2017. február 10., péntek

Újra evez

Eljött az ideje, hogy újra indítsam a blogot.

Nem hiánypótló, nem világot sarkából kifordító, nem új lendületet vevő, egyszerűen csak jól eső evezős írásokat akarok ismét írni.

15 hónap kimaradt. Az elmúlt hetek, hónapok alatt elkezdett egyre jobban viszketni a tenyerem és mivel nem sokára ismét versenyezni fogok, egy különleges helyen, úgy döntöttem bepótolom az elmaradt időszakot.

2015. végén volt az utolsó bejegyzésem. Arról már nem írnék (esetleg, ha valakinek van kedve kommentben írja meg, hogyan emlékszik az utolsó bejegyzésben beharangozott eseményre), mert 2016-ban ismét megcsináltuk és arról viszont fogok írni.

A 4x4 után Zágrábban állomásoztunk csepeli csapatommal és bőszen helytálltunk. Igaz nagyon fáradtan érkeztünk a verseny helyszínére így leginkább a részvétel volt a fontos a Capital Cupban.

És jött az év vége. Majd az év eleje.

Visszatekintve a 2016-os év volt talán a legmegerőltetőbb életemben. Más volt, mint a korábbi évek, amikor 14-16-18 órákat edzettem és a versenyzésben meghatározott céljaimért dolgoztam. Szinte semmit sem edzettem. Szép lassan jutottam el oda, hogy fel kellett ismernem már nem vagyok lent minden nap a Dunán...

Január-Február

Életemben először tudatosan nem indultam az ergométer bajnokságon. A munkámra és az orrlabda.hu-ra fókuszáltam a verseny ideje alatt, ráadásul nem voltam felkészülve. Egyáltalán nem voltam se fizikailag se szellemileg olyan állapotban, hogy végigcsináljam a versenyt. Januárban szinte semmit sem edzettem. Sok szempontból volt megerőltető ez az időszak számomra. Mind magánéletben, mind munkában nagy nyomás alatt voltam. Rengeteget utaztam munka miatt és életemben először valóban hátrébb szorult az edzés a prioritási listán.

Március

Aztán jött március és felszálltunk egy Amszterdamba tartó repülőre. A csapattal végre eljutottam a Heineken Roeivierkampra. Évek óta szerettem volna részt venni a hollandok egyik legnagyobb versenyén. Itt több száz nyolcas áll rajthoz. Különleges az élmény, mert egy teljesen más evezős világot talál itt az ember, mint Olaszországban, vagy Angliában.



A Roeivierkamp 4 távból áll össze, mint a gyors korcsolya versenyek, csak evezésre és csapatra van kitalálva. A csapatokat a holland versenyek alapján kategóriákba sorolják, míg a külföldieket ergo és nemzetközi eredményük alapján keverik a versenybe. Rengeteg divízió van. Mi az 1. számúba kerültünk, ahol végül 12. helyen végeztünk. Első nap 2500m üldözéses majd egy 250m párviadal volt a program. Második nap reggel 5000m üldözéses, délután pedig 750m párviadal. Rendkívüli élmény.

Csepel 8+ Heineken 2016

A 2000 méteres, vagy nemzeti válogatott szintű versenyekkel ellentétben, ezeken a versenyek sokkal jobban átalakul a hangulat. A profizmus és a jókedve sokkal jobban keveredik. Az evezés alapértékei azt gondolom sokkal jobban megjelennek a profi és amatőr sportolók gyakorlatilag szisztematikus keverésével. A versenyt a holland válogatott nyerte, akik az első világkupát is behúzták és Rióból is bronzéremmel jöttek haza.

Emelkedetten Amsterdamban
Amsterdam különleges volt. A tavaszi tengeri idő eldönthetetlenül kellemes és hideg volt. A verseny olcsó, a körülmények nem (szállás, étkezés). Minden csapatnak ajánlom, hogy egyszer próbálja ki magát itt. 

Nekem a bakancslistán eggyel kevesebb verseny van.


Amsterdam után pörgött fel igazán a Budapest Kupa szervezése. 2016-ban ismét rengetegen jöttek. Itthonról és külföldről is. Nekem ez nagy terhelés volt ismét. Rengeteg csapat érkezik ilyenkor külföldről és szerencsére Magyarországról is. Rendkívüli élmény volt, hogy már hatodjára hoztunk össze szervezőtársaimmal egy közép-európai versenyt. Ebben partnerek osztrák klubok (Lia és Pirát) és több horvát klub is (Mladost, Rijeka, Gusar, Vukoar), velük együtt a Danubius és a MESZ égisze alatt tudunk létre hozni egy olyan ünnepszerű élményt a tavaszi Dunán.

700-an az évadnyitó - Budapest Kupa

Amsterdam után a verseny előtt volt életemben először olyan, hogy le kellett mondjak egy versenyről. Ez a Budapest Kupa volt. Egy ponton úgy tűnt nem lehet összehozni, hogy versenyezzek és szervezzek is egyszerre. Pontosabban készülni nem bírtam. Nagyon sok volt. Nagyon fájt.


Végül csapattársaim úgy döntöttek, velem indulnak el a versenyen, amiért nagyon hálás vagyok nekik és köszönöm, hogy ismét végigcsinálhattam.

Május-Június

Aztán jött a tavasz és nyár és valóban hátrébb szorult az evezés. Próbáltam Erzsivel is többet foglalkozni, együtt lenni és elkezdtem más dolgokkal is foglalkozni. Van egy SUP deszkám, amit heti rendszerességgel használtam. Hetente jártam Esztergomba szigetet kerülni. 

SUP-ra fel - Esztergom

Ez az időszak volt talán a legnehezebb. Az igazság az, hogy az edzés a mindennapjaim egy más részévé vált és emiatt feje tetejére is állt az életem. A barátok és a családomnak segítségével sikerült átvészelni az időszakot, de ki kell mondani, hogy nem volt könnyű. Amiről korábban csak szakcikkekben olvastam most az én életem volt. Rengeteg sportoló kerül a karrierje végeztével egy űrbe, amit sokan rosszul dolgoznak fel. Anélkül, hogy mélyen belemennék hasonló helyzetben voltam. Nem is űrbe kerültem, sokkal inkább egy folyamatos hiányérzet vált a minden napommá, amit a sok utazás megcsavart egy szürreális helytelenséggel.

Apám májusban egy esztergomi fesztiválon. 

Szüleimmel való beszélgetések sokat segítettek és lassan minden jó lett az év folyamán.

Hónap közepén leeveztem a WienerAchtert vegyes nyolcasban. Sajnos nem jött össze a csapat, pedig jó lett volna. Nagyon szeretem ezt a versenyt. Ugyanígy kimaradt a Nightrow, de a szegedi NK és a vidékbajnokság is ebben az évben.

(Apró intermezzo a következő inspiration videó, ami engem is megigézett. április/májusban készült)



Párhuzamosan a munkában is új célokat találtam és az egyéb evezős projektek is jó irányokat vettek. Ebben az időszakban dolgoztunk a FISA Masters VB pályázaton, amit sikerült a MESZ-nek elnyernie augusztusban.
2019 - FISA World Masters Rowing Championships
Május végén volt a riói Olimpiára kvalifikációs verseny, amit 3-an is teljesítettek korábbi versenytársaim közül. Boldog voltam értük. Nagyon jó volt látni, hogy Bendegúz, akit 7 éves kora óta ismerek, olyat tudott csinálni, amit magyar evezős 20 éve nem. Béla és Bobby visszatérése pedig bearanyozta a napot. Minden más, ami ezek után történt másodlagos, mert valójában ezt se hittük el a verseny előtt és minden csapásukért hálás vagyok, hogy fenntartották a az olimpiai színvonalat magyar evezésben.

Július

Júliusban kétségtelen, hogy a legfontosabb esemény az OB volt. Életemben először egy véletlen folytán bekerültem a csepeli masters nyolcasba. Az egyik alaptag nem tudott indulni a versenyen így pótnevezéssel a csapatba kerültem. A masters versenyek nagyon mások, mint az nem masters versenyek. Rövidebb a táv, idő jóváírás van, csak egy futam, stb. Emiatt azonban azt kell mondjam talán még keményebbek is. Az 1000m teljesen más terhelést ad, mint a 2000m ráadásul az időjóváírás miatt nem lehet megállni. 15,6 másodperccel vertük a második csapatot, viszont ebből 15 másodpercet le is vontak így 0,6 másodperccel sikerült nyernünk. 

Életem első nyolcas bajnoksága.

Boldog voltam.

Augusztus 

Az év hátralevő része az utazásról szólt. Rotterdam következett. Minden idők legnagyobb világbajnoksága. A FISA egyszerre rendezte meg az ifi, U23 és nem olimpiai számok vb-ját egy 2 éve épült új verseny pályán Rotterdamban. Én már nem fogok ezen a pályán versenyezni 2000m-én. Ismét turista voltam, vagy inkább egy szakmai kiállításon részt vevő. Szépen alakul át az ismeretségi kör. Külföldiekkel beszélgettem a Budapest Kupáról, Filippi való közös munka miatt olyan evezősökkel tudtam beszélgetni, mint Iztok Cop, 

Legjobb mégis Galambos Petit és a fiatalokat volt látni versenyezni. Petivel évekig versenyeztünk. Nem voltunk riválisok, mert amikor ő elkezdett a normál súlyban versenyezni hazai szinten már lényegesen jobb volt, de sok kilométert leeveztünk Dunavarsányban és a pályákon is. 

Amikor a futama jött felsétáltam a szabad terület végéig, ameddig a látogatók mehettek és gyermeki rajongással vártam a futamot. A rajt után belém hasított, látva a kijelzőt, a gondolat - Peti megfogja nyerni? Nem mintha ez lehetetlen lett volna, de az év eleji nehézségek ellenére, olyan rajtot robbantott, amivel tisztán verte ellenfeleit és simán benne volt az első 250 méter után, hogy tudja ezt tartani. Aztán lassan visszasüllyedt a mezőnybe és egy másik versenyző állt az élre, aki ugyancsak tartotta magát. Aztán jött az utolsó 250 méter és Peti 2.-ként haladt át a célvonalon. 


Öröm volt.

Nem tudom hogyan történt, mi történt. A szkiff a legnagyobb rejtély az evezésben. Nagyobb, mint bármi más. Az igazi művészet.

Szeptember 

Szeptemberben egy rijekai családi kiruccanás volt az evezésé. Evezni nem sikerült, de sétálni a tenger parton, látni azt... fontos volt. Szűkség van a tengerhez való utazásra. Barátom, Mladen körbevezetett minket a rijekai klubban és városban is tett velünk egy rövid sétát. Csodálatos a klub múltja, a versenyek, amiken indultak, a kupák, a közösség. A vasárnapi tengeren a gyerekek mellett a felnőttek készültek. Dublóból perorba ültek. Az edző a hajó csere alatt adott nekik egy darab nutellás kenyeret. Szitált az eső, de a tenger nyugodt volt. Mentek vissza. 

Jadran Rijeka

Október

Ez a hónap sem telhetett utazás nélkül! 2008. óta nem indultam tengeri versenyen, pedig mennyire szerettem volna. Sajnos amikor Olaszországban éltem nem jött össze, de szeptemberben úgy döntöttem ez kell nekem. Új partneremmel a versenyre, Edével el is kezdtük felkészülést. Nyomattuk kielboatban az edzéseket, de a legjobb gyakorlás mégis Mantovában volt a verseny előtti nap. Ott ismét találkoztam régi evezős társaimmal Vandoval és Marcoval és egy kevés nosztalgiázás után egy kiváló olasz vacsorával végeztük a napot. 

A felkészülés részeként 3 év után ismét indultam a hosszútávú versenyen és nagyon jól éreztem magam. Igazából nem voltam felkészülve. A testem nem engedelmeskedett. 24-es csapásszámmal úgy küzdöttem végig a távot, mint egy 1986-os 1,6-os diesel Ford Escort, amiben valahogy életet leheltek. Aztán jött Csepi a 2000cm3-s turbós könnyített benzines Mustang, frissen felélesztve. Öröm volt, hallani, hogy a partról ismét volt kis szurkoló táborom, inkább csak az öröm, mint a siker végett.

Monacoban a verseny nagyon jó volt. Egyetlen dolog nem tetszett. A bírók szerint ütközésünk az osztrák csapattal (Horst Nussbaumer ORV elnök...) 1 perc büntetést ért. Így sajnos nem jutottunk B döntőbe holott a teljesítmény indokolta volna és mezőnyt figyelembe véve a középmezőnyben végezhettünk volna. Viszont egy kevés nyarat kaptunk az őszbe. Aztán Nizzában pihentünk.

Jó volt a sok magyarral együtt kint lenni. Kávét és pohár sört inni a kikötőben egy apró kávézóban, ahol a pultos néni megkért, hogy fordítsam le egy magyar barátnője által küldött magyar sms-t, amit nem értet. 

Monte Carlo
November

Ismét Zágráb. 
Csepel nyolcas 2015 - Eights on Sava, Zágráb

November első versenye ismét Zágráb volt, az Eights on Sava. Jó volt, mert egy kiváló verseny egyesülésben indulhattam (4 olimpikon és 3 profi) és jó volt, mert több magyar csapat is volt. 

All Star nyolcas 2016 - Eights on Sava, Zágráb
Novemberben volt még egy fontos esemény.

A 2. KisDuna4x4! Ismét sokan jöttek el. Összesen 30 csapat. Egyetlen egy baj volt - az időjárás. Igaz, hálásnak kell lennem, mert a 2 divízió versenye alatt alább hagyott az eső, ami egész héten csak a verseny napján esett.

2016-ban a Csepel hozta el a hagyományteremtő seklit, amibe bele kell még ütnünk a fiatalokat. Nagyon jó volt. 2017-ben is megcsináljuk, kicsit jobban, kicsit szebben, kicsit jobb időjárással. A Libafutammal közösen szervezve és egy tökéletes gulyással a zsebben sokkal jobban sikerült, mint a tavalyi verseny. 


KisDuna4x4 2015 - Kormányos Négyes
KisDuna4x4 2016 - Még mindig kormányos négyes
A csapat kicsit megváltozott, a hajó viszont maradt. Folytattuk a kormányos négyest egyedüliként a mezőnyben. Sajnos idén nem vittük el az első helyet, de bízom benne, hogy jövőre mások is oda állnak a versenyben.

Tulajdonképpen Mike Sparcklen-nek igaza volt: "Mindig evezünk. Kivéve, ha a tó be van fagyva, vagy annyira nagy a köd, hogy nem tudjuk hol vagyunk"

2017

Aztán eltelt a december és januárban elkezdtem ismét mozogni. Ergozni, súlyzózni. Ismét van kedvem versenyezni, ismét szeretnék csapatban evezni. Rájöttem evezés nélkül is rengeteget utazom evezéssel és jól érzem magam így. Ha sikerül hajóba kerülnöm barátaimmal már nem akarom megmondani, hogyan legyen jó. A saját mozgásomra figyelek, és bízom benne, hogy nekik is olyan jó, mint nekem. Az időrend egyeztetés továbbra is kihívás - például múlt heti kiruccanás Münchenbe egy hajó renoválás miatt az egész hetemre rányomat a bélyegét, de ez így jól van.
Édesapámmal Münchenben az olimpiai evezőspályán.


Minden jól van. Két hét múlva megyünk Brugebe és evezünk egy jót. Mire végeztem az írással rájöttem tök jó évem volt ismét. Sokat utaztam, sokkal többet, mint gondoltam. Jó emberekkel találkoztam és jó évem volt. 2017-ben sokat fogok írni...


ui.: idén csináltam töklámpást

Együtt





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése