Priceless

K

K

Az obnak már rég vége van! Jól sikerült. Lehetett volna jobb, de azért jó idényt zárok. Okom panaszra nincs. A csapások megfelelően mentek azon a bizonyos hétvégén 2 hete. Azóta már túl vagyok egy családi nyaraláson és az idő is ismét javul. Egyetlen dolog hiányzik már most az evezés, kevés az idő ezekben a napokban sok a feladat. 

De vannak dolgok, amik megfizethetetlenek. Pl. Hazamenni munkából és játszani a lányommal, miközben mennem kellene ügyet intézni. Blogot kellene írni mert gondolatok vannak. Téma van. Idő sajnos nincs mindennel foglalkozni, véleményt írni az U23-s VBről, az obról, az új Croker vékony csöves S38-s lapátról. Sőt az elmúlt hetekben evezni sem volt idő, de deadlift is régen volt.

Prioritások

Nehéz minél több minden van. Minél jobban fejlődünk annál jobb és nehezebb feladatokkal kerülünk szembe. Rajtunk áll mennyire tudjuk megoldani őket. Ez igaz a szakmai feladatokra, az üzletre, az iskolára de az evezésre, a válogatottságra rajtunk áll meddig jutunk.

Aztán az is Priceless, amikor ennyi minden közepette összejön egy este a hét közepén, ahol Kelemen úr rezidenciáján a nyolcas és a csapat segítő emberei, akik nélkül nem tudtunk volna edzeni az év során összejönnek egy grillezésre!

Ebben a pillanatban az ajtó előtt állok és arra gondolok mennyi munka és energia volt ez az év. Mekkora cél volt, amin dolgoztunk. Mennyi kellett volna és mi volt meg. 

Köszönet a csapatnak és mindenkinek aki segítette a munkánkat! Név szerint: Dorina, KisBàcsi, NagyBàcsi,Szekér, Széll, Sziszko, Bence, Patrik, Bacilus, Töreki, Zsuzsi, Évi, Áron, Roland, Szögi, Hargita, Kiss úr, Rutyma, Laci bá (WienerAchter), Preil Béla (Nightrow), Sandy és a Lia, Zsenya, Cili és Heni, mindenki, aki ki jött velünk vízre ha nem voltunk meg a Veterán nyolcaknak a lapátokért, mindenkinek akit elfelejtettem és Természetesen Fruzsinak és Böbének, hogy még egy szezonhoz volt türelmük. 

És most belépek az ajtón!