Levél Bácsinak

Kedves Bácsi,

Hetek, sőt hónapok óta akarok írni ismét neked. Olyan sok minden történt ezalatt az idő alatt, nem volt energiám. Most sem tudom hol kezdjem. 

Talán a legegyszerűbb a jó dolgokkal kezdeni! Április legvégén megcsináltuk a 4. Budapest Kupát, ami a Széchenyi emlékverseny része. Jó leírni, hogy ez már a negyedik, mert ezek szerint a koncepció, amit kitaláltunk évekkel ezelőtt működik. Egy nemzetközi üldözéses nyolcas verseny, mint a Head of the River, a Head of the Charles vagy a Basel Head. Itt Budapesten! Idén is rengeteg külföldi jött, és sok magyar csapat. Sajnos nem sikerült győznünk az új csapatommal a Csepellel, de a 2. hely megmutatta hol tartunk. Nagyon jó döntés volt szétszedni a versenyt két napra, így megfelelő idő jutott a Budapest Kupára és egy igazán evezős verseny volt, aminek középpontjában az evezős csapatok álltak. Nem rohangáltunk, mint szervezők az egyik futamról a másikra, sokkal bensőségesebb volt. A díjkiosztás és előtte a csoportkép az volt, ami számomra az evezést jelenti, amiért érdemes beutazni a félvilágot, új embereket megismerni, barátságokat kötni és jól érezni magunkat. Sajnálom, hogy sokan a hazai csapatok közül úgy érezték nem fér bele mindez a verseny programjukba, remélem jövőre ők is eljönnek. A verseny sportértéke a magyar bajnokság után a második az országban a nyolcasok tekintetében. Nem csak mert az összes nagy csapat itt volt, hanem mert sikerült olyan külföldi csapatokat is bevonzani, akik a világ evezős életében jelentős szerepet játszottak korábban és még a magyar élmezőny, csak hajszállal jár a veteránok előtt. A 3. helyezett olasz csapatban olyan világklasszis evezősök ültek, mint Marco Penna, Mario Palmisano, Aldo Tramontano vagy Nicola Mornatti, aki 2012-es londoni játékokon 4. helyezést ért el. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk a többi külföldi csapattól is. A legkedvesebb mind közül az osztrák WRC LIA honlapján megjelent cikk. Több ígéretet kaptunk, hogy jövőre is visszajönnek, sőt a veterán csapatok mellett az első osztályú csapatok jönnek, pl.: HVAK Mladost egy olyan nyolcassal fog kiállni, amiben az olimpiai második Sinkovic testvérek is ott vannak. Várom ezt! 

Nagyon nehéz volt a verseny előtt, az eddigi rendezések közül talán ez ment a legnehezebben, de a verseny utáni afterparty az Ötkertben minden akadályt elfeledtetett. A város egyik legmenőbb klubjában egy iszonyatosan jó evezős "bál" kerekedett, amin a VM-Csemegében és a DEK-ben kezdett Danubiusos veteránok, a külföldiek, a csepeli veterán és első vonalas nyolcas mellett a magyar evezés jelentős része ott volt "mi" töltöttük meg a helyet! A verseny második napján a tízevezős verseny és a kézenfogva/down alapítvánnyal közös futam is nagyon jól sikerült. Sajnos nehezebb volt az időjárás, de a csapatoknak mindez nem szedte a kedvét és nagyon jó hangulatban telt a "másnap". Nagyon köszönöm a szervezőcsapatnak (Máté Ibolyának, Vimi Zitának és Denk Andrásnak), hogy együtt készíthettük elő kb. 6 hónapon keresztül a versenyt. És ugyanekkora köszönet jár minden Danubiusosnak és a Danubiusban dolgozó edzőnek, segítőnek - mindenesnek - akik a verseny előtti hetekben kijártak a tízevezősökkel, előkészítették a klubházat és a verseny alatt mindenben segítették a levezénylést a regisztrációtól, a büfén és hajószállításon keresztül addig a felsorolhatatlan sok részfeladatig, amiből összeáll a Széchenyi Emlékverseny, a Budapest Kupa és a Hív a Duna.

Külön öröm, hogy a versenynek lett külön magyar és angol web lapja, fotókat pedig a facebook oldalon nézegethetsz itt!

Kedves Bácsi, barátom, tudom nem feltétlen a szervezői képességeim és élmenyeim érdekelnek, téged sokkal inkább a versenyzés és az evezésem érdekel. Igazából engem is, de Budapest Kupával hiszem, hogy jobbá tesszük Magyarországot. Hiszem, hogy jobbá tesszük a magyar evezős sportot is, hiszem, hogy ez egy érték, amit meg kell őrizni.

A versenyeket most sokkal jobban menedzseltem az elmúlt hónapokban. Sokkal inkább elkezdtem fókuszálni arra a kevés versenyre, amin el akarok indulni. Ezek, amikre pihenek és készülök a szkiff versenyek, ahol csapathajóban indulok, azokat sokkal inkább felkészülésnek tekintem, ahol nem feltétlenül pihenek pörgetek a verseny előtt. Ez nem mindig célra vezető az adott versenyben, de hosszú távon hiszem, hogy segíteni fog. A hétvégi szegedi versenyen ez nagyon kiütközött a dubló versenyben. Éreztem a pálya második felében, hogy ez most nem az igazi, de továbbra is jó döntésnek tartom, hogy az év 4. legnehezebb hete után elindultam ebben a versenyben. Pálffy Robival úgy eveztünk, ahogy számított rá - technikailag. A helyezéssel nem vagyok elégedett, de az ellenfelek jobbak voltak. Legközelebb megnézzük, hogy ki a jobb.

A kishajós válogató volt eddig az év legfontosabb versenye. Sajnos utána egyből világossá vált számomra, hogy nem leszek válogatott, hiába kvalifikál az elsőtől kapott időm a válogatottságra, egyszerűen nem evezünk annyian, hogy csapatba kerülhessek, nincs csapat és idén látom, tudom nem is lesz sajnos. Így első fókuszom a magyar bajnokság lesz szeptemberben. Ami megnyugtat, hogy jó úton haladok. A negyedik hely megfelelő az erőnlétemhez és ha abból indulok ki, hogy ellenfeleim fejlődtek tavaly óta - és fejlődtek, akkor én is fejlődtem, mert lényegesen közelebb voltam hozzájuk, mint egy évvel ezelőtt. A bajnokságig fennmaradó négy hónap pedig arról fog szólni, hogyan tornázzam előre magam. 

Nem is szaporítom szót tovább, mert pihenni kell, hiszen holnap folytatódik a munka. 

Üdv.:
Gergő

ui.: Ma tartottuk a 2. magyar bajusz napot a szegedi pályán. Azt hiszem a kép magárért beszél :)

Betegségekről és más dolgokról

Az elmúlt hetekben nem írtam. Ennek egyszerű oka van: nem bírtam írni. Persze (majdnem) mindig van miről írni, igaz olykor nem szabad, de januárban az edzések olyan szinten leterhelték a szervezetemet, hogy a billentyűk kopogtatására már nem marad erőm. Vagyis a blogra nem maradt.

Három jól sikerült edzéssel és küzdelemmel teli hét után, azonban úgy döntött a szervezetem, hogy elég és pihenésre utasított. Éveken keresztül edzettem úgy, hogy nem foglalkoztam betegséggel télen csak, ha már nem bírtam kikelni az ágyból, vagy olyan erős volt a láz, hogy remegett a teljes testem. De most éreztem, hogy ez így nem helyes, mert ha megint 2-3 hétig elhúzódik a szenvedés, mint novemberben akkor abból nem lesz ergométer bajnokság. Mikor két hete vasárnap el kezdett fájni a fülem (fura gondolat, hogy a fülfájás az első jele az immunrendszer küzdelmének), akkor ideges lettem, megijedtem. Ha megint antbiotikum kúrára kell mennem annak nem lesz jó vége gondoltam

Hétfőn reggel a Polar fitnesz teszt is visszaigazolta, hogy baj van. Több, mint 10%-ot esett az index és a közérzetem is hasonló volt ehhez. Hétfő kimaradt. Kedd reggel már jó volt a pulzus, de délelőtt inkább pihenéssel telt és délután egy könnyebb kondi után a 10km ergo már csöppet sem esett jól. Valami baj van - jelezte a testem. Az éjszaka borzalmasan telt és a szerda reggeli pulzus még rosszabb volt, mint hétfőn. Nincs mit tenni pihenni kell. Ekkorra már beszereztem a Wick Triactiont – mert tudtam, hogy gyógyszert nem kapnék az orvostól és napi 6 alkalommal elkezdtem infralámpázni. Délután már jobban voltam és gondoltam kipróbálok egy korábbi tanácsot (Ali Anna), amit nem régen könyvben leírva is olvastam: egy könnyű 30-40 perces aerob edzés enyhítheti a légúti megbetegedés tüneteit. 30 perc a Waterroweren és pihi – ártani nem ártott és valamivel jobban voltam utána. Csütörtök hasonlóan telt, péntek pedig teljes pihenéssel. Szombaton merészkedtem ismét először ergométerre, de a szokásos részidőktől messze voltam. Szerencsére már jól éreztem magam. Vasárnap egy laza kondi, hogy hétfőn ott folytathassam, ahol abba maradt egy héttel korábban a munka. És sikerült is. A részidők visszakerültek a helyükre és antibiotikumra sem szorultam. Életemben talán először jókor hallgattam megbetegedés határán a testemre és sikerült nyugodtan végig is pihenni a hetet.

