A lista 1.

Ez a bejegyzés, és az utána következő néhány, időben sokkal hamarabb készült, mint a megjelenés (2014 májusában). Amiért csak most jelenik meg a blogon egyszerű: meg akartam osztani veletek ezeket a gondolatokat, de ugyanakkor nem akartam, nem akarok a jövőben sem összeveszni senkivel ezek miatt a dolgok miatt, amiket most és a következő napokban megjelenítek. Fogadjátok el és használjátok fel.

Nem tudom, hogy sikerült a bajnokság. Még 105 nap van hátra a magyar bajnokság egyéni versenyéig. 105 hosszú nap. Eddig 530 órát készültem 2013. augusztus 26. óta. Az elmúlt nyolc hónapban összesen 5422,4 km mozogtam ebben benne van az evezés, ergométer, futás, waterrowerezés, kerékpár és természetesen a súlyzózás.

Minél közelebb kerülök a végéhez annál tisztábban látom a hibákat, amiket az evezésben az elmúlt húsz évben elkövettem. Keseregni már késő, sőt, semmi okom rá. Igazából most érzem magam a legjobban az erőmmel, testemmel és lelkemmel kapcsolatban. Sokkal inkább, azoknak szeretnék üzenni, akik nagy célokat tűznek ki maguk elé. Tanuljanak a példámból. Ez persze csak egy vélemény, mindenki döntse el maga, hogy mit gondol és hozza ki magából a legtöbbet, mert én is tudom Rómába nem csak egy út vezet.

1. A tudatosságról

Tudatossá az „egész” evezéssel kapcsolatban leginkább 2004/2005-ben kezdtem válni. Azelőtt minden csak sorsszerűen jött. Kevesebb vagy több edzés, sikeresség, sikertelenség minden relatív. Új-Zéland után tudtam, hogy versenyezni akarok és ezért mindent megtettem. Összegyűjtöttem családomból a pénzt egy használt Stampfli X1-re, amit a sors fintoraként egy évvel később Esztergomba adtam tovább. Sikerült egyéniben U23 VB indulási jogot szereznem és úgy éreztem meg is érdemlem. Valószínűleg megérdemeltem, bár valószínűleg jobb lett volna, ha dublóban indulunk Szekér Lacival, akivel a szkiff helyért külön válogatót vívtunk Velencén. Ma napig emlékszem a versenyre. Az ORV után rendezték, este. Tükörsima és nyugodt volt a tó. Csak mi ketten és bírói motoros voltunk vízen. Minden olyan valószerűtlenül kék volt, az ég, a víz, a levegő. Azóta se vívtam ilyen csatát! Laci jól startolt és egyből 2 hajó előnyt szerzett, amit én szép nyugodtan, de kemény utazóval ledolgoztam és kb. 900 méternél sikerült megelőznöm. Ilyenkor mindig félek mit reagál az ellenfél, tud-e váltani, ki fogom-e bírni? Amikor a kikötő stégekhez értünk az egész part a nevemet kiáltotta egy emberként. Sokan voltak Danubiusosok lent, ez hihetetlen erőt adott, így sikerült megvernem Lacit. De dublózni akartam, ki is mentünk Bledbe, ahol negyedikek lettünk. Tíz év távlatából azt gondolom nem is mentünk rosszul, leszámítva, hogy Laci akkor nem így gondolta és lemondta közös VB részvételt. Így maradt a szkiff. Ma már nevetünk ezen, mert tudjuk, hogy 2008-ig nem sikerült még egyszer ilyen jó eredményt elérnünk… A VB viszont nagy felébredés volt. A 4 futamból a reményfutamban és a középfutamban is utolsó lettem, vagy utolsó előtti. Teljesen vakon mentem ki. Edző nélkül (Az évi edzőmmel, Sarlós Erzsivel a magyar bajnokság után megszakítottuk a közös munkánkat), Bori volt egyetlen segítőm, ő tartotta bennem a lelket, hogy kimenjek a „D” döntőre, amit mindenki kudarcként él meg. Valamiért Magyarországon mindenki azt hiszi könnyű dolog VB döntőbe kerülni. Nos tapasztalatból tudom: nem így van. Sajnos a célokat nem jól határoztam meg. Ha lett volna mellettem, vagy a magyar evezésben szakember, aki reálisan látná csapata színvonalát akkor sokkal boldogabbak lettünk volna mindannyian. De nem így volt. Így kimentem egy „B” döntő céllal és hazajöttem egy 20/24 helyezéssel. Ami igazából pozitív eredmény, mert a középdöntő után akkora teherként nehezedett rám a kudarc élménye, hogy azt hittem abban a pillanatban elpusztulok. Bori tartotta bennem a lelket, adott erőt, hogy kimenjek a futamra. Emlékszem körbenéztem az ebédlőben és azt éreztem semmi keresnivalóm itt. Mindenki egy fejjel magasabb nálam, mindenki 15-20-25 másodperccel vert ergométeren és így is volt. Sokkal erősebbek, edzettebbek voltak, jobban eveztek és volt mellettük az esetük nagy részében egy csapat, egy edző – nekem ez nem volt. Mikor hazaértünk vérlázító volt, hogy mikor megtudtam, hogy a teljesítményemről készített beszámolóban az szerepelt, hogy a barátnőm káros volt a teljesítményemre, hogy dekoncentrált voltam emiatt, ma sportpszichológusok kapnak pénzt azért, amit ő tett, mert a kijelölt edző 3 mondatot se tett hozzá az eredményemhez. A hajóm javítását is magam intéztem egy korábbi sérülés miatt. Ez a vérszemet adott. A megszokás és ez az eset is a folytatásra ösztönzött. Ebben az idényben kaptam meg Matthew Pinsent önéletrajzát. A 4-szeres olimpiai bajnok sztorijából nagyon sokat lehet tanulni. Nekem valójában egy szám maradt meg: 5000 km evezés és 2000 km ergométer. Megszületett a cél és elindultam az úton, hogy elérjem. 2007-ben sikerült. Abban az évben voltam a legedzettebb, a leggyorsabb, még ha mások mást is gondolnak. Abban az évben sikerült először dobogóra állnom szkiffben az ob-n. Pető, Bencsik, Orbán és Varga. Évekig nevettek a kortársaim azon, ahogy elmeséltem a versenyt. Életem egyik legjobb versenye volt. Az élmény leírhatatlan és talán ennek az élmények a kutatása vitt vissza a vízre 2012-ben.

2. Az edzőkről

Legyen edződ (evezős és erőnléti), pszichológusod, masszőröd, gyógytornászod és ez még nem lesz elég

Nem tudsz mindent saját magadtól, nem ismered a tested, nem tudod mire vagy képes, vagy mire lehetnél képes, csak egy elképzelésed van. Tudásod véges, így volt ez velem is. Évekig hittem edzők munkájában, évekig hittem, hogy tudják mit, miért tesznek, hogy irányítanak, visznek valamerre. Bizonyos fokig ez így is volt, de mai fejjel már megmosolygok bizonyos dolgokat. 2012-ig három a maga nemében jó szakemberrel dolgoztam együtt. Molnár Zoltánnal, Forró Dezsővel és Armin Svobodával. Az ő legnagyobb erényük nem is szakmai (35%) sokkal inkább lelki (65%) volt (Armint leszámítva 50-50%), ők hittek bennem. Hitték, hogy a kitartás, a munka eredményt fog szülni. Hiába vannak nálam tehetségesebbek, erősebbek – én szerettem legjobban dolgozni a csoportunkból, azt gondolom ez tudott kiemelkedővé tenné bizonyos időkben, bizonyos versenyeken. Konzisztencia. Ez a legfontosabb, hogy napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra fejlődjünk. Technikailag, erőnlétileg és pszichésen is. Ha az edződ reális célokat tud meghatározni és ezek számszerűsíthetők, akkor jó úton jártok (pl.: max guggolás a tömeged kétszeresével, vagy 6:00 ergon, de úgy, hogy azt el is érd). Aztán 2009-ben vége lett mindennek. Elköltöztem Olaszországba, életem új fejezetet nyitott. Azt hittem vége az evezésnek. Pedig csak új helyzetbe kerültem, Mantovában folytattam és olyan emberek ismertem meg, akikkel élvezetes volt evezni, versenyre járni, edzeni és mikor hazajöttem azt hittem mindent folytathatok ott, ahol abbahagytam. Tévedtem. Miden más volt, mindenki (beleértve engem is) más lett. Idősebb, öregebb, problémásabb. A Danubiusban a korábbi csapatunk szétesett, de még három évig azt gondoltam van értelme küzdeni érte, küzdeni a nyolcasért, küzdeni a közös edzésekért, a bajnoki címekért. Sajnos nem sikerült, ami 2002 és 2009 között volt a Danubius férfi felnőtt normál és ks csapatában az megszűnt végleg. Csapat még biztos lesz, de az már nem ezekből az emberekből fog állni. Ez nem baj, csak más. Ennyi. 2012 tavaszáig 3 vagy 4 edző edzéstervével is próbálkoztam onnantól, hogy hazajöttem és küzdöttem. Foggal és körömmel téptem az életemet, hogy csak még egyszer úgy evezhessek, mint 2007-2009 között. De mindent akartam. Dolgozni, menedzsernek lenni, blogot írni, Budapest Kupát rendezni, hajót eladni, vállalkozást indítani, utazni – evezni. Evezni, egy pillanatra állj meg olvasó és ha tudod mi ez, gondold át ezt a szót, mit jelent neked. Mikor a tó közepén vagy egyedül, megy le a nap, a víz sima és a hajó siklik a vízen és a csapás csak egy pillanatra akasztja meg mindezt. Képzelj egy nyári estét, vagy őszi hajnalt, amikor kipárolog minden a földből és te ott vagy. Mit látsz magad előtt? 

2012 májusában rendeltem meg Xeno Müller 16 hetes edzés programját, mert tudni akartam mit ajánl ő. Gyermekkori idolom, akihez hasonlóan senki sem evezett, vagy versenyzett. Aztán videó elemzés, egy hónap edzésterv, három hónap edzés terv, egy év és még egy lett mindebből. Nehéz elmagyarázni a digitális edző élményét, nem is való mindenkinek. Én szeretem, mert olyan dolgokat mondott el nekem, amiket azelőtt senki, olyan tisztasággal és egyszerűséggel, mint senki más és amikor 2012 nyarán ismét döntőbe jutottam, akkor ismét boldog voltam. Légy tudatos, hogy kire bízod magad és az első  belső hangnál lépj tovább, mert csak bánni fogod utólag. Az edződ legyen tisztában képességeiddel és te legyél tisztában edződ képességeivel. Az edződ legyen a menedzsered, a legjobb barátod, akiben megbízhatsz. Ha nem tudsz benne megbízni nem jó helyen vagy. tudja mit bírsz és kell, hogy legyen egy víziója arról, hogy három év múlva mit fogsz bírni. Tudja mi az a túledzettség és tudjon megtanítani súlyt emelni. Legyen tisztában a reggeli pulzusoddal, mennyit emelsz, nyomsz, húzol. Mennyit eveztél az elmúlt héten, hónapban évben. Használjon videót és képkockáról képkockára mondja el mi a jó és mi az ami másként lenne jó. Ismerje a sportot, ismerje az új technológiákat és ne féljen az újtól. Tanítson meg guggolni, súlyt emelni, futni és evezni. És még sorolhatnánk, de ennyi most elég, hogy tudd, mit kérdezz meg magadtól mikor értékeled az edződet.

Folyt. köv.

Éves beszámoló 2013-2014

Az előző napokban már megírtam a versenybeszámolókat, ezeket remélem jó volt olvasni. Akiben még van egy kis szusz olvasni evezős témában, annak most egy elemzést mutatok az elmúlt az egy évben elvégzett munkámról.

Röviden összefoglalva sikerült azt a mennyiségű munkát elvégeznem, amit célul tűztem ki. Kettő olyan hét volt, amit betegség miatt ki kellett hagynom, és egy hétre elmentem a családommal pihenni, hogy mentálisan és fizikailag is pihentebb legyek az utolsó etap előtt.

Összességében 700-800 óra közötti edzés munkát akartam elvégezni. Ezt a számot egy a FISA nemzetközi edzői konferenciáján elhangzott előadásra alapoztam, mint célszámot, ami a 2005-2009 között mindent vivő lengyel négypár felkészüléséről szólt. Ők ebben az óra tartományban dolgoztak.

A teljes felkészülést figyelembe véve november és február hónapok voltak azok, ahol többet tudtam volna dolgozni annál, amit vállaltam. Október végén és november elején 2 hosszútávú versenyt is megcsináltam, amire valamilyen szinten pihentem, illetve az utazás sok időt vett el, de hónap közepén sikerült összeszednem egy komolyabb megfázást is. A másik félig üres hónap az február volt, amikor az ergo OB lebegett a szemem előtt és azon akartam nagyon jól teljesíteni – ez több kevesebb sikerrel össze is jött, de utólag visszagondolva a Szögi féle hozzáállást kellett volna választanom: „Egy edzést nem voltam hajlandó kihagyni az ergo OB miatt”.

Ahogy felépült az év

Egy évvel ezelőtt a nagy és hangzatos célok helyett a fizikai megerősödésem volt a legfontosabb cél, amit kitűztem magam elé. Nem sokkal előtte voltam egy dietetikusnál mérésen és több érdekes adat is kijött, ami alapján úgy ítéltem meg: túl gyenge vagyok testsúlyomhoz mérten. Nem fogok mélyen bele menni a kondicionálásom részleteibe, de mindenképp jelentős eredményeket értem el az elmúlt egy évben. Mikor elkezdtem még 75 kg-mal sem ment a 12 db mélyguggolás, az OB előtti hetekben már szabályosan tudtam dolgozni 95kg-mal. Az év során a klasszikus állóképességi súlyzót, amit a legtöbb evezőssel csináltatnak itthon nem csináltam, csak az izom és erő növelő kondikra koncentráltam, amiknek pozitív hatását az állóképességi teljesítményre több ez idő alatt olvasott kutatás is visszaigazolt.

A folyamatos súlyzózás (heti 3 felkészülési időszakban, verseny időszakban heti 2, verseny előtti másfél hétben 0) és a táplálkozási szokásaimban bevezetett változtatások rendkívül pozitív hatással voltak a testemre. Nagy mértékben sikerült zsírt bontanom, az anyagcserémet megfelelően segítette és a regenerációs képességem is jól alakult.

Versenyekre 4 alkalommal pihentem vissza, de óriási különbség volt az OB-ra és a válogatóra való pihenés között. Edzéstervem lényege, hogy elsősorban az állóképességi munkára koncentrál, ahol az anyagcsere még fel tudja dolgozni a termelődő salakanyagot (a legtöbb ember veséje napi 450 mmol salakanyagot tud kitisztítani). Óriási játék volt figyelni a szervezetemet mikor kell extra pihenőt tennem, hogy a következő hetet bírjam. Ebben nagyon segített a Polar personal trainer Training Load funkciója, ami egy nagyon jó indikátora a kumulált edzés terhelésnek (lásd kép).

Ami szembetűnő volt, hogy az edzésmunka eredményéül a videós edzések visszanézése alapján rengeteget javult a hajó kontrollálási képességem az elmúlt 2 szezon alatt. Rá kellett jönnöm, hogy az evezés ugyanannyira a testépítésről szól, mint a body building. Melyik edzést mi követi, mennyi pihenő, mennyit és mit eszünk, mikor, milyen bontásban, mennyi fehérjét. Sajnos ki kell jelentenem, hogy az átlagos egészséges táplálkozáshoz képest a versenyzők táplálkozása sokkal inkább a mitől leszek jobb kérdés körül forog, ami nem biztos, hogy egészséges. (Bár valszeg jobb minőségű, mint az átlag magyaré.)

Amint az a diagramokból kilátszik az edzésidőm kb. 50%-át töltöttem a hajóban, ha hozzávesszük az ergométert akkor 75%. Fontos volt, hogy legyen megfelelő más edzés is, mint evezés. Ennek legfőbb oka a változatosság igénye. Korábban sosem edzettem ennyit, egyszer közelítettem meg 2006-2007-es idényben, de akkor jóval kevesebbet súlyzóztam és kerékpároztam, abban az évben meg volt az 5000km evezés, ami azért nagy különbség. Amiben ez az év nagyban különbözött az az, hogy már 31 éves lettem és el kell ismernem, hogy nem olyan könnyű már egyik edzést kipihenni a másik előtt. Teljes embert igényelt ez a felkészülés, főleg a város sajátosságai miatt. Napi 1,5 órát ingáztam átlagosan, hogy a hajómhoz érjek. Ez rengeteg idő. A vidéken készülőknek ez jelentősen egyszerűbb. A legfontosabb ehhez kapcsolódó dolog az étkezések időzítése, mert edzés előtt is meg van az az időtáv, amikor enni kell és edzés után is. Erre sokan hozzák a szendvics példát, amit mindenki elkészíthet otthon, de nem feltétlen célra vezető csak kenyeret enni a nap folyamán, másrészt unalmas is. Régen ezt a dolgot sokkal jobban bírtam, most már kevésbé.

Az időről még annyit, hogy a sport, ha magas szinten komolyan akarjuk csinálni rengeteg időt igényel. Utazás a helyszínre, öltözés, melegítés, vízreszállás 70-120 perc evezés , hajó elrakás, nyújtás, zuhany és elment a délelőtt. Mert 120 perc evezés után az ember általában csak ül. Aztán valahogy elindul.

Összefoglalva: rengeteg munkát végeztem, amire büszke vagyok és örülök neki. Tudom, hogy Rómába nem csak egy út vezet, de nagyon élveztem és hiszem, hogy az edzés terv, ami alapján dolgoztam tökéletes volt a maga nemében.

Az edzőmről Xeno Müller-ről is fogok közölni egy írást a napokban. A következő pár napban olyan írások fognak megjelenni a blogon, amikben papírra vetem gondolataimat a választott sportágammal kapcsolatban, ahogy én látom, mert vízparti beszélgetésekből elég volt már. A célom, hogy segítsek olyanoknak tisztábban látni a helyzetet, akik komolyan gondolkodnak az idejük és pénzük invesztícióján, hogy legyen egy képük mi kell a sikerhez és, hogy sokszor még ez is kevés lesz.

Remélem tetszeni fog!

Edzés - evés - alvás - ismétlés

Az elmúlt hetekben nem sok minden történt...na jó, valójában nagyon sok minden történt! A fogtundér látogatasától kezdve a legkisebb Orbánra való várakozásig sok minden volt, van. Napjaim jó részét az edzés teszi ki, ezért külső szemlélőnek és nekem is sokszor monoton. A szűnetekben alapvetően az Orrlabda.hu új webshopján dolgozom és persze mindig van valami más.

Az elmúlt hetekben sokan kérdezik, hogy mi van velem, hogy megy az edzés, válogatottság, célok... Sajna, mint legutóbb írtam válogatottság nincs, egyrészt mert nem vagyok (még) olyan szinten, másrészt nincs csapat, amiben lehetne, amiért lehetne (bárki keres plusz embert szívesen beülök, inkább kétlapátosokhoz). Azonban különös dolgokat veszek észre nap, mint nap. Az első kapcsolódó gondolatot Széll Domonkos jegyzi, akinek ezúton is sok sikert kívánok a Jásdi Sándor emlékversenyhez, na és a kisebb kihívásnak számító EB-hez Sevillaban (ott a többieknek is). Szóval, ahogy Domonkos mondta: "ugye te sem gondoltad, hogy egyik napról a másikra vissza fog jönni minden?" Vagy hasonló. Nos igen, szerettem volna, de valószínűleg igaza van és ezért érzem magam sokszor fáradtnak. No meg a sportkorházban is ráerősítettek erre, amikor bementem, azzal aroblémával, hogy cefetül vagyok, mint Marcellus Wallace a hét második felére általában. Mert az edzés egyik évről átnyúló hatása van a másikra, aztán, ha az elmúlik, na akkor nehéz újra indulni! Mint most nekem, na jó azért csak 3 másodpercre vagyok a sok évi 2000méteres átlagtól.

Kezdem belátni 30 évesen valóban fontos az edzésterv mellett a pihenés tervezése. A pihenés a két edzés közt és a pihenés otthon. Mindkettő nehéz ügy, ha Pesten él az ember. Egyrészt nagyok a távolságok, és a sok utazás rengeteg energia, másrészt itthon nem gyakori, hogy az evezős klubokban lenne étkeztetés. Így sokszor elmarad a helyileg és időben is megfelelő tápanyag utánpótlás (edzés vége után 40 perccel bezárólag zárul a szénhidrát ablak). Illetve nem lehet mindenhonnan bringával edzésre menni és mindig.

Amint írtam az idő nagy részét az edzés viszi el és mostanság Csufival (a Csepel telep rendíthetetlen őrzőjével, a megallapíthatatlan fajtájú, de bull terrier lelkületű óriás apró kutyával) való kergetőzés reggelente. Következő egyéni versenyem Velencén lesz, addig pedig edzés. Sajnos sok nem lehet (mert leépít), kevés sem(mert bűntudatom lesz*), ezért minden második alkalommal nehezítik, vagy tekerek a hegyen.

Ma is így telt a nap. Reggel tej nem lévén otthon elsétaltam a boltba, majd elvégeztem a simításokat a weblapon, hogy a programozó segítőm tudjon vele dolgozni. Irány Csepel, ahol ugyan rossz déli szél volt, de mintha minden kajakos elment volna edzőtáborba. Majd haza, gép, telefonok és irány a hegy fél négykor: 120 perc bringával. Ilyenkor mindig meghallgatom a drumandbass arena legújabb podcastját, hogy elmenjen az idő és ilyen helyeken járok, mint a képen. Egyébként a kedvenc útvonalam az Esztergom, Marót, Szentkereszt, Dobogókő, Esztergom, de ma nem tudtam szülői látogatást tenni, mert Dnhe közgyűlés is volt. Előtte még kicsit mozogtam a teraszon, ahogy a második kép mutatja, hogy mikor haza tekerek annyi kiló legyek, mint a 3. kép mutatja, idei minimum eddig.

Este a két pasi meg egy kicsi közben így nyugodt szívvel és farkasétvággyal toltam be egy pizzát, 4 deci eperturmixot, 30 deka epret és egy banánt, egy liter megylét, és egy fél marxim lepényt, hogy most enyhén émelyegve gondoljak a holnapra, amikor az egyik kedvenc pörgetös edzésem lesz.

Mert edzeni minden nap jó! Ameddig bírok és van kedvem;)

Edzés - evés - pihenés - ismétlés, nagyjából ez a rutin!

*ezt drew ginn mondta

Utolsó téli hét

Eljött számomra az utolsó téli hét. Az elmúlt egy hónap a szellemi és fizikai adaptálódással telt. Egy hónapja kezdődött el új szakasza életemnek. Ugyan teljes tudatában voltam, hogy mi fog következni december 31.-e után mégis szükség volt a változás megszokására.

A napi életritmus új rendbe állt, ami a nap végén hihetetlen többlet szabad időt jelent: 2 órát, amit kedvesemmel vagy barátaimmal tőlthetek el. Ez egy új életstílus 5 év után. Nem kell reggel f6-kor kelnem minden nap, így sikerül 8-9 órát egy huzamban pihenni. Ez szükséges! Ez kell! Ez jó! Nagyon jó! Egyes kutatások szerint napi 1 óra plusz alvás nagyobb boldogságot jelent, mint évi 10 000 dollár többlet jövedelem. Erről biztos lehet vitatkozni, de amikor az ember munkájának része, hogy pihenjen, ráadásul a megfelelő minőségben, akkor boldogságot kell választani.

Az edzés tervhez adaptálódás a szervezetem számára kihívás volt. A szeptember/október időszakban ugyan napi két edzés volt majd mindig ezt sokszor felül írta az élet. Most az edzéstervvel ír felül majdnem minden mást. November/decemberben csak napi egy edzés volt, de ez kellett, hogy pszichésen ne menjek falnak, mert kezdett sötétedni és a tél is eljött. Ezzel párhuzamosan, sajnos rá kellett jönnöm, most mikor ismét két edzés van, hogy a szervezet nem egy gép, pontosabban az, amit folyamatosan fejleszteni kell. Ez a fejlesztés viszont lassú, mint egy 3D printer - rétegről rétegre dolgozik. Ezt sokan tudják, akik e sorokat olvassák. Minden esetre nehéz volt ráébrednek, hogy 4 hét alatt sikerült adaptálódni...

Azért be tettem egy versenyt Szlovákiában, 2k ergot. Pöstyénbe utaztunk, kis Danubiusos csapattal és Fruzsival. A verseny előtti két napot könnyebben vettem, és jól is ment a verseny, leszámítva az utolsó pár csapást, ahol egy kicsit kiengedtem és ezt nem kellett volna. Ebből tanul az ember! 6:20 lett az idő, ami végül is nem rossz. Figyelembe véve hogy nem volt külön vissza pihenés, nem volt pörgetés, volt helyette mandula műtét kiírás! Egyébként életembe másodszor futamgyőztesként szerepeltem. Aztán jött a második futam a nehéz csávokkal, és ketten azért rántottak 6:00 alatt. Bécset már nem is vállaltam, inkább edzettem. Igaz Széll Domonkos rábeszélt, hogy kell húzni egy 6kilométert...amit lehet, így ki kellett volna, hagyni, mert az elmúlt hónap legkeményebb hetét abszolváltam előtte, ami meglátszott az eredményen is. De Domonkos megnyugtatott az értelmet el kell felejteni így nem is foglalkoztam az erdménynek sem nevezhető teljesítményemmel.

A múlt hét viszont végig ment és ha nem lett volna dolgom csütörtökön, akkor 100%-ra meg van minden. Most már pihenek a jövő hétig a mandula műtétre. Két hét biztos off, talán három is, de utána már vízen folytathatom a felkészülést!!! Amit különösen várok! Szóval ez az utolsó téli hét.

Apropó!

Sokan azt gondolják, hogy a mindennapok csak az edzésről szólnak, evésről és alvásról. Sajnos az élet, azért ennyire nem egyszerű. Ugyan a nagybetűs munkát lecseréltem egy kisebb betűs re, de ezzel is kell foglalkoznom, dolgoznom. Az Orrlabda.hu, a mandiner.evezés vagy a Budapest Kupa mind olyan feladatok, amik nem csak jó projektek, evezős projektek, de sokkal jobb feladatok, mint bármi, amit korábban dolgoztam. Mindegyik kihívás és lehetőség: tanulni, fejlődni és fejleszteni - magamat és az evezést is!

Az elmúlt két év érmei