Az előző napokban már megírtam a versenybeszámolókat, ezeket
remélem jó volt olvasni. Akiben még van egy kis szusz olvasni evezős témában,
annak most egy elemzést mutatok az elmúlt az egy évben elvégzett munkámról.
Röviden összefoglalva sikerült azt a mennyiségű munkát
elvégeznem, amit célul tűztem ki. Kettő olyan hét volt, amit betegség miatt ki
kellett hagynom, és egy hétre elmentem a családommal pihenni, hogy mentálisan
és fizikailag is pihentebb legyek az utolsó etap előtt.
Összességében 700-800 óra közötti edzés munkát akartam
elvégezni. Ezt a számot egy a FISA nemzetközi edzői konferenciáján elhangzott
előadásra alapoztam, mint célszámot, ami a 2005-2009 között mindent vivő
lengyel négypár felkészüléséről szólt. Ők ebben az óra tartományban dolgoztak.
A teljes felkészülést figyelembe véve november és február
hónapok voltak azok, ahol többet tudtam volna dolgozni annál, amit vállaltam.
Október végén és november elején 2 hosszútávú versenyt is megcsináltam, amire
valamilyen szinten pihentem, illetve az utazás sok időt vett el, de hónap
közepén sikerült összeszednem egy komolyabb megfázást is. A másik félig üres
hónap az február volt, amikor az ergo OB lebegett a szemem előtt és azon
akartam nagyon jól teljesíteni – ez több kevesebb sikerrel össze is jött, de
utólag visszagondolva a Szögi féle hozzáállást kellett volna választanom: „Egy
edzést nem voltam hajlandó kihagyni az ergo OB miatt”.
Ahogy felépült az év
Egy évvel ezelőtt a nagy és hangzatos célok helyett a
fizikai megerősödésem volt a legfontosabb cél, amit kitűztem magam elé. Nem
sokkal előtte voltam egy dietetikusnál mérésen és több érdekes adat is kijött,
ami alapján úgy ítéltem meg: túl gyenge vagyok testsúlyomhoz mérten. Nem fogok
mélyen bele menni a kondicionálásom részleteibe, de mindenképp jelentős
eredményeket értem el az elmúlt egy évben. Mikor elkezdtem még 75 kg-mal sem ment
a 12 db mélyguggolás, az OB előtti hetekben már szabályosan tudtam dolgozni
95kg-mal. Az év során a klasszikus állóképességi súlyzót, amit a legtöbb
evezőssel csináltatnak itthon nem csináltam, csak az izom és erő növelő
kondikra koncentráltam, amiknek pozitív hatását az állóképességi teljesítményre
több ez idő alatt olvasott kutatás is visszaigazolt.
A folyamatos súlyzózás (heti 3 felkészülési időszakban,
verseny időszakban heti 2, verseny előtti másfél hétben 0) és a táplálkozási
szokásaimban bevezetett változtatások rendkívül pozitív hatással voltak a
testemre. Nagy mértékben sikerült zsírt bontanom, az anyagcserémet megfelelően
segítette és a regenerációs képességem is jól alakult.
Versenyekre 4 alkalommal pihentem vissza, de óriási
különbség volt az OB-ra és a válogatóra való pihenés között. Edzéstervem
lényege, hogy elsősorban az állóképességi munkára koncentrál, ahol az anyagcsere
még fel tudja dolgozni a termelődő salakanyagot (a legtöbb ember veséje napi
450 mmol salakanyagot tud kitisztítani). Óriási játék volt figyelni a
szervezetemet mikor kell extra pihenőt tennem, hogy a következő hetet bírjam.
Ebben nagyon segített a Polar personal trainer Training Load funkciója, ami egy
nagyon jó indikátora a kumulált edzés terhelésnek (lásd kép).
Ami szembetűnő volt, hogy az edzésmunka eredményéül a videós
edzések visszanézése alapján rengeteget javult a hajó kontrollálási képességem
az elmúlt 2 szezon alatt. Rá kellett jönnöm, hogy az evezés ugyanannyira a
testépítésről szól, mint a body building. Melyik edzést mi követi, mennyi
pihenő, mennyit és mit eszünk, mikor, milyen bontásban, mennyi fehérjét. Sajnos
ki kell jelentenem, hogy az átlagos egészséges táplálkozáshoz képest a
versenyzők táplálkozása sokkal inkább a mitől leszek jobb kérdés körül forog,
ami nem biztos, hogy egészséges. (Bár valszeg jobb minőségű, mint az átlag
magyaré.)
Amint az a diagramokból kilátszik az edzésidőm kb. 50%-át
töltöttem a hajóban, ha hozzávesszük az ergométert akkor 75%. Fontos volt, hogy
legyen megfelelő más edzés is, mint evezés. Ennek legfőbb oka a változatosság igénye.
Korábban sosem edzettem ennyit, egyszer közelítettem meg 2006-2007-es idényben,
de akkor jóval kevesebbet súlyzóztam és kerékpároztam, abban az évben meg volt
az 5000km evezés, ami azért nagy különbség. Amiben ez az év nagyban különbözött
az az, hogy már 31 éves lettem és el kell ismernem, hogy nem olyan könnyű már
egyik edzést kipihenni a másik előtt. Teljes embert igényelt ez a felkészülés,
főleg a város sajátosságai miatt. Napi 1,5 órát ingáztam átlagosan, hogy a
hajómhoz érjek. Ez rengeteg idő. A vidéken készülőknek ez jelentősen
egyszerűbb. A legfontosabb ehhez kapcsolódó dolog az étkezések időzítése, mert
edzés előtt is meg van az az időtáv, amikor enni kell és edzés után is. Erre
sokan hozzák a szendvics példát, amit mindenki elkészíthet otthon, de nem
feltétlen célra vezető csak kenyeret enni a nap folyamán, másrészt unalmas is.
Régen ezt a dolgot sokkal jobban bírtam, most már kevésbé.
Az időről még annyit, hogy a sport, ha magas szinten
komolyan akarjuk csinálni rengeteg időt igényel. Utazás a helyszínre, öltözés,
melegítés, vízreszállás 70-120 perc evezés , hajó elrakás, nyújtás, zuhany és
elment a délelőtt. Mert 120 perc evezés után az ember általában csak ül. Aztán
valahogy elindul.
Összefoglalva: rengeteg munkát végeztem, amire büszke vagyok
és örülök neki. Tudom, hogy Rómába nem csak egy út vezet, de nagyon élveztem és
hiszem, hogy az edzés terv, ami alapján dolgoztam tökéletes volt a maga
nemében.
Az edzőmről Xeno Müller-ről is fogok közölni egy írást a
napokban. A következő pár napban olyan írások fognak megjelenni a blogon,
amikben papírra vetem gondolataimat a választott sportágammal kapcsolatban,
ahogy én látom, mert vízparti beszélgetésekből elég volt már. A célom, hogy
segítsek olyanoknak tisztábban látni a helyzetet, akik komolyan gondolkodnak az
idejük és pénzük invesztícióján, hogy legyen egy képük mi kell a sikerhez és, hogy
sokszor még ez is kevés lesz.
Remélem tetszeni fog!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése