Bled 2017

Bledben evezni kötelező.

Évente egyszer mindenképp hozzá tesz az emberi jóérzés megőrzéséhez. Ez a víz különleges. A hely szépsége felől nincs kétség, mindig is ez lesz a legkülönlegesebb evezős pálya, ahol egy közép-európai evezősnek meg kell fordulnia. A hegyek, a tó, a mélység, a halak, a templom és a verseny utáni titkos fáról a tóba ugrálás minden evezősnek kötelező egyedfejlődés. Nem is beszélve (írva) a Vintgar szurdok rejtelmeiről.

A víz kék, tiszta, átlátszó, láthatatlan. Amikor állsz a rajtnál és japán turistákkal nézel szembe, ahogy a Park hotel előtti sétányon úgy tekintenek rád, mint aki része a helyi látványosságnak a várban lévő szuvenírshop mellett csak arra gondolsz hogy lehet ekkora csönd a város közepén. Ők csak később jönnek rá, hogy miattad sokkal nehezebb bejutni a szigetre, mert ritkábban járnak gondolák. Ha az egyes pályán vagy hamarabb kapod meg az enyhe motorcsónak hullámot, amit a következő futamra igyekvő bíró okoz, és a víz is jobban csavar a pályának ezen az oldalán. Itt valóban jobb a középső pályára kerülni, mert a 6-os pálya oldalán a levezető és melegítő hajók hulláma zavarhat - igaz ők szurkolók is egyben. 500-nál már érzékeled a távot, a semmiben vagy a tó legszélesebb pontján. Jobbra megjelenik az a hatalmas villa, amit senki sem tudja, hogy miért van ott és felette a bobpálya. A tábla mellett elhaladsz és azon tűnődsz hogyan tovább, mert  bledi víz nehéz. A víz hideg, emiatt sűrűbb, jobban fogja a hajót. Ha a rajt felől fúj a szél már kezd hullámos lenni, ha cél felől akkor kezd tisztulni. Oldal szél esetén pedig csak abban bízhatsz, hogy némi előnyre tehetsz szert, amikor beérsz a sziget mellé és az utolsó ötszázra zendítesz. Itt, ha minden jól megy családod és barátaid szurkolnak neked, akik beúsztak, vagy be csónakáztak. Ami biztos már csak 60 kemény csapás van hátra és várod a kiszögellést, ahonnan már csak tíz. Ekkor már a periférián megjelenik lelátó és hallod a tömeget. mert Bledben egyedül vagy a pályán és ezért a legjobb evezős pálya. Tényleg csak versenyezni tudsz.

Csillog-villog

Bledben jó evezni. Most hétvégén is jó volt, első alkalom, hogy csak edzésre voltam kint vízen. Életem néhány legjobb versenyét itt eveztem, de ez most már mindegy is. Első alkalommal voltam itt családdal együtt így több lehetőség nyílt megismerni Bled egyéb szépségeit. Összesen 10-12 alkalommal versenyeztem itt, de a várban most voltam először nappal, múzeumban. Kacsa etetést is most csináltam először és Böbével még trambulinozni is megtanultam.

A verseny után egy kölcsön hajóval mentem evezni két rövid gyors kört. Év eleji fogadalmamat, hogy többet fogok evezni és írni nagyjából mostanra tudtam elkezdeni. Csak csináld. Így írni és evezni elkezdhetek.

Az év első felében sok minden történt. Brugges, nyolcasban és szkiffben, hosszútávú élményszámban Szolnokon. Budapest Kupa új helyszínen, majdnem mastersben nevezett szegedi nemzetközi. Rengeteg hajó szállítás és sok sok jó pillanat. Az év hátra levő részében nyolcasozás lesz, remélhetőleg sok! Vidék bajnokság, OB, őszi szépségek, Head of Prague és mától USRowing tagsággal is bírok már csak egy nevezés visszaigazolásra várok addig is jó evezést mindenkinek.

Bled, Nightrow, Henley és egy csepp triatlon

'Az elmúlt egy hét hihetetlen gyorsan eltelt. Évek óta először elmentünk "nyaralni", nem messze csak a Balatonra. Ez az utolsó, könnyűnek nevezhető hét volt a bajnokság előtt. Korábban nem lehetett menni mert a bledi, bécsi verseny nem engedte, később pedig nem lehet menni mert jön az OB. Már várom. Régóta nem vártam versenyt így, de egy kicsit a fenti versenyekről.