Érdekes, amit Gyimes Kriszti blogjában olvastam – rekord idő 6 km-n antibiotikummal. Nem vonom kétségbe, hiszen Kriszti egy rendkívüli fizikum, de önmagában a kockázat, amit ilyenkor fut a versenyző, akár több hétre is kiütheti magát, az szerintem sok. De van, aki bírja szó se róla.

A témával hasonlatos a cikk, bár annál sokkal komolyabb, amit a minap olvastam. Torbjørn Sindballe tollából származik. Ha valaki nem ismeri Sindballe 2007-ben Ironman dobogós volt és 2004-ben és 2006-ban nyert triatlon VB-t. Szív problémái miatt vonult vissza és nagyon részletesen elemez egy olyan fizikális és szellemi dilemmát, amit majdnem minden sportolónak szembe kell néznie, akinek a sportja meghatározza az életformáját.

From The Heart: A Former Ironman Pro’s Story Of Heart Risks For Athletes

A cikk azért is fogott meg, mert velem is előfordult már olyan, hogy akár mit csináltam nem ment 115 fölé a pulzusom. Na az para érzés!

A másik dolog, amiről még írni szerettem volna a Széchenyi emlékverseny és a Budapest Kupa előkészületei. Nagy öröm volt néhány nappal ezelőtt megtudni, hogy a verseny bekerült a FISA versenynaptárába (először elütés történt, de a netes felületen már jól szerepel a dátum). A programot összeraktuk és folyamatosan dolgozunk azon, hogy idén egy még színvonalasabb és még nagyobb verseny jöjjön létre a profiknak és az amatőröknek is. Idén először kétnapos lesz a verseny. A Budapest Kupa nyolcas és a nők számára szervezett négypár versenye valamint a tízevezősök országos és Budapest bajnoksága lesz szombaton a programban, vasárnap pedig a céges tízevezősök és az utánpótlás korú evezősök versenyei következnek majd. Ha minden jól megy a külföldieknek szánt péntek esti megnyitó vacsora mellett szombaton lesz egy igazi Athlete party az összes külföldi és hazai versenyzőknek. Nagyon felvagyunk pörögve az eseményre, nagyon szeretnénk, ha még jobban sikerülne és még többen jönnétek el, mint tavaly. Erről még fogok írni a jövőben is, de az biztos, hogy több olasz csapat is jelezte már részvételét : ).

Jó edzést és betegségmentes felkészülést kívánok mindenkinek Márai Sándor örök írásával a Füves könyvből.

„62.  Arról, hogy a betegség pihenés

Az élet rettenetes versenyében legtöbb ember csak akkor pihen meg, ha beteg. A betegség, a francia költő szavával, nemcsak a szegények utazása, hanem a szegények nyaralása, téli Riviérája, Tátrája és Egyiptoma is. A lázas kedélyekre a betegség igazi lázat küld, hogy kissé megnyugodjanak. A becsvágyó és kielégületlen ámokfutó, aki – mint Kleist, a költő – „váltogatja a városokat, mint a lázbeteg a vánkosokat”, csak a betegágyban eszmél igazi vágyaira, reménytelen szenvedélyeire.

A betegség pihenés, ez közhely. ezért előzd meg a természet parancsát, a kényszerű betegszabadságot, s iktass életed iramába apró, mesterséges betegségeket, hogy megpihenjél. Makkegészségesen őrizd néha egy napon át az ágyat. Farkasétvágyad van, a szöget is megrágnád: koplalj önként egy-két napot. Szíved nem zsörtölődik még a nikotin miatt: jutalmazd meg azzal, hogy parancsoló szükség nélkül abbahagyod három napra a cigarettát. A szervezet hálás a legcsekélyebb figyelemért! S ezek az apró, mesterséges, a betegség parancsa nélkül felidézett betegségi és gyógyítási állapotok, önkéntes diéták, megvonások és pihenések felérnek egy keleti úttal vagy egy vakbélműtéttel. Kíséreld meg. Csodákat látsz majd.”

Nyolcasban evezni

Hétvégén sok minden történt velem, amik mellett így vagy úgy de nem lehet szó nélkül elmenni. Sