bálok, stb.) szervezés révén tudja elérni.
Egyszerűen divatossá kell tenni az evezést!
Évekkel ezelőtt olvastam egy század eleji leírást az
esztergomi evezős életről. Egy mondat nagyon megragadt: „Az evezősök báljai
városszerte híresek voltak”. Akkor 7 csónakház működött a városban, ma egy. A
Margitszigeten 11 evezősház volt ma egy. Meg kell fordítani ezt a folyamatot.
Vissza kell hozni az evezős élet csillogását és ehhez új szemlélet kell, amely
túl lát a mindennapok nehézségein, mer tervezni és nem csak a VB aranytól tesz
függővé egy sportág, egy életforma sikerességét.
A közgyűlésen a küldötteknek a legfontosabb feladata, hogy
olyan elnökséget tudjanak választani, amely tud együtt dolgozni, nem jön benne
létre a mi-ők hangulat. Érvek és ellenérvek alapján, minden helyzetből
kompromisszummal továbblépve győzte-győztes játszmákat játszanak az elmúlt
években gyakori győztes-vesztes, vagy még inkább vesztes-vesztes játszmák
helyett, amiknek mi, a mindennapok evezősei voltunk az elszenvedői, de legalább
is nem a nyertesei. Mindenképp nagy a felelőssége a következő elnökségnek, csak
néhány dolgot kiemelve: pálya beruházás, nemzetközi sikeresség, tömegsport
elvárások, kiemelt sportági státusz megőrzése, stb. A nem olyan régi adósság konszolidáció egy olyan tabula rasat
adott a sportágnak itthon, ami nyugodt helyzetet biztosít a növekedéshez, ezzel
a élni kell.
Azt gondolom, hogy van lehetőség most már egy valóban új
érát kezdeni a sportágban! A jelöltek közt rengeteg a fiatal – érdemes nekik
esélyt adni a bizonyításra, mert ők fognak bizonyítani.