Bled klasszikus. Ez a mondat akár elég is lehetne és aki versenyzett már Bledben az tudja miről írok. A helyszín tulajdonképpen leírhatatlan. A pálya faltól falig tart. A víz nehéz, hideg, ha rosszak a szél viszonyok akkor rendkívüli kihívást jelentenek, ha rossz napja van a tónak, akkor valami leírhatatlan "csúszás" tud a tavon generálódni. Mégis, Bled klasszikus. A futamok percre pontosan akkor kezdődnek, amikor ki van írva. Ha vihar érkezik a pályára szünetet iktatnak be. Mindig van időmérés. A, B, C döntőt rendeznek. A döntők alatt az 500 méteres részidőt is mérik. Eredmény 30-60 perccel a futam után a falon van. A stégeknél sose kell 3-4 percnél többet várni, a stégek stabilak. A rajt mindig tükör vízről van. És a tó közepén magunkkal és az ellenfeleinkkel vagyunk. 

Szkiffben vártam a versenyt. Nehéz volt, mert az előfutamokból csak győztesként vagy idővel lehetett A döntőbe jutni. A mezőny tavalyhoz képest nagyobb lett, 4 előfutamot rendeztek. 10. Idővel a B döntőben folytattam másnap. A rajt után próbáltam felvenni a verseny ritmusát és sikerült is, mert gyakorlatilag már 300 méternél stabilan 2. helyen eveztem és folyamatosan támadtam Mattheiszt, de ellenfelem jobb volt és végig előttem haladt, igaz nem annyival, mint az egy héttel korábbi velencei versenyen. Az időket elnézve a verseny után, lehet, ha egy előfutamban vagyunk akkor A döntőt evezünk. 2. nap Széll úrral dublóztam. Mivel a versenyen ültünk össze idén először azt hiszem azt kaptuk, amit megérdemeltünk. A román és az egy héttel később világkupa győztes horvátok úgy ott hagytak minket, mintha mi sem történt volna. De mivel a szlovákok nem jöttek fel a futamra bejutottunk a döntőbe. Itt már "összeszokott" párosunk 15 másodpercet fejlődve 4.-ként végzett. A végén csak egy konklúziót vontunk le: ha lett volna bennünk 500km közösen akkor még az éremért is versenyezhettünk volna. De nem volt. 

Két héttel később Bécsben volt jelenésünk a Nightrown. Ez a verseny talán a térség legfunkybb, legélményszerűbb versenye, amit ajánlok mindenkinek, akár csak nézőként. Adott az öreg Duna, 350 méter kibólyázva, és 21 nyolcas a férfiak versenyében. Sötétedés után kivilágítják a pályát, de a versenyző nem lát semmit, csak hallja a lapátok, a víz és a kormányos hangját. A parton pedig fergeteges hangulat, mai zenékkel, djvel és speakerrel. A 3 pályán zajló verseny érdekessége, hogy gyakorlatilag lehetetlen a bemelegítés, mert a víz az esti futamokig tele van úszókkal. És mivel óránként kell futamokat húzni, bizony nehéz a menet. Ráadásul a 22:50-kor rendezett döntőig eljutni kimondottan fárasztó. Nem szépítem a dolgot: a középdöntőig jutottunk. Ráadásul kikaptuk a Győrt és egy cseh csapatot, akik a nap top 4 idejét evezték addig. A következtetéseket a csapat levonta, a kérdés, hogy tudunk e változtatni az események lefolyásán. Ezt az idő eldönti majd.

Henyleyben ugyan nem voltam a hétvégén, de több ponton is érdekes volt számomra a verseny. Az egyik, amit mindenki hallott már remélem: Gyimes Kriszti 2. lett Mirka Knapkova mögött, ami nem kis teljesítmény - elvégre Knapkova a jelen kor női evezésének királynője, és Krisztinek, hogy vele versenyezhessen el kellett vernie néhány komolyabb versenyzőt. Másik személyes vonatkozás, hogy Martonffy László is versenyzett! Lacit nem biztos, hogy sokan ismeritik, de tagja volt a 2006-os U23-as 4. helyezett négypárnak, 2007-ben pedig világkupán B döntőztünk együtt ugyanúgy négypárban, előtte pedig együtt voltunk U21-es új-zélandi bajnokok négypárban. Azóta sok minden történt, Laci abbahagyta itthon az evezést, majd 2011-ben Angliában folytatta. Nem kiemelten, hanem kvalifikációval szerezte a helyét, ehhez gratulálok ezen az úton is. Elismerésre méltó. Jövőre meg kellene próbálni nekem is egy Henley-i túrát. 

Most pedig szunya. A triatlon egy runners world beli cikkről szólt, de arról majd máskor. Holnap edzés reggel.

Helyzetjelentés

A helyzet fokozódik. A legutóbbi bejegyzés az edzésről és a mindennapokról szólt. Ez ki is töltötte az elmúlt heteket egészen június 9-éig. A hat hetes edzés/alapozás után végre ismét verseny következett. Először a Vidék Bajnokság Velencén majd Bled.

A Vidék Bajnokságon a szkiff mellett dublót is vállaltunk Csepivel. A szkiff nagy küzdelem volt és lelki segítség nélkül nehéz lett volna, mert már az előfutamban „nehezen vettem a levegőt”, de azért továbbmentem és a középfutam már jól ment, így hamar a döntőben voltam. Bár nem igazán értem, hogy a középfutam második helyezése után, hogy találhattam magam a döntőben a hatos pályán. Igaz az 5-ös se lett volna sokkal jobb, de azt értettem volna…

A döntő első 800-900 métere nem volt az igazi. Lassú, fájdalmas küzdelem volt. Aztán 950 méterre végül is úgy éreztem ez így nem lesz jó, meg hát szóltak is a partról és sebességet kellett váltani. Ez  meg is történt és végig pörköltem a maradék 1000 métert. és sikerült jó pozícióba kerülni, de aztán elkövettem a klasszikus velencei hibát, ugyan nem tudatosan, de az utolsó 1 csapás kimaradt és így a dobogós helyezés is elmaradt, pedig elég jó pozícióban voltam állítólag. Ez hiba, amit ki kell küszöbölni.

Csepivel jó volt a dubló, hoztuk a 3. helyett és sokkal közelebb kerültünk a nagyágyúkhoz, mint áprilisban voltunk!

Bled egy héttel később már sokkal jobban kezdődött. A péntek este 18:30-as előfutam azért kicsit későn volt (mindjárt kiderül miért). Jó mezőny jött össze, ugyan gyengébb, mint egy évvel korábban, de azért volt Egyiptomból is ellenfél és a szlovén, horvát szkiffesek között is sok jó volt ott. A bled-i VB egyik nagy eredménye a profi időmérő rendszer mindennapossá válása volt. Így a futam győzelem mellett a három leggyorsabb idővel lehetett a döntőbe kerülni. 1100 méterig együtt küzdöttem az egyiptomi és horvát ellenfeleimmel és eléggé nyeregben éreztem magam aztán két csapás következett és ellenfeleim külön harcba kezdtek, amiről lemaradtam, de ettől függetlenül küzdenem kellett az utolsó csapásig, mert idővel volt esély és kitudja? Így végig kellett tolni a maradék 70-80 csapást és az fájt. Nagyon fájt. Mikor a célba értem kicsit el voltam keseredve, mert hát volt pillanat, amikor még a nyerésen gondolkodtam a futamban aztán egyszer csak ott voltam, hogy a minél közelebb maradjak. De ilyen a pop szakma.

Kikötés után nem volt kint az időeredmény, így a versenybíróságra kellett mennem. Ahol az eredmények átlapozása után rá kellett döbbennem kevesebb, mint egy másodperccel eveztem jobbat, mint a 4. időt evező, így döntős lettem. Juhú!

Másnap délben kellett versenyezni. A víz melegebb volt és tolószél is volt, de a hatos pályára kerültem ismét, ami bizonyos szempontból nehezebb az első 5-700 méteren, mert hullámok verődnek vissza és a következő futamokra is itt melegítenek. A verseny nagyjából úgy játszódott le, mint Velencén,  azzal a különbséggel, hogy 1000 méterre nagyjából elvesztettem a lehetőséget, hogy beleszóljak a végkifejletbe. De 1400 méternél jött az isteni szikra, mert a szemem sarkából megpillantottam egy kitekintésnél egyik ellenfelem szemében a fájdalmat és tudtam, hogy itt nincs több elnézés és fel kell égetni a vizet.

Meghallottam a szigeten szurkoló, beúszott bajai csapatot és tudtam, hogy menni fog és innentől kezdve nem tudtam mi a tempó, mi a sebesség, de éreztem, hogy csökken a táv és én még emelni akartam a fájdalom ellenére a sebességet. A végén eveztem, amíg meg nem láttam, hogy biztosan bent vagyok célban, mert nem hallottam a céldudát. A levezetés nehéz volt és nem is derült ki számomra, hogy hányadik lettem, csak tudtam, hogy hajón belül voltam az 5.nek.

Fruzsi várt levezetés után és ő közölte velem, hogy 5. lettem 29 századdal, ha jól emlékeszem! Minő öröm J

De elkészültem az erőimmel. Elfáradtam és mivel előző éjszaka nem bírtam aludni az izomfáradtságtól úgy döntöttem, lemondom az esti előfutamot. Így eltöltöttünk még egy napot Bledben kettesben/hármasban és megnéztünk néhány jó versenyt is hozzá!