Ha van én blog akkor ez egy álom blog. Evezésről, örömről, családról, barátságról, csapatról, utazásról, versenysportról, küzdelemről, edzésről, megmérettetésről szól, az álmaimról szól. 2014 vízválasztó lesz, lássuk!
Évente egyszer mindenképp hozzá tesz az emberi jóérzés megőrzéséhez. Ez a víz különleges. A hely szépsége felől nincs kétség, mindig is ez lesz a legkülönlegesebb evezős pálya, ahol egy közép-európai evezősnek meg kell fordulnia. A hegyek, a tó, a mélység, a halak, a templom és a verseny utáni titkos fáról a tóba ugrálás minden evezősnek kötelező egyedfejlődés. Nem is beszélve (írva) a Vintgar szurdok rejtelmeiről.
A víz kék, tiszta, átlátszó, láthatatlan. Amikor állsz a rajtnál és japán turistákkal nézel szembe, ahogy a Park hotel előtti sétányon úgy tekintenek rád, mint aki része a helyi látványosságnak a várban lévő szuvenírshop mellett csak arra gondolsz hogy lehet ekkora csönd a város közepén. Ők csak később jönnek rá, hogy miattad sokkal nehezebb bejutni a szigetre, mert ritkábban járnak gondolák. Ha az egyes pályán vagy hamarabb kapod meg az enyhe motorcsónak hullámot, amit a következő futamra igyekvő bíró okoz, és a víz is jobban csavar a pályának ezen az oldalán. Itt valóban jobb a középső pályára kerülni, mert a 6-os pálya oldalán a levezető és melegítő hajók hulláma zavarhat - igaz ők szurkolók is egyben. 500-nál már érzékeled a távot, a semmiben vagy a tó legszélesebb pontján. Jobbra megjelenik az a hatalmas villa, amit senki sem tudja, hogy miért van ott és felette a bobpálya. A tábla mellett elhaladsz és azon tűnődsz hogyan tovább, mert bledi víz nehéz. A víz hideg, emiatt sűrűbb, jobban fogja a hajót. Ha a rajt felől fúj a szél már kezd hullámos lenni, ha cél felől akkor kezd tisztulni. Oldal szél esetén pedig csak abban bízhatsz, hogy némi előnyre tehetsz szert, amikor beérsz a sziget mellé és az utolsó ötszázra zendítesz. Itt, ha minden jól megy családod és barátaid szurkolnak neked, akik beúsztak, vagy be csónakáztak. Ami biztos már csak 60 kemény csapás van hátra és várod a kiszögellést, ahonnan már csak tíz. Ekkor már a periférián megjelenik lelátó és hallod a tömeget. mert Bledben egyedül vagy a pályán és ezért a legjobb evezős pálya. Tényleg csak versenyezni tudsz.
Csillog-villog
Bledben jó evezni. Most hétvégén is jó volt, első alkalom, hogy csak edzésre voltam kint vízen. Életem néhány legjobb versenyét itt eveztem, de ez most már mindegy is. Első alkalommal voltam itt családdal együtt így több lehetőség nyílt megismerni Bled egyéb szépségeit. Összesen 10-12 alkalommal versenyeztem itt, de a várban most voltam először nappal, múzeumban. Kacsa etetést is most csináltam először és Böbével még trambulinozni is megtanultam.
A verseny után egy kölcsön hajóval mentem evezni két rövid gyors kört. Év eleji fogadalmamat, hogy többet fogok evezni és írni nagyjából mostanra tudtam elkezdeni. Csak csináld. Így írni és evezni elkezdhetek.
Az év első felében sok minden történt. Brugges, nyolcasban és szkiffben, hosszútávú élményszámban Szolnokon. Budapest Kupa új helyszínen, majdnem mastersben nevezett szegedi nemzetközi. Rengeteg hajó szállítás és sok sok jó pillanat. Az év hátra levő részében nyolcasozás lesz, remélhetőleg sok! Vidék bajnokság, OB, őszi szépségek, Head of Prague és mától USRowing tagsággal is bírok már csak egy nevezés visszaigazolásra várok addig is jó evezést mindenkinek.
Nem hiánypótló, nem világot sarkából kifordító, nem új lendületet vevő, egyszerűen csak jól eső evezős írásokat akarok ismét írni.
15 hónap kimaradt. Az elmúlt hetek, hónapok alatt elkezdett egyre jobban viszketni a tenyerem és mivel nem sokára ismét versenyezni fogok, egy különleges helyen, úgy döntöttem bepótolom az elmaradt időszakot.
2015. végén volt az utolsó bejegyzésem. Arról már nem írnék (esetleg, ha valakinek van kedve kommentben írja meg, hogyan emlékszik az utolsó bejegyzésben beharangozott eseményre), mert 2016-ban ismét megcsináltuk és arról viszont fogok írni.
A 4x4 után Zágrábban állomásoztunk csepeli csapatommal és bőszen helytálltunk. Igaz nagyon fáradtan érkeztünk a verseny helyszínére így leginkább a részvétel volt a fontos a Capital Cupban.
És jött az év vége. Majd az év eleje.
Visszatekintve a 2016-os év volt talán a legmegerőltetőbb életemben. Más volt, mint a korábbi évek, amikor 14-16-18 órákat edzettem és a versenyzésben meghatározott céljaimért dolgoztam. Szinte semmit sem edzettem. Szép lassan jutottam el oda, hogy fel kellett ismernem már nem vagyok lent minden nap a Dunán...
Január-Február
Életemben először tudatosan nem indultam az ergométer bajnokságon. A munkámra és az orrlabda.hu-ra fókuszáltam a verseny ideje alatt, ráadásul nem voltam felkészülve. Egyáltalán nem voltam se fizikailag se szellemileg olyan állapotban, hogy végigcsináljam a versenyt. Januárban szinte semmit sem edzettem. Sok szempontból volt megerőltető ez az időszak számomra. Mind magánéletben, mind munkában nagy nyomás alatt voltam. Rengeteget utaztam munka miatt és életemben először valóban hátrébb szorult az edzés a prioritási listán.
Március
Aztán jött március és felszálltunk egy Amszterdamba tartó repülőre. A csapattal végre eljutottam a Heineken Roeivierkampra. Évek óta szerettem volna részt venni a hollandok egyik legnagyobb versenyén. Itt több száz nyolcas áll rajthoz. Különleges az élmény, mert egy teljesen más evezős világot talál itt az ember, mint Olaszországban, vagy Angliában.
A Roeivierkamp 4 távból áll össze, mint a gyors korcsolya versenyek, csak evezésre és csapatra van kitalálva. A csapatokat a holland versenyek alapján kategóriákba sorolják, míg a külföldieket ergo és nemzetközi eredményük alapján keverik a versenybe. Rengeteg divízió van. Mi az 1. számúba kerültünk, ahol végül 12. helyen végeztünk. Első nap 2500m üldözéses majd egy 250m párviadal volt a program. Második nap reggel 5000m üldözéses, délután pedig 750m párviadal. Rendkívüli élmény.
Csepel 8+ Heineken 2016
A 2000 méteres, vagy nemzeti válogatott szintű versenyekkel ellentétben, ezeken a versenyek sokkal jobban átalakul a hangulat. A profizmus és a jókedve sokkal jobban keveredik. Az evezés alapértékei azt gondolom sokkal jobban megjelennek a profi és amatőr sportolók gyakorlatilag szisztematikus keverésével. A versenyt a holland válogatott nyerte, akik az első világkupát is behúzták és Rióból is bronzéremmel jöttek haza.
Emelkedetten Amsterdamban
Amsterdam különleges volt. A tavaszi tengeri idő eldönthetetlenül kellemes és hideg volt. A verseny olcsó, a körülmények nem (szállás, étkezés). Minden csapatnak ajánlom, hogy egyszer próbálja ki magát itt.
Nekem a bakancslistán eggyel kevesebb verseny van.
Amsterdam után pörgött fel igazán a Budapest Kupa szervezése. 2016-ban ismét rengetegen jöttek. Itthonról és külföldről is. Nekem ez nagy terhelés volt ismét. Rengeteg csapat érkezik ilyenkor külföldről és szerencsére Magyarországról is. Rendkívüli élmény volt, hogy már hatodjára hoztunk össze szervezőtársaimmal egy közép-európai versenyt. Ebben partnerek osztrák klubok (Lia és Pirát) és több horvát klub is (Mladost, Rijeka, Gusar, Vukoar), velük együtt a Danubius és a MESZ égisze alatt tudunk létre hozni egy olyan ünnepszerű élményt a tavaszi Dunán.
700-an az évadnyitó - Budapest Kupa
Amsterdam után a verseny előtt volt életemben először olyan, hogy le kellett mondjak egy versenyről. Ez a Budapest Kupa volt. Egy ponton úgy tűnt nem lehet összehozni, hogy versenyezzek és szervezzek is egyszerre. Pontosabban készülni nem bírtam. Nagyon sok volt. Nagyon fájt.
Végül csapattársaim úgy döntöttek, velem indulnak el a versenyen, amiért nagyon hálás vagyok nekik és köszönöm, hogy ismét végigcsinálhattam.
Május-Június
Aztán jött a tavasz és nyár és valóban hátrébb szorult az evezés. Próbáltam Erzsivel is többet foglalkozni, együtt lenni és elkezdtem más dolgokkal is foglalkozni. Van egy SUP deszkám, amit heti rendszerességgel használtam. Hetente jártam Esztergomba szigetet kerülni.
SUP-ra fel - Esztergom
Ez az időszak volt talán a legnehezebb. Az igazság az, hogy az edzés a mindennapjaim egy más részévé vált és emiatt feje tetejére is állt az életem. A barátok és a családomnak segítségével sikerült átvészelni az időszakot, de ki kell mondani, hogy nem volt könnyű. Amiről korábban csak szakcikkekben olvastam most az én életem volt. Rengeteg sportoló kerül a karrierje végeztével egy űrbe, amit sokan rosszul dolgoznak fel. Anélkül, hogy mélyen belemennék hasonló helyzetben voltam. Nem is űrbe kerültem, sokkal inkább egy folyamatos hiányérzet vált a minden napommá, amit a sok utazás megcsavart egy szürreális helytelenséggel.
Apám májusban egy esztergomi fesztiválon.
Szüleimmel való beszélgetések sokat segítettek és lassan minden jó lett az év folyamán.
Hónap közepén leeveztem a WienerAchtert vegyes nyolcasban. Sajnos nem jött össze a csapat, pedig jó lett volna. Nagyon szeretem ezt a versenyt. Ugyanígy kimaradt a Nightrow, de a szegedi NK és a vidékbajnokság is ebben az évben.
(Apró intermezzo a következő inspiration videó, ami engem is megigézett. április/májusban készült)
Párhuzamosan a munkában is új célokat találtam és az egyéb evezős projektek is jó irányokat vettek. Ebben az időszakban dolgoztunk a FISA Masters VB pályázaton, amit sikerült a MESZ-nek elnyernie augusztusban.
2019 - FISA World Masters Rowing Championships
Május végén volt a riói Olimpiára kvalifikációs verseny, amit 3-an is teljesítettek korábbi versenytársaim közül. Boldog voltam értük. Nagyon jó volt látni, hogy Bendegúz, akit 7 éves kora óta ismerek, olyat tudott csinálni, amit magyar evezős 20 éve nem. Béla és Bobby visszatérése pedig bearanyozta a napot. Minden más, ami ezek után történt másodlagos, mert valójában ezt se hittük el a verseny előtt és minden csapásukért hálás vagyok, hogy fenntartották a az olimpiai színvonalat magyar evezésben.
Július
Júliusban kétségtelen, hogy a legfontosabb esemény az OB volt. Életemben először egy véletlen folytán bekerültem a csepeli masters nyolcasba. Az egyik alaptag nem tudott indulni a versenyen így pótnevezéssel a csapatba kerültem. A masters versenyek nagyon mások, mint az nem masters versenyek. Rövidebb a táv, idő jóváírás van, csak egy futam, stb. Emiatt azonban azt kell mondjam talán még keményebbek is. Az 1000m teljesen más terhelést ad, mint a 2000m ráadásul az időjóváírás miatt nem lehet megállni. 15,6 másodperccel vertük a második csapatot, viszont ebből 15 másodpercet le is vontak így 0,6 másodperccel sikerült nyernünk.
Életem első nyolcas bajnoksága.
Boldog voltam.
Augusztus
Az év hátralevő része az utazásról szólt. Rotterdam következett. Minden idők legnagyobb világbajnoksága. A FISA egyszerre rendezte meg az ifi, U23 és nem olimpiai számok vb-ját egy 2 éve épült új verseny pályán Rotterdamban. Én már nem fogok ezen a pályán versenyezni 2000m-én. Ismét turista voltam, vagy inkább egy szakmai kiállításon részt vevő. Szépen alakul át az ismeretségi kör. Külföldiekkel beszélgettem a Budapest Kupáról, Filippi való közös munka miatt olyan evezősökkel tudtam beszélgetni, mint Iztok Cop,
Legjobb mégis Galambos Petit és a fiatalokat volt látni versenyezni. Petivel évekig versenyeztünk. Nem voltunk riválisok, mert amikor ő elkezdett a normál súlyban versenyezni hazai szinten már lényegesen jobb volt, de sok kilométert leeveztünk Dunavarsányban és a pályákon is.
Amikor a futama jött felsétáltam a szabad terület végéig, ameddig a látogatók mehettek és gyermeki rajongással vártam a futamot. A rajt után belém hasított, látva a kijelzőt, a gondolat - Peti megfogja nyerni? Nem mintha ez lehetetlen lett volna, de az év eleji nehézségek ellenére, olyan rajtot robbantott, amivel tisztán verte ellenfeleit és simán benne volt az első 250 méter után, hogy tudja ezt tartani. Aztán lassan visszasüllyedt a mezőnybe és egy másik versenyző állt az élre, aki ugyancsak tartotta magát. Aztán jött az utolsó 250 méter és Peti 2.-ként haladt át a célvonalon.
Öröm volt.
Nem tudom hogyan történt, mi történt. A szkiff a legnagyobb rejtély az evezésben. Nagyobb, mint bármi más. Az igazi művészet.
Szeptember
Szeptemberben egy rijekai családi kiruccanás volt az evezésé. Evezni nem sikerült, de sétálni a tenger parton, látni azt... fontos volt. Szűkség van a tengerhez való utazásra. Barátom, Mladen körbevezetett minket a rijekai klubban és városban is tett velünk egy rövid sétát. Csodálatos a klub múltja, a versenyek, amiken indultak, a kupák, a közösség. A vasárnapi tengeren a gyerekek mellett a felnőttek készültek. Dublóból perorba ültek. Az edző a hajó csere alatt adott nekik egy darab nutellás kenyeret. Szitált az eső, de a tenger nyugodt volt. Mentek vissza.
Jadran Rijeka
Október
Ez a hónap sem telhetett utazás nélkül! 2008. óta nem indultam tengeri versenyen, pedig mennyire szerettem volna. Sajnos amikor Olaszországban éltem nem jött össze, de szeptemberben úgy döntöttem ez kell nekem. Új partneremmel a versenyre, Edével el is kezdtük felkészülést. Nyomattuk kielboatban az edzéseket, de a legjobb gyakorlás mégis Mantovában volt a verseny előtti nap. Ott ismét találkoztam régi evezős társaimmal Vandoval és Marcoval és egy kevés nosztalgiázás után egy kiváló olasz vacsorával végeztük a napot.
A felkészülés részeként 3 év után ismét indultam a hosszútávú versenyen és nagyon jól éreztem magam. Igazából nem voltam felkészülve. A testem nem engedelmeskedett. 24-es csapásszámmal úgy küzdöttem végig a távot, mint egy 1986-os 1,6-os diesel Ford Escort, amiben valahogy életet leheltek. Aztán jött Csepi a 2000cm3-s turbós könnyített benzines Mustang, frissen felélesztve. Öröm volt, hallani, hogy a partról ismét volt kis szurkoló táborom, inkább csak az öröm, mint a siker végett.
Monacoban a verseny nagyon jó volt. Egyetlen dolog nem tetszett. A bírók szerint ütközésünk az osztrák csapattal (Horst Nussbaumer ORV elnök...) 1 perc büntetést ért. Így sajnos nem jutottunk B döntőbe holott a teljesítmény indokolta volna és mezőnyt figyelembe véve a középmezőnyben végezhettünk volna. Viszont egy kevés nyarat kaptunk az őszbe. Aztán Nizzában pihentünk.
Jó volt a sok magyarral együtt kint lenni. Kávét és pohár sört inni a kikötőben egy apró kávézóban, ahol a pultos néni megkért, hogy fordítsam le egy magyar barátnője által küldött magyar sms-t, amit nem értet.
Monte Carlo
November
Ismét Zágráb.
Csepel nyolcas 2015 - Eights on Sava, Zágráb
November első versenye ismét Zágráb volt, az Eights on Sava. Jó volt, mert egy kiváló verseny egyesülésben indulhattam (4 olimpikon és 3 profi) és jó volt, mert több magyar csapat is volt.
All Star nyolcas 2016 - Eights on Sava, Zágráb
Novemberben volt még egy fontos esemény.
A 2. KisDuna4x4! Ismét sokan jöttek el. Összesen 30 csapat. Egyetlen egy baj volt - az időjárás. Igaz, hálásnak kell lennem, mert a 2 divízió versenye alatt alább hagyott az eső, ami egész héten csak a verseny napján esett.
2016-ban a Csepel hozta el a hagyományteremtő seklit, amibe bele kell még ütnünk a fiatalokat. Nagyon jó volt. 2017-ben is megcsináljuk, kicsit jobban, kicsit szebben, kicsit jobb időjárással. A Libafutammal közösen szervezve és egy tökéletes gulyással a zsebben sokkal jobban sikerült, mint a tavalyi verseny.
KisDuna4x4 2015 - Kormányos Négyes
KisDuna4x4 2016 - Még mindig kormányos négyes
A csapat kicsit megváltozott, a hajó viszont maradt. Folytattuk a kormányos négyest egyedüliként a mezőnyben. Sajnos idén nem vittük el az első helyet, de bízom benne, hogy jövőre mások is oda állnak a versenyben.
Tulajdonképpen Mike Sparcklen-nek igaza volt: "Mindig evezünk. Kivéve, ha a tó be van fagyva, vagy annyira nagy a köd, hogy nem tudjuk hol vagyunk"
2017
Aztán eltelt a december és januárban elkezdtem ismét mozogni. Ergozni, súlyzózni. Ismét van kedvem versenyezni, ismét szeretnék csapatban evezni. Rájöttem evezés nélkül is rengeteget utazom evezéssel és jól érzem magam így. Ha sikerül hajóba kerülnöm barátaimmal már nem akarom megmondani, hogyan legyen jó. A saját mozgásomra figyelek, és bízom benne, hogy nekik is olyan jó, mint nekem. Az időrend egyeztetés továbbra is kihívás - például múlt heti kiruccanás Münchenbe egy hajó renoválás miatt az egész hetemre rányomat a bélyegét, de ez így jól van.
Édesapámmal Münchenben az olimpiai evezőspályán.
Minden jól van. Két hét múlva megyünk Brugebe és evezünk egy jót. Mire végeztem az írással rájöttem tök jó évem volt ismét. Sokat utaztam, sokkal többet, mint gondoltam. Jó emberekkel találkoztam és jó évem volt. 2017-ben sokat fogok írni...
Az első KisDuna4x4 evezősversenyt 2015. október 24-én rendezzük meg a Soroksári-Duna-ágban. Mi, hol, miért, minek? Talán ezek azok a kérdések, ami először eszébe jutnak az olvasónak.
Vegyük sorra őket! A versenyt 4 km-es távon rendezzük kb. az 50-s folyam kilométerkőtől a Csepel EK műhelyénél elhelyezett célig, a Duna folyásával ellentétes irányban. A verseny hasonlóan a Budapest Kupához vagy a WienerAchter versenyekhez üldözéses lesz, de most nem a nyolcasoknak, hanem a négyeseknek, négypároknak és kormányos négyeseknek rendezzük a versenyt.
A miértje, apropója ennek a versenynek egyszerűen: hogy jól érezzük magunkat!
A mineket, pedig hosszabban fejetném ki:
Az üldözéses versenyeknek van egy különleges eleme, amit sokan nem is vesznek észre:mindig maximumot kell adni - még a győztesnek is, az utolsó csapásig! Sose tudhatjuk, hogy egy másik résztvevő nem fog e jobban teljesíteni nálunk, csapatunknál valahol a mezőny tőlünk egy távol eső pontján. Sok fajta evezős versenyt rendeznek a világon. A király kategória természetesen az olimpiai számok és a 2000m. Ez jól is van így! Ez egy olyan speciális, sok éves felkészülést igénylő diszciplína, mely szinte a legkeményebb sporttá teszi az evezést. E mellett azonban léteznek sprint versenyek, éjszakai versenyek, rövidebb és hosszabb hosszútávú versenyek. Hazánkban mindenre van példa: az extra hosszú versenyek között a leghíresebb a Budapest-Baja, de van ennyire komoly terhelés a Szabados emlékverseny és a Tas-MEC verseny is. Középtávon egyes és kettes hajóknak rendeznek versenyt, míg nyolcasoknak ott a Budapest Kupa Regatta, ami a Budapest-Baja mellett a legnagyobb nemzetközi népszerűségnek örvend az utóbbi években. A sprintversenyek közül talán a leglátogatottabb Tisza Kupa, vagy az ifjúságiaknál a Diákolimpia, de van egy elfeledett kincs is a Tatai Regatta 500m. És természetesen ott van a három nagy 2000m-es verseny a Tájékoztató-Válogató, a Vidék Bajnokság és az OB.
Magyarországon mindig a kis egységekre fókuszálunk. Nagyon kevés igazi csapat felkészülést láttam az elmúlt 20 évben mióta evezek. Meggyőződésem és szervezőtársaimmal osztják velem, hogy a sportágat a csapathajóban evezni tudó evezősök fogják előre vinni. Ehhez pedig több dolog mellett kell egy igazán fontos: olyan szituációk, amikor a versenyzők már hazai körülmények között is csak a csapatra figyelnek, készülnek. Ennek a célnak a megvalósításához pedig szükséges és hiánypótló egy a négyes csapategységre fókuszáló verseny! De ne csak versenyistállókban gondolkodjunk. Sőt! A versenyző fiatalok között legalább ennyire fontos az amatőrök (akik eddig max egy OB-n indultak) és a masters csapatok megszólítása. Hiszen ezek az evezősök adják meg a sportág hátországát - nekik is kell minőségi élményeket adni.
A versenyen a különböző kategóriákat díjazunk, de a fő egységekben az elmúlt 20 év világbajnoki győztes idők alapján handicap rendszerben összehasonlítjuk a négyesek, négypárak, férfiak és nők teljesítményét is!
Gyertek el és versenyezzünk egy jót egy napos októberi délelőttön a Soroksári-Dunán és töltsük el együtt az ebéddel egybekötött díjkiosztót a Csepel EK területén.
59 nyolcas indul az idei evezős OBn Szegeden a hétvégén! Szép szám! Örömmel számoltam meg a programban, mert hiszem, hogy a magyar evezés fejlődését leginkabb a nyolcasok számával lehet lemérni!
Minden hajó egység a maga nemében zseniális élményt tud nyújtani. Mondja ezt az evezős bennem, mert ha fociznánk gondolom a pálya mérete lenne hasonló ismérv. A nyolcasban ezen túl van valami megdöbbentően más. Ha egy nyolcas jól megy az megaranyozza a vízen töltött pillanatokat. Az evezés veleje. Nyolcasban fejlődik legjobban az ember türelme is - még ha ez furán is hangzik tőlem. Tény, hogy az elmúlt két szezonban a prioritási lista elején szerepelt nálam ez a hajóegység és lényegesen változtatott rajtam és társaimon is!
Ha a nyolcasok száma nő az több ponton is jó teljesítménymutató:
- több ember evez (a kluboknak csak ezt a hajót kell menedzselni)
- több eszközünk van
- jobban tudunk szervezni, toborozni, motiválni,
- több jobb versenyt csinàlhatunk
Az idei évben szinte csak nyolcast vállaltam: Budapest Kupa, London Head Of the River, Szeged, Pozsony 8km, Wienerachter, Velence, Bécs Nightrow. Most a bajnokság jön, aztán Metkovicra próbálok egy csapatot szervezni. Az ősz messze van, de a legjobb az lenne, ha össze jönne még felnőtt versenyzőként a Head Of the Charles, az amszterdami Roei vierkamp, Split és az Inverno sül Po.
A magyar versenynaptár kapcsán pedig az lenne nagyon jó, ha a vidék bajnokság programjában benne lenne a felnőtt nyolcas és ha az obn a férfi és a női felnőtt nyolcas nem egymás után lenne, mert annyira sok hajónk azért nincsen.
Találkozunk hétvégén Szegeden! Mindenkinek jó versenyzést!
Pozsonyi egyetemi regatta rajta Dévánál
Pozsonyi díjkiosztó előtt
Budapest Kupa - saját rendezésben
Téli evezés Romvári "Rutyma" Lászlóval
A Capital Cup körverseny ezüstérme
Capital Cup díjkiosztó
Head of the River Race 2015 - a legjobb tiszta csepeli eredmény 25.
Wiener Achter
Wiener Achter 2015
Nighrow 2015
2011. április Head of the River - az első nemzetközi nyolcasversenyem
Tegnap reggel a 6:30-s ryanair járattal elindultunk Londonba a Head Of the River Racere. Európa legnagyobb nyolcas versenyén fogunk indulni a csepeli nyolcassal.
A hétvégi Budapest Kupás verseny sok szempontból nehéz volt. A déli szél és a kilazult lapát nyél mellett nagyban korlátozta a csapatot a szervezői tevékenységem. Ugyan lényegesen kevesebb stresszel és több alvással indultam mégis tudom, hogy ez elvett a csapat eredményéből. Ezzel viszont nincs mit kezdeni.
London egy teljesen más történet. Pihentebb és külső stressz nélkül érkezem, érkezünk. Idén 360 csapat fog versenyezni és noha utoljára 2 éve indult Csepel néven csapat megkaptuk a 17-es rajtszámot. Ez nagy szó, az pedig még nagyobb, hogy a britishrowing honlapján kiemelték csapatunkat - sőt Szekér Lacival közös 2009-es EB eredményekről is meg emlékeztek.
A University Of London Boat Clubbol szálltunk vízre egy kölcsön kapott új Wintech nyolcassal ma reggel már teljes csapattal.
A Temze egész nap sistereg a víztől! Folyamatosan nyolcasok mennek felés le, motorcsónakokkal.
A Puttney és Chiswick közti számtalan evezős klub ilyenkor telelesz csapatokkal. Szombaton reggel fél nyolcra kellett érkeznünk, hogy a délben induló veterán Head előtt evezhessünk. A víz nagyon nehéz, a nagy Duna sokszor lényegesen egyszerűbb történet. Motorcsónakok és csapatok a pálya teljes szakaszán.
Péntek este és szombat délben is az evezős klub konyháján ettünk, mert lényegesen olcsóbb, mint bármi Londonban és jó is volt.
Ami biztos már most, akár hogyan is végzünk a tapasztalat építeni fog a csapaton emberileg és evezős tudásban is.
Egyenlőre várjuk, hogy mit hoz a holnap az időjárás tekintetében. Sajnos van rá esély, hogy a nagy szél miatt elmarad a verseny.
Délután csendes pihenő után a British Múzeumban voltunk és a Sohoban.
Pénteken lesz a Magyar Evezős Szövetség Innováció az evezésben elnevezésű találkozója. Ennek apropóján vettem elő a fiókból ezt az egy ideje ott szunnyadó írást. Bízom benne nehány gondolatot megfogadnak belőle az evezés irányítói.
Tizenöt pont a jobb magyar evezésért
1.A kis hajós tájékoztató legyen meghívásos verseny a hosszú távú és az ergo OB alapján – a kettőn elért helyezés adódójon össze, a legjobb 18 versenyző indulhasson (aki valamilyen okból kifolyólag nem tud részt venni mindkettőn az edzői team/szövetségi kapitány adhat felmentést)
2.Tavaszi hosszú távút csak szkiffben rendezzenek, 2 héttel az ergo OB után
3.A Ks és a normál mezőny együtt versenyezzen tájékoztatón
4.18 versenyző induljon az egyesített mezőnyben (elő, középfutam és döntő)
5.A tájékoztató legyen 3 napos, a perorok induljanak el dublóként is
6.Ha négynapos OB kerül megrendezésre a Szkiff/peror és a négypár/nyolcas számok külön napon kerüljenek megrendezésre
7.Négypár/négyes számok és peror/dubló számok, ha egy napon vannak nagy idő különbséggel kerüljenek megrendezésre
8.A férfi és női számok ugyanabban a hajó osztályban nagy idő különbséggel kerüljenek megrendezésre
9.Legyen hosszútávú ergo OB serdülő, ifi, felnőtt és masters kategóriában minden év decemberében
10.Az őszi válogatott keretbe az OB 6 legjobb szkiffje, 3 legjobb perorja kerüljön minden kategóriában, ezen felül 2-2 szabadkártya az őszi hosszútávú alapján
11.Kérdőív kidolgozása, melyben a versenyzők megjelölhetik és jelezhetik céljaikat a következő évre, leadása az OB-n
12.Központi edzésterv kidolgozása, mely minden klub edző számára elérhető
13.Súlyemelés technika, törzsfejlesztés és mobilitás modulok beépítése az edzői módszertanba
14.MESZ által szervezett nyílt súlyemelő, törzsfejlesztő és mobilitás workshopok a régiós központokban minden év őszén az edzőknek (elméleti) és versenyzőknek (gyakorlati)
Boldog új évet kívánok! Azt hiszem ezt nem kell jobban
ragozni. Mivel az elmúlt félév blog bejegyzései nagyon-nagyon az elmúlt időszak
elemzéséről szóltak nem nagyon tudok, akarok mit írni saját magammal
kapcsolatban.
A bajnokság óta eltelt időszakban jóval kevesebbet eveztem,
mint azt megelőzően. A nyolcas volt az első számú hajóosztály, amiben kint
voltam. Nem igényeltem a szkiffet. 15 éve ez volt az első időszak, hogy ennyire
keveset szkiffeltem – sőt edzettem volna. Az edzésben első helyre került a
súlyzó. Korábban a legnagyobb hiányosságom a fizikai erő volt, így ez az
időszak kiváló ennek a hiánynak a korrigálására. Most éppen egy 40 darabos
edzésterv felénél járok,nagyon érdekes most még, nem akarok erről írni, sokkal inkább
majd az eredményekről a 40. után. Edzésnapló, mint mindig most is pörög, így
nem fogtok lemaradni semmi érdekességről.
Amivel most evezés kapcsán a legtöbbet foglalkozom az az
elkövetkezendő Budapest Kupa szervezése.
Ez már az 5. verseny lesz, amit közösen szervezek a Danubius NHE-vel és
a MESZ-szel. A Budapest Kupa a Széchenyi Emlékverseny
része, ami egyben 25 éve a magyar evezős évad megnyitója, ezért kapcsolódik a
MESZ is hozzá a történethez. A verseny a magyar evezős évad megnyitója. Nagyon
nagy fejlődésen vagyunk túl az elmúlt években. A kezdeti igazán amatőr
próbálkozásokhoz képest tavaly már 2. alkalommal volt kamerás időmérés és 15
nyolcas és 7 női négypár versenyzett. Az első verseny 10 hajójához képest
komoly előrelépés. Tavaly ergométer váltót és afterpartyt is tartottunk a
belvárosban, ahol az összes Budapesten maradt külföldi csapat képviselte magát
(kb. 100 evezős az 5kertben). Sőt a Budapest Kupa mellett a „Hív a Duna” amatőr
tízevezős verseny, amit vasárnap rendeztünk is rekord 38 csapattal rajtolt.
2015-ben sikerült
további komoly dolgokat leszerveznünk már most! A legfontosabb, hogy a WienerAchterral
és a pozsonyi Universitná Regataval együtt körversennyé rendeződik a verseny és
Capital Cup néven egy új regionális evezős kupát hozunk létre. A fő szabályok:
1.A résztvevő csapatoknak mind három versenyen indulniuk
kell (4,5; 6; 7km),
2. Négy tagnak meg kell egyezni mind a 3 versenyen
3. Lehet verseny egyesülni.
2015-ben először nyolcpároknak is ki lesz írva a verseny
(akit érdekel lehet ilyen hajót bérelni majd), de ezen túl az egyetemi, ifi és
serdülő csapatokat is lehet nevezni a versenyre. A serdülőknek teljesen
ingyenes a nevezés. Ismét lesz 5x100 méteres ergométer váltó és még néhány
program, amiről még nem akarok írni, de mindenképp jó lesz J. A vizi események
mellett a part is élni fog és délelőtt 10-től délután 3-ig érdemes lesz kijönni
a Margitszigetre az evezés iránt érdeklődő közönségnek!
A legfontosabb pedig, hogy már most 8 külföldi csapat nevezett
és összesen 18 érdeklődő csapat van csak a nyolcasoknál, a női négypárakról nem
is beszélve.
Ezt figyelembe véve minden adott, hogy egy kíváló minőségű,
élményszámba menő nemzetközi evezős versennyel nyissuk meg a magyar evezős
évadot. Sőt idén valóban ez lesz az első vizi verseny, mert március 21.-én
rendezzük!
Bízok benne, hogy a magyar csapatok legalább ennyien
lesznek!
A „Hív a Duna” amatőr és egyetemi tízevezős verseny április
közepén kerül megrendezésre idén, erről folyamatosan fogunk hírt adni.
Összefoglalva: most az energiáim nagy részét ebbe a
rendezésbe fektetem, ami nagyon motiváló ugyanakkor rengeteget tanulok belőle nap,
mint nap. Remélem minél többen eljöttök, mint indulók, vagy, mint nézők. Ha
nincs csapatotok, de be szeretnétek ülni valahova keressetek bátran, mert,
mindig van egy üres hely. Ha pedig ti is úgy gondoljátok, hogy ez a rendezvény
hozzátesz Magyarországhoz, Budapesthez a magyar evezéshez és a saját
életetekhez gyertek önkéntes segítőnek. Több olyan feladat van, amihez elfog
kelleni kisebb, nagyobb segítség a verseny napján.
Az elmúlt két hónap viharos gyorsasággal eltelt. Hihetetlen,
hogy egyik nap még hazavezettem Szegedről, tegnap este pedig már az első téli 2000
méteres felmérőt húztuk Csepelen. Szó mi szó, jól ment, leszámítva az utolsó
150 métert, ahol kézzel foghatóvá vált, hogy az edzés mennyiségemet 6-9 órára
csökkentettem és leginkább azokat az izomépítő gyakorlatokat csináltam, amiket
az elmúlt 10 évben inkább hanyagoltam. A 6:19-es eredmény ennek tükrében végül
is jó, egyenlőre még beférek a nyolcasba.
Amit viszont érzek, hogy az edzés és annak a fajta
céltudatos versenyevezésnek a befejezése, amit az elmúlt két évben célzottan csináltam
és előtte is évekig ez volt a legfőbb motiváló az életemben egy hatalmas űrt
hagyott maga után. Erre az ob utáni hetek pihenése után kellett rádöbbennem.
Elkezdtem a cégem tanácsadói ágát kiépíteni, pörögni, munkát, projektet
keresni, ami meg is lett és egyenlőre nagyon tanulságos, de mégis van valami,
ami hiányzik…
Ebben az élethelyzetben kerestek meg néhányan és kértek fel,
hogy próbáljak meg/vállaljak el a MESZ megújuló elnökségébe egy jelölti pozíciót
elnökségi tagnak. Alapvetően idegenkedtem a dologtól, ami feladat és szerep is.
Egyik oldalon persze jól esett, hogy vannak, akik azonosulni tudnak az általam
és néhány evezőstársam képviselte evezősképpel, másik oldalról viszont nagyon
nehéz megbarátkozni azzal, hogy ma Magyarországon milyenek a közviszonyok, amit
a magyar evezésben napi szinten megélek, megélünk. Nagyon nehéz a feladat azt a
közösséget, azt az élményt tovább adni és kiszélesíteni, ami az evezés. Korábbi
blog bejegyzéseim (Lista 1. és Lista 2.) ezt próbálták, de a MESZ elnökségi
tagjaként ez a feladat egy teljesen más perspektívába kerülne. Napokig
gondolkodtam, hogy valóban szeretnék e részt venni egy ilyen feladatkörben és
végül arra jutottam, hogy azt az űrt, amit a verseny evezés hagyott maga után
ki kell töltenem. Most egy lehetőséget kaptam, hogy az evezésben szervezési és
döntési oldalon, országos szinten legyek hatással az eseményekre.
Elfogadtam a jelölést.
De mit is kell tenni az MESZ elnökségének tagjaként? Mit
tehetnék én, ebben a szerep- és feladatkörben?
1.A legfontosabb egy szolgáltatás szemlélet meghonosítása MESZ-ben és a magyar evezős
életben. Az evezősök tudva, vagy tudatlanul egy szolgáltatási szintet várnak el:
jobban szervezett pontos versenyeket; klubszinten jobb hajóparkot; megfelelően
felkészült edzőt; tiszta öltözőket; meleg vizet (!); sikeres válogatottat, amire
büszkék lehetnek; hogy annyira ismerjék az evezést, hogy ne kelljen mindenkinek
elmagyarázni, hogy ez nem kajak-kenu, stb. Csak néhány példát említve.
2.Az, ami miatt azt gondolom, hogy megfelelő tudással
rendelkezem ennek a személetnek és az evezősök közösségének a képviselésére az
elmúlt 20 év készített fel. Magyarországon eveztem az Esztergomi EHE-ben, a
Danubius NHE-ben és most a Csepel EK-ban, de eveztem és versenyeztem
Új-Zélandon és Olaszországban. Voltam tagja olyan klubnak, aminek húsz tagja
van és olyannak is amelyiknek 4000 és vagyona vetekszik a MESZ vagyonával
szellemi és anyagi értelemben is. Láttam rendszereket, szervezési módokat,
elveket látom a különbségeket, látom az ottani problémákat és látom, hogy mi
megvalósítható itthon és mi nem és mi mikor, minek mi a feltétele.
3.Jelenleg több szervezési szálon is kapcsolok az
evezéshez. A legfontosabb a Budapest Kupa, amely a Danubius és MESZ közös
szervezésben valósul meg és az egyik legsikeresebb hazai nemzetközi és
legnagyobb nyolcas verseny ma Magyarországon. A BESZ felügyelőbizottságának
elnöke vagyok. Vállalkozásomnak egyik területe a Filippi hajók kereskedése és a
sporthoz köthető eszközök és tanácsadás szolgáltatása.
