Silver Skiff 2013 - epilóg

Nehány nappal a verseny után 3 napos pihenőmet töltjük együtt a családommal. Ahogy írtam, folyt. köv. Mert nehány kép és gondolat maradt, amit megszeretnék osztani veletek.

A verseny képekben 

A versenyt az előző bejegyzésben már leírtam, de vannak képek, amiket mellékelni akartam:

Adrián, a leggyorsabb közülünk!

Csepi, felfelé 2 versenyzőt is megelőzött. (Nekem 1-et sikerült, az első 50 induló a tavalyi eredménye alapján került kiemelésre).

És 3. magyarként én. A versenyen minden indulóról készül egy képsorozat, ami letölthető ingyenesen.

Szállodánk ablakából Torinó álmos reggellel fogadott.

Az Armada bárjában, éttermében Adrián mindkét nap játszott egy jót a képen látható buksival. 

A bár maga volt a történelem. A klub elmúlt 100-150 évéből rengeteg kép, emléklap és egyéb relikvia volt kirakva, ami különleges hangulatot kölcsönzött a helynek. Sajnálom, hogy itthon egy ilyen klub sincs. Jó lenne!

Az elmaradhatatlan reggeli cappuccino.

A rajt és cél helye. Ahol a hajók fordulnak az a Cerea csónakháza.

Ezt a képet érdemes kinagyítani, bobby jól néz ki rajta és Drysdale is:)

Sok jópofa dolgot láttunk, ez volt az egyik, de Filippi szkiffből is volt szétszedhető. Veterán korban hasznos, vagy, ha minink van!

Természetesen egy csoport kép sem hiányozhat.

Végül pedig két kép a Cereaból:

Cerea öltöző.

Cerea kondi.

Torino nagyon jó város és a Silver Skiff egy nagyon jó verseny. Jövőre remélem sikerül nagyobb csapattal jönni (első sorban a veteránok jelentkezésére számítok) mert kis létszámmal nagyon költséges az út. Ugyanakkor felejthetetlen élmény több, mint 400 Szkiffel rajthoz állni!

Silverskiff 3. - A verseny

Úton vagyunk hazafelé Torinóból. Mar megtettünk vagy 800 kilométert, előttünk még durván 400. 4 óra kb. Reggel 5-re érünk haza Pestre. Boby vezet, Csepi hátul pihen. Én pedig úgy döntöttem elkezdem írni a beszámolót. A képeket majd holnap feltöltöm.

Már Maribor elott vagyunk, a hegyről lejöttünk, már aludtam is és várom a soromat.    

Reggel 7-kor keltünk, pontosabban keltem, a többiek már ébren voltak. Csepi indult a pályára (kb. 20 perc séta) mérlegelni, mi pedig reggelizni. A reggel gyorsan telt ittunk nehány cappuccinot Bobbyval. Csepi már az Armidaban várt minket. Ez az egyik klub Torinóban a Cerea mellett. Hivatalosan az utóbbi rendezi a versenyt, de természetesen 4-500 hajót nem lehet egy klubban vízre tenni így ez is tele volt. Reggel még nyugalomban ittunk egy második kávét. Aztán felpörögtek az események. Szép idő volt a reggeli hűvösség ellenére.

Kb. egy órával a rajt előtt elmentünk Filippihez, hogy beállitsuk a belkarjainkat. Nekem az edzőtábor óta a négypár állításon volt, Adrián pedig ellenőrzött. Roel Braas és Mahe Drysdale is itt volt. Braaszal szóba is elegyedtünk. Végül is minden reggelinél és vacsoránál összefutottunk. Megtárgyaltuk a belkart és sok jo kívánságot mondtunk egymásnak.

Kicsit késtem a vízre szállással, így csak egy rövid körre volt időm a rajt előtt. Sokan voltak már vízen ezért nehézkes is volt és már hívtak is a rajthoz. Csepi (15) kettővel indult előttem (17). Bobo 162-es rajt számmal egy másik bolyban indult. 

A rajt és a verseny első fele jól ment. Nagyon jónak éreztem a tempomat felfelé. Nem is beszélve arról, hogy 1000 méternél már megelőztem az előttem indulót! Ezt nem igazán értettem, mert tavaly elvileg megvert. Az első ötven hely az előző évi időeredmények alapján kerülnek kiosztásra. Viszont az utánam rajtolóktól is sikerült elmozognom. Az első és második híd után észrevettem, hogy az üldözőim sokszor bemennek a sodrásba és nem vágjak az íveket. Először nem értettem, aztán a belső hangra hallgatva követtem őket, amint érezhető volt merre tartanak. Utóbb kiderült jó döntés volt - ismerve a pályát sok időt lehet megtakarítani a jó ívekkel. Szemem sarkából láttam az előttem evezőt. Először azt hittem Csepi, de hamar rájöttem, hogy az előtte induló. Sajnos nem sikerült a fordulóra utoóérnem, de azért igyekeztem. 

Felfelé és visszafelé is a belogó stégeknél síppal jeleztek a szervezők őrszemei, hogy figyeljünk. Ez jó volt. 

Visszafelé azonban a felfelé jó formám eltűnt. Válószinűleg a szél volt a hiba, de a tempó visszaesett és üldözőim is egyre jobban felzárkóztak. A 10 másodperces előny egyszerre 10 másodperc hátránnyá vált. Ez elkezdett zavarni és egyszerre csak, azon járt a fejem ha elpusztulok sem érhetnek utól. Ez az érzés nagyjából 3 km-rel a cél előtt fogott el. Majd 2 km-rel a vége előtt éreztem, távolodok. Hagyom le őket. 1200 méternél éreztem, hogy bírok, tudok és akarok emelni! A 26-27-es tempóról 32-33-rá váltottam. A sebességet 3:40/km-ig tudtam emelni és bedaráltam őket. A finis közben nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy egy gőzmozdony indult el mellettem. Mahe Drysdale indult és mindenki menekült előle. 

A célduda nagyon jól esett. Kifáradtan, kiégtem. Jó volt. 

Amikor beértem Adrián akkor rajtolt. Kiabáltam neki, és pihentem tovább. 

A versenyt "természetesen" Drysdale nyerte. Mögötte a tavalyi győztes és az ifi világbajnok cseh, egy holland londoni olimpikon és Adrián! Csepi 10. lett összetettben és 2. könnyűsúlyúban, ami nagy dolog egy országban, amelyikben ott van a világ egyik legjobb ks válogatottja és sokan voltak. Én, noha több, mint ötven másodperccel jobb időt eveztem tavaly óta, csupán 3 helyet léptem előre és 30. lettem, normálsúlyban 12. Az azért jól esett, hogy normálsúlyban Braas az előttem végzett versenyző, aki azért húzott egy vb Szkiff döntőt 2 hónapja. 

Két társam előtt emelem kalapomat, mert Európa egyik legjobb hosszútávú Szkiff  versenyen kiemelkedőt nyújtottak. Reméljük jövőre is jönnek és még jobban szerepelünk mind!

Folyt. köv.

Silver Skiff 1

Telnek az évek és ismét Torinóban várom a Silver Skiff rajtját. Tegnap megpihentünk Mantovaban. (Lsd lenti kép - egyébként ideális meleg vízi tábor 4-6 fokkal melegebb van mint otthon 6km hosszú élvezhető álló víz, fain konyha és fain evezős klub). Most pedig már Torinóban vagyunk.

Csepi és Bobo jöttek idén, sajnos csak ennyien jöttünk össze. Remélem jövőre többen jönnek otthonról majd. Kifelé úton természetesen megváltottuk a világot, főleg az evezőst. 

A szállodában pihentünk miközben e sorokat írom. Tv és pihi. A Cereaban  vacsoráztunk, mindig elgondolkodom ebben a klubban mennyire messze van a magyar evezős élet a valódi hagyományoktól, ami itt a falakból és a képekből árad, ezt mindenkinek ki olvassa e sorokat meg kellene tapasztalnia. Nem mellékesen Drysdale és Braas előttünk fejezte be a teazást. Néhányan a verseny nagy ágyúi közül.

Hajók már vannak. Az Armadia evezős klubba, ahol letettük a hajókat a klub elnöke üdvözölt minket. Holnap edzés és Kinder Skiff!

 Folyt köv.

Ui.: missing my family :(

 

OB után - az elmúlt egy év eredménye

Az OB kapcsán nem is az eredmény jut eszembe, amit elértem, hanem a munka, amit az elmúlt egy évben elvégeztem. 2012. augusztus 1. óta összesen 517 órát edzettem, ami havi átlagban kb. 43 óra volt. Van, akinek sok, van akinek kevésbé. Figyelembe véve a tavaly őszi időszakot, amikor nehéz volt mindig kettőt csinálni és a februári mandulaműtétet nagyjából maximalizáltam az elvégezhető munkát. A súlyom 3 kg-os határon belül mozgott, a legjobb nyugalmi pulzusom 37/perc volt, ami már majdnem olyan volt, mint fénykoromban. Ezeket a kimutatásokat, mind a Polar RCX5 órámmal tudtam mérni, ami mindig segített utólag elemezni az elvégzett edzéseket.

Amit elértem vele: 5. hely egyéniben, 2. hely dublóban, 3. hely négypárban. Elégedett vagyok az eredménnyel, mert akik megvertek az elmúlt hétvégén napban tudom, hogy jobbak voltak (különben nem vertek volna meg). Sajnos nem volt teljes a mezőny, de aki nincs ott azt nem lehet megverni.

Idén ismét sikerült az OB-ra nagyon jó formát összehoznom. A tavaszi kezdés után tényleg begyorsult a hajó és sikerült a mezőnyön belül is előrelépem. Kb. 2 hónapja éreztem, hogy ismét képes leszek heti 200-250km leevezésére, illetve ennek megfelelő alternatív edzésekkel kitölteni az ennek megfelelő edzésóraszámot.

A mandulaműtét és a versenyidőszak közti rövid idő miatt nem igazán tudtam „alapozni”, de volt egy két nagyon jó verseny a nyáron.

A szkiff

Az OB szkiff előfutama mindenképp az egyik legnagyobb kihívás volt az évben. Két versenyzőnek volt csak hely a döntőben és mivel Galambos Peti is a futamban volt nem igazán adatott más hely csak a második annak, aki a döntőben akart evezni. Idén a sors ismét összehozott Elekes Szilveszterrel, aki ismét elment a rajtnál csak úgy, mint mindenki más. Ez nem esett jól, de mivel a menedzserem, Szekér Laci azt mondta menni kell, így menni kellett. És én mentem, mert a verseny nem állt meg. 900 méternél már tisztában voltam azzal, hogy meg lehet, de ehhez nagyon keményen kellett küzdenem, viszont mivel,a hétvégi versenyen még rengetegen tették ugyanezt nem is untatok senkit tovább. A lényeg Szilivel megküzdöttem és sikerült bejutnom a döntőbe.

A sebességi adatokat itt olvashatjátok (pulzusmérőt az OB alatt nem viseltem, a görbe közepén ment magas sebesség a verseny):

https://www.polarpersonaltrainer.com/shared/exercise.ftl?shareTag=3c76dd119dd2c3b070e92d82021fa449

A döntőben ismét felszabadultan álltam oda és próbáltam a legtöbbet kihozni magamból. Bíró Márk volt az, aki mellettem volt a hatos pályán és ő is lemaradt az élbolytól, így őt próbáltam meg utolérni, ahogy csak tudtam. Mire 1600 méterre sikerült, már nagyon el voltam füstölve, de Márk még bírta, ekkorra már felzárkóztunk valamennyire az elsőkhöz, de amikor az utolsó, a finis szakaszt elkezdtem Márk be tudta tenni a 7. Sebességbe magát és erre már nem tudtam reagálni. Közben azonban feljöttem az 5. helyre, mert leelőztük Matheisz Józsit. Gratuláció jár Galambosnak, hogy sikerült ismét győznie, Széllnek, hogy a világkupa után is tudott formában maradni, Csepinek, mert sikerült az első érmét megszereznie szkiffben. És persze Dákónak, mert minden támadást visszavert.

A sebességi adatokat itt olvashatjátok:

https://www.polarpersonaltrainer.com/shared/exercise.ftl?shareTag=eecc9b5835929f7b109a383a4b981df9

A dubló

Csepivel év közben nagyon jó versenyeket csináltunk és öröm volt vele elindulni, mert 2009. óta igazán sikeres dublóban nem tudtam idehaza versenyezni. Meg is volt a tervünk, hogy mit és hogyan csinálunk, mikor lesz nagy sebességváltás, hogyan fogjuk elhagyni az ellenfeleket, stb. Mint minden jó terv a megvalósításán múlik a siker. Kértünk is éppen ezért egy hajót, azonban, hiányzott a kilométerünk a hajóból. Talán az előző nap is sok volt a verseny a szkiffben és lehet a szél se nekünk kedvezett. Egy biztos Széll és Pálffy megvalósították a mi tervünket és 1250 méternél faképnél hagytak bennünket. Visszanézve a sebesség adatokat arra kell jutnom, ha bírtuk volna a tempót, amit 1000nél mentünk talán lett volna esélyünk. Így csak a gratuláció lehetősége maradt, és hogy örüljek 3 év óta az első ob éremnek.

A sebességi adatokat itt olvashatjátok:

https://www.polarpersonaltrainer.com/shared/exercise.ftl?shareTag=dbcbb01ab219865ebeeae537f4d3feae

A négypár

A négypár igazi öröm evezésnek indult a részemről, de biztos lehetett volna komolyabban venni. Mindenesetre a verseny előtti este sikerült először evezni, jó okkal, hisz az előző napi versenyek a prioritási listán előbbre voltak. Az előfutamok alapján éreztük, hogy ebből akár érem is lehet. Tudtuk persze, hogy a Szeged erős tud lenni és a MEC-sek sem fogják feladni, de azért a legjobbra számítottunk. Sajnos a futam nem a legjobban kezdődött, mert a bírói papírokban volt egy kis keveredés és emiatt a teljes rajtot át kellett variáltatnunk, ennek biztos nem, örültek páran, de a pályabeosztás komoly dolog. Ezek után elrajtoltunk. 1000-1100 méternél, mikor felnéztem éreztem, hogy jók vagyunk, mert a BEE és a Csepel után 3. helyen mentünk. Aztán egyszerre 1600 méternél még egy támadásra is futotta, amit ugyan visszavert a Csepel mégis jó érzéssel töltött el a hétvége 2. érmének a megszerzése.

A sebességi adatokat itt olvashatjátok:

https://www.polarpersonaltrainer.com/shared/exercise.ftl?shareTag=b50c5ff08c5d51e4e24712a47911935d

Az OB maga ismét lezárult. A Danubius jól teljesített, bár kétségtelen, hogy egyre kevesebbet evezünk felnőttek, de a kicsik egyre többen vannak, szóval ki tudja, hátha mással is fogunk nem sokára jókat evezni.

A bajnokság élvezetes volt, jó időjárást kaptunk. Bár néhány dolog bosszantó volt. Ilyenek voltak a verseny első napján a hibás programok, néhányszor a bírók közti kommunikáció hiánya., pl.: az indulásnál 18:45-re módosított rajtidőt a rajtban előrehozták mert így is úgy is ott vagyunk mind. Ezt a hozzáállást kimondottan nagy hibának tartom a bírók részéről, mert nem azért nevezünk a versenyre, hogy minél hamarabb le tudjuk azt, hanem azért, hogy az előre egyeztetett időpontban küzdjünk meg egymással. A középfutamokhoz kapcsolódó problémák úgy szintén fontos kérdéseket vetnek fel szervezési szempontból. Mikor kell és mikor nem kell rendezni középfutamot? Véleményem szerint a mostani "minden evezős ünnepe" OB nagyon nehezen kezelhető, szerezhető és rengeteg hibára ad esélyt. Olaszországban (és Franciaországban is) külön két napos versenyként rendezik a felnőtt, a felnőtt ks, az u23 és az ifjúsági bajnokságot. Ez annyiból jobb, hogy könnyebb minőségi versenyt rendezni, jut idő minden közép és reményfutamra, B és C döntőre. Másrészt több verseny van, ami több megjelenést jelent. Arról nem is beszélve, hogy évente így nem csak 2x használná maty-éri pályát és 2x a velencei pályát a sportág, ami nagyon jó lenne, mert bojázott pályán sokkal jobb lenne többet indulni. A célnál a fedett sátor és a lounge nagyon jó ötlet volt, de egy mobil tribün is sokat dobott volna hangulaton, illetve még három stég, vagy egyszerűen csak nagyobb stégek.

Végére már csak két ötletem maradt: a motorcsónak vezetőknek olyan jó lenne, ha valaki elmondaná mindig, hogy a velencei pályán az 1000m-nél lévő nádas szabad szakaszon lassítsanak le, mert a hullám át rendezi mindig a futam sorrendet, amit okoznak, amikor mennek fel. A másik pedig, hogy a MESZ rendezhetne 1000 méteres sprint magyar bajnokságot a jövőben, mert az fun és vidámság!

Legközelebb pedig SUP boardozásról mesélek majd:)