4.Azt gondolom, hogy az evezősöknek belülről kell
megerősödniük, az evezés szervezőinek lokális és országos szinten is élménnyé
kell tenniük az evezést. A fiatalok számára kell meghatározó élménnyé,
közösséggé kell alakítaniuk a sportot, a klubjukat. A versenyeknek és a
díjaknak a presztízsét emelni kell.
5.Egész életen át tartó élményt kell létrehoznunk,
aminek fontos eleme a versenyzés hazai és nemzetközi szinten, az olimpia, de
ugyanennyire fontossá kell tenni a hosszútávú versenyeket és túrázást, az
edzést a klubba járást, a közösségi létet. Nem csak a 2000 méter létezik ki,
kell szélesíteni a spektrumot. A gyerekek mellett az egyetemistákat és a felnőtteket
is meg kell tudni szólítani, aminek szervezésében a MESZ-nek oroszlánrészt kell
vállalnia. Ezt a kommunikáció és rendezvény (versenyek, bemutatók, túrák –
itthon és külföldön, evezős bálok, stb.) szervezés révén tudja elérni.
Egyszerűen divatossá kell tenni az evezést!
Évekkel ezelőtt olvastam egy század eleji leírást az
esztergomi evezős életről. Egy mondat nagyon megragadt: „Az evezősök báljai
városszerte híresek voltak”. Akkor 7 csónakház működött a városban, ma egy. A
Margitszigeten 11 evezősház volt ma egy. Meg kell fordítani ezt a folyamatot.
Vissza kell hozni az evezős élet csillogását és ehhez új szemlélet kell, amely
túl lát a mindennapok nehézségein, mer tervezni és nem csak a VB aranytól tesz
függővé egy sportág, egy életforma sikerességét.
A közgyűlésen a küldötteknek a legfontosabb feladata, hogy
olyan elnökséget tudjanak választani, amely tud együtt dolgozni, nem jön benne
létre a mi-ők hangulat. Érvek és ellenérvek alapján, minden helyzetből
kompromisszummal továbblépve győzte-győztes játszmákat játszanak az elmúlt
években gyakori győztes-vesztes, vagy még inkább vesztes-vesztes játszmák
helyett, amiknek mi, a mindennapok evezősei voltunk az elszenvedői, de legalább
is nem a nyertesei. Mindenképp nagy a felelőssége a következő elnökségnek, csak
néhány dolgot kiemelve: pálya beruházás, nemzetközi sikeresség, tömegsport
elvárások, kiemelt sportági státusz megőrzése, stb. A nem olyan régi adósság konszolidáció egy olyan tabula rasat
adott a sportágnak itthon, ami nyugodt helyzetet biztosít a növekedéshez, ezzel
a élni kell.
Azt gondolom, hogy van lehetőség most már egy valóban új
érát kezdeni a sportágban! A jelöltek közt rengeteg a fiatal – érdemes nekik
esélyt adni a bizonyításra, mert ők fognak bizonyítani.
A bajnokság óta sok minden változott. Eltolódtak a
hangsúlyok. Az edzés persze kevesebb, ennek több oka is van, mondhatni éves
pihenő, ami lassan már mindenkinél lejár így nálam is. De sokkal inkább benne
van, hogy az a fajta másság a mindennapokban, hogy nem feszítem maximálisan a
húrt. Nagyon régen talán tíz évvel ezelőtt volt utoljára igazán ilyen időszak
az életemben, hogy ennyire kiengedjek. Szekér barátom mindezt úgy összegezte: „Evezős
karriered egy valóban új szintre emelkedett és a legjobb időszak kezdődik”.
Való igaz, sokkal kevésbé szenved a testem a 7-9 óra heti edzéstől és volt időm
végig csinálni a Wolverine súlyzós edzéstervet, amire korábban az evezés miatt
nem volt lehetőségem. Most heti 3-4 alkalommal szállok vízre, nyolcasban
leginkább és óriási edzéseket evezünk Csepelen esténként. Külön jó érzés
valóban, amikor 2 nyolcas és néha még egy négyes is vizen van. Kemény, de jó!
2006-ban az első blog bejegyzésem a nyolcas körül forgott, és most is ez az
egyik legjobb dolog. A célok megváltoztak, több munka (olyan pénzkeresős) van a
napba beiktatva és lényegesen több péntek esti kimozdulás, aminek egyszer el kellett
jönnie.
Végezetül tegnap megjött a legújabb játékszerem egy Red Paddle Co. Stand Up Paddle deszka és lapát, így új dolgok kipróbálásával kezdhetem
az edzést a nyolcas előtt ma este. Holnap pedig súlyemelő edzés!
A legjobbakat, merjetek új dolgokat csinálni – főleg mozgásban!
Ma Magyarországon az evezős klubok azt gondolom nem tudják segíteni azt a versenyzőt, aki pl. világbajnoki címet akar szerezni evezésben. Szétforgácsolódnak a célok között. Mindenki jó magyarhoz híven csak panaszkodik. Jelenleg azt gondolom 2 olyan klub van az országban, amelyik dinamikusan fejlődik és ennek következtében majd valamikor nemzetközileg sikeres csapatokat nevelhet ki. Biztos nem figyeltetek a részletekre: "valamikor" és "csapatokat" ez a két kulcsszó, amivel a magyar evezős élet nem tudott mit kezdeni az elmúlt kb. 30 évben.
Felteszek most néhány kérdést, amin gondolkozzatok el:
- mikor volt felnőtt világbajnokságon utoljára két személyesnél nagyobb csapat?
- hány U23-ás Ks négyes volt döntőben az elmúlt tíz évben? Ebből hány sportolót sikerült tovább vinni felnőttbe?
Lehet, hogy úgy tűnik most nagyon "megmondja" a cikk író, hogy mi a tuti, de igazából csak egy dolog lenne fontos: ne egy évben, hanem 5-6 évre előre gondolkodva kellene a csapatokat építeni, túl nyúlni olimpiai ciklusokon, hogy kinevelődhessen annyi versenyző akikkel már lehet mit kezdeni. Ez nem válogatott szintű kérdés csak, ez főleg klubszintű.
Sajnos a klubokban mindig csak 1 vagy 2 versenyzője jut elegendő figyelem, hogy legyen belőlük valaki ebben a sportban, és amikor meg van az aranytojást tojó tyúk, akkor az edzők hátradőlnek, ahelyett, hogy bővítenék a csoportot, ahogy csak tudják. A te edződ ilyen? Tényleg, ha már az edzőknél tartunk, ismét tedd fel magadnak kedves olvasó a kérdést, jó helyen vagyok? Az én edzőm tudja, hogyan, milyen bontásban evezzek 5000 km-t egy évben, ami a nemzetközi versenyző edzési kritériuma a MESZ válogatott programja szerint? Tudja milyen hajót fog a csapat használni? A klubnak van gazdasági és emberi háttere? Van a klub vezetőiben elhivatottság, hogy te/ti elérd/jétek a célodat? Proaktív az edző az edzések, a csapatok, a versenyek szervezésben, motiválásában?
Hány tagja van a klubodnak? 20-30-100 netán 400? Netán 4000? Én voltam tagja ilyen klubnak, 20-an eveztünk és minden szakosztályának ekkora volt a versenyző létszáma, kb. 120 versenyző a 4000 tagra. A többiek mind napozni jártak le a klubba, koncertekre vagy kondizni. Mert ezek nélkül az emberek nélkül neked sem fog sikerülni. Igenis szükség van a giga klubokra, szükség van arra, hogy a legjobb versenyzők egy klubban legyenek és a klubvezetőknek, de a magyar evezés vezetőinek is ezt kell pártolniuk, ha haladást akarnak elérni a nemzetközi szinten. Mert eredmény és tagság nélkül nem fognak fenn maradni a klubok egyszerűen elmossa őket majd az ingatlan lobbi, vagy bármely más sportág.
A kluboknak szolgáltatásban kellene gondolkodniuk a tiszta evezés helyett. Az evezés csak egy szolgáltatás, ami klub tevékenységének 30-50%-át kell, hogy adja. A maradék a közösség építése, hovatartozás, egyéb programok, társasági helyek építése kell, hogy legyen, mert ez fogja csak fenntartani a versenyevezősöket és lehetővé teszi, hogy a klubba járó személy ne csak 1-2-5 évig legyen aktív fizető "vásárló", hanem akár élete végéig. 4. A válogatottról A válogatott egy nagyon érdekes kérdés. Mindannyiunk számára gyerekként, ha célt adnak ifjúkorunkban a nevelő klubunkban a válogatottságot jelölik meg. Ez nem vagyok benne biztos, hogy helyes dolog. Egyrészt figyelembe véve a magyar evezés mai helyzetét, másrészt az előző pontban vázolt edzőkkel kapcsolatos kérdéseket. Ami biztos, hogy válogatottnak lenni jó dolog, többnek érzi magát az ember, kiemelkedőnek. Ami nehéz viszont, hogy itthon sajnos a vakok között a félszemű érzés párosul hozzá. Félre értés ne essék, az elmúlt 2 szezonban mindent megtettem, hogy részese lehessek a válogatottnak. Sajnos azonban versenyző társaim öregnek és túl gyengének találtak, vagy nem tudtak azonosulni a célokkal, amik szerintem a legéletképesebbek lennének a mai helyzetben. A válogatottról azt gondolom, hogy csak akkor lesz életképes magyar evezős válogatott, ha a felkészülés 11 hónapjából, legalább 9 hónapot egy csoportban edzenek a versenyzők, egy helyen és mindent alárendelve a célnak. Erre sok kifogás akad miért nem lehet ezt így csinálni. Általában az iskola a klasszikus ok, de sok más is van. Azt gondolom, hogy az evezősnek ebben maximálisan rugalmasnak kell lennie, míg az evezős körül lévő közegnek (edző, szövetségi vezetők, klubok szülők) maximálisan segíteniük kell ebben. Pl.: Iskolában egyéni tanrend kiharcolása, lakás biztosítás, utazás segítése, napi időmenedzsment segítése. Meggyőződésem, hogy csak akkor tud sikeres lenni egy evezős, ha a napi étkezésének megoldására a döntésekre szánt szellemi energiájának kevesebb, mint 1%-át kell szánnia. Evezős étkezőt az evezős "centrumok" mellé. És a napi utazás minimalizásása - sajnos Budapest, mint korábban írtam gyakorlatilag alkalmatlan evezős centrum szerepére a közlekedés nehézségei miatt. Esetleg, ha mindenki Ferencvárosba költözik az egyetemek közelébe és az erzsébeti telepek közé félútra.
5. A versenyzésről A versenyzésben számomra a legjobb dolog (a győzelmen túl) az utazás volt. 20 év után nem igazán nagy élmény részt venni az év negyedik csepeli versenyén. Mondjuk annál nagyobb mondjuk 10 év után ismét elmenni Mohácsra. Az elmúlt 10 évben hihetetlen helyeken voltam. Nottingham, Belgrád, Kaiapoi, Twizel, Marborough, Picton, Karapiro, Athen, Brest, Duisburg, Essen, Bled, Bécs, Cannes, San remo, London, Eupelio, Basel, Ravenna, Mantova, Torino, Linz, Lugano, Bonn, Düsseldorf, Hollandia 200km verseny, Pöstény, Poznan, és még biztos van néhány, ami most nem jutott eszembe. Mindenhol voltak kiváló és kevésbé kiváló versenyeim, de mindenhol élvezetes volt. Rengeteg emberrel találkoztam ezeken a versenyeken. Sokakat mai napig barátként tartok számon. A legjobban a nyolcas versenyeket élvezetem, a headeket. Azokban van valami rendkívüli. Teljesen más a fizikai, szellemi igénybe vétel. Ha tehetitek minél több versenyre menjetek el! Idén én még 2 versenyt tervezek: Teszaloniki és Torino! Hajrá mindenkinek! A listát nem folytatom, de két bejegyzést még ígérek a következő napokba. Remélem tetszeni fognak.
Ez a bejegyzés, és az utána következő néhány, időben sokkal hamarabb
készült, mint a megjelenés (2014 májusában). Amiért csak most jelenik meg a blogon egyszerű: meg akartam osztani veletek ezeket a gondolatokat, de ugyanakkor nem akartam,
nem akarok a jövőben sem összeveszni senkivel ezek miatt a dolgok miatt, amiket most és a
következő napokban megjelenítek. Fogadjátok el és használjátok fel.
Nem tudom, hogy sikerült a bajnokság. Még 105 nap van hátra a
magyar bajnokság egyéni versenyéig. 105 hosszú nap. Eddig 530 órát készültem
2013. augusztus 26. óta. Az elmúlt nyolc hónapban összesen 5422,4 km mozogtam
ebben benne van az evezés, ergométer, futás, waterrowerezés, kerékpár és
természetesen a súlyzózás.
Minél közelebb kerülök a végéhez annál tisztábban látom a
hibákat, amiket az evezésben az elmúlt húsz évben elkövettem. Keseregni már késő,
sőt, semmi okom rá. Igazából most érzem magam a legjobban az erőmmel,
testemmel és lelkemmel kapcsolatban. Sokkal inkább, azoknak szeretnék üzenni,
akik nagy célokat tűznek ki maguk elé. Tanuljanak a példámból. Ez persze csak
egy vélemény, mindenki döntse el maga, hogy mit gondol és hozza ki magából a
legtöbbet, mert én is tudom Rómába nem csak egy út vezet.
1.A tudatosságról
Tudatossá az „egész” evezéssel kapcsolatban leginkább 2004/2005-ben kezdtem válni. Azelőtt minden csak sorsszerűen jött. Kevesebb vagy több edzés,
sikeresség, sikertelenség minden relatív. Új-Zéland után tudtam, hogy
versenyezni akarok és ezért mindent megtettem. Összegyűjtöttem családomból a
pénzt egy használt Stampfli X1-re, amit a sors fintoraként egy évvel később
Esztergomba adtam tovább. Sikerült egyéniben U23 VB indulási jogot szereznem és
úgy éreztem meg is érdemlem. Valószínűleg megérdemeltem, bár valószínűleg jobb
lett volna, ha dublóban indulunk Szekér Lacival, akivel a szkiff helyért külön
válogatót vívtunk Velencén. Ma napig emlékszem a versenyre. Az ORV után
rendezték, este. Tükörsima és nyugodt volt a tó. Csak mi ketten és bírói motoros
voltunk vízen. Minden olyan valószerűtlenül kék volt, az ég, a víz, a levegő. Azóta
se vívtam ilyen csatát! Laci jól startolt és egyből 2 hajó előnyt szerzett,
amit én szép nyugodtan, de kemény utazóval ledolgoztam és kb. 900 méternél sikerült
megelőznöm. Ilyenkor mindig félek mit reagál az ellenfél, tud-e váltani, ki
fogom-e bírni? Amikor a kikötő stégekhez értünk az egész part a nevemet kiáltotta
egy emberként. Sokan voltak Danubiusosok lent, ez hihetetlen erőt adott, így
sikerült megvernem Lacit. De dublózni akartam, ki is mentünk Bledbe, ahol
negyedikek lettünk. Tíz év távlatából azt gondolom nem is mentünk rosszul,
leszámítva, hogy Laci akkor nem így gondolta és lemondta közös VB részvételt.
Így maradt a szkiff. Ma már nevetünk ezen, mert tudjuk, hogy 2008-ig nem
sikerült még egyszer ilyen jó eredményt elérnünk… A VB viszont nagy felébredés
volt. A 4 futamból a reményfutamban és a középfutamban is utolsó lettem, vagy
utolsó előtti. Teljesen vakon mentem ki. Edző nélkül (Az évi edzőmmel, Sarlós
Erzsivel a magyar bajnokság után megszakítottuk a közös munkánkat), Bori volt egyetlen segítőm, ő tartotta bennem a lelket, hogy kimenjek a „D”
döntőre, amit mindenki kudarcként él meg. Valamiért Magyarországon mindenki azt
hiszi könnyű dolog VB döntőbe kerülni. Nos tapasztalatból tudom: nem így van.
Sajnos a célokat nem jól határoztam meg. Ha lett volna mellettem, vagy a magyar
evezésben szakember, aki reálisan látná csapata színvonalát akkor sokkal
boldogabbak lettünk volna mindannyian. De nem így volt. Így kimentem egy „B” döntő céllal és
hazajöttem egy 20/24 helyezéssel. Ami igazából pozitív eredmény, mert a
középdöntő után akkora teherként nehezedett rám a kudarc élménye, hogy azt
hittem abban a pillanatban elpusztulok. Bori tartotta bennem a lelket, adott
erőt, hogy kimenjek a futamra. Emlékszem körbenéztem az ebédlőben és azt
éreztem semmi keresnivalóm itt. Mindenki egy fejjel magasabb nálam, mindenki
15-20-25 másodperccel vert ergométeren és így is volt. Sokkal erősebbek,
edzettebbek voltak, jobban eveztek és volt mellettük az esetük nagy részében
egy csapat, egy edző – nekem ez nem volt. Mikor hazaértünk vérlázító volt, hogy
mikor megtudtam, hogy a teljesítményemről készített beszámolóban az szerepelt,
hogy a barátnőm káros volt a teljesítményemre, hogy dekoncentrált voltam emiatt,
ma sportpszichológusok kapnak pénzt azért, amit ő tett, mert a kijelölt edző 3
mondatot se tett hozzá az eredményemhez. A hajóm javítását is magam
intéztem egy korábbi sérülés miatt. Ez a vérszemet adott. A megszokás és ez az
eset is a folytatásra ösztönzött. Ebben az idényben kaptam meg Matthew Pinsent
önéletrajzát. A 4-szeres olimpiai bajnok sztorijából nagyon sokat lehet tanulni. Nekem
valójában egy szám maradt meg: 5000 km evezés és 2000 km ergométer.
Megszületett a cél és elindultam az úton, hogy elérjem. 2007-ben sikerült. Abban
az évben voltam a legedzettebb, a leggyorsabb, még ha mások mást is gondolnak.
Abban az évben sikerült először dobogóra állnom szkiffben az ob-n. Pető, Bencsik,
Orbán és Varga. Évekig nevettek a kortársaim azon, ahogy elmeséltem a versenyt.
Életem egyik legjobb versenye volt. Az élmény leírhatatlan és talán ennek az
élmények a kutatása vitt vissza a vízre 2012-ben.
2. Az edzőkről Legyen edződ (evezős és erőnléti), pszichológusod,
masszőröd, gyógytornászod és ez még nem lesz elég
Nem tudsz mindent saját magadtól, nem ismered a tested, nem tudod mire vagy képes, vagy mire lehetnél képes, csak egy elképzelésed van. Tudásod véges, így volt ez
velem is. Évekig hittem edzők munkájában, évekig hittem, hogy tudják mit, miért
tesznek, hogy irányítanak, visznek valamerre. Bizonyos fokig ez így is volt, de
mai fejjel már megmosolygok bizonyos dolgokat. 2012-ig három a maga nemében jó
szakemberrel dolgoztam együtt. Molnár Zoltánnal, Forró Dezsővel és Armin
Svobodával. Az ő legnagyobb erényük nem is szakmai (35%) sokkal inkább lelki (65%) volt
(Armint leszámítva 50-50%), ők hittek bennem. Hitték, hogy a kitartás, a munka
eredményt fog szülni. Hiába vannak nálam tehetségesebbek, erősebbek – én szerettem
legjobban dolgozni a csoportunkból, azt gondolom ez tudott kiemelkedővé tenné
bizonyos időkben, bizonyos versenyeken. Konzisztencia. Ez a legfontosabb, hogy
napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra fejlődjünk. Technikailag,
erőnlétileg és pszichésen is. Ha az edződ reális célokat tud meghatározni és ezek számszerűsíthetők, akkor jó úton jártok (pl.: max guggolás a tömeged kétszeresével, vagy 6:00 ergon, de úgy, hogy azt el is érd). Aztán 2009-ben vége lett mindennek. Elköltöztem
Olaszországba, életem új fejezetet nyitott. Azt hittem vége az evezésnek. Pedig
csak új helyzetbe kerültem, Mantovában folytattam és olyan emberek ismertem
meg, akikkel élvezetes volt evezni, versenyre járni, edzeni és mikor hazajöttem
azt hittem mindent folytathatok ott, ahol abbahagytam. Tévedtem. Miden más
volt, mindenki (beleértve engem is) más lett. Idősebb, öregebb, problémásabb. A
Danubiusban a korábbi csapatunk szétesett, de még három évig azt gondoltam van értelme küzdeni érte,
küzdeni a nyolcasért, küzdeni a közös edzésekért, a bajnoki címekért. Sajnos
nem sikerült, ami 2002 és 2009 között volt a Danubius férfi felnőtt normál és
ks csapatában az megszűnt végleg. Csapat még biztos lesz, de az már nem ezekből
az emberekből fog állni. Ez nem baj, csak más. Ennyi. 2012 tavaszáig 3 vagy 4
edző edzéstervével is próbálkoztam onnantól, hogy hazajöttem és küzdöttem. Foggal és körömmel téptem az
életemet, hogy csak még egyszer úgy evezhessek, mint 2007-2009 között. De
mindent akartam. Dolgozni, menedzsernek lenni, blogot írni, Budapest Kupát
rendezni, hajót eladni, vállalkozást indítani, utazni – evezni. Evezni, egy
pillanatra állj meg olvasó és ha tudod mi ez, gondold át ezt a szót, mit jelent
neked. Mikor a tó közepén vagy egyedül, megy le a nap, a víz sima és a hajó
siklik a vízen és a csapás csak egy pillanatra akasztja meg mindezt. Képzelj
egy nyári estét, vagy őszi hajnalt, amikor kipárolog minden a földből és te ott
vagy. Mit látsz magad előtt?
2012 májusában rendeltem meg Xeno Müller 16 hetes edzés programját, mert
tudni akartam mit ajánl ő. Gyermekkori idolom, akihez hasonlóan senki sem evezett, vagy versenyzett. Aztán videó elemzés, egy hónap edzésterv, három
hónap edzés terv, egy év és még egy lett mindebből. Nehéz elmagyarázni a digitális edző
élményét, nem is való mindenkinek. Én szeretem, mert olyan dolgokat mondott el
nekem, amiket azelőtt senki, olyan tisztasággal és egyszerűséggel, mint senki
más és amikor 2012 nyarán ismét döntőbe jutottam, akkor ismét boldog voltam.
Légy tudatos, hogy kire bízod magad és az első
belső hangnál lépj tovább, mert csak bánni fogod utólag. Az edződ legyen tisztában képességeiddel és te legyél tisztában edződ képességeivel. Az edződ legyen a menedzsered, a legjobb barátod, akiben megbízhatsz. Ha nem tudsz benne megbízni nem jó helyen vagy. tudja mit bírsz és kell, hogy legyen egy víziója arról, hogy három év múlva mit fogsz bírni. Tudja mi az a túledzettség és tudjon megtanítani súlyt emelni. Legyen tisztában a reggeli pulzusoddal, mennyit emelsz, nyomsz, húzol. Mennyit eveztél az elmúlt héten, hónapban évben. Használjon videót és képkockáról képkockára mondja el mi a jó és mi az ami másként lenne jó. Ismerje a sportot, ismerje az új technológiákat és ne féljen az újtól. Tanítson meg guggolni, súlyt emelni, futni és evezni. És még sorolhatnánk, de ennyi most elég, hogy tudd, mit kérdezz meg magadtól mikor értékeled az edződet.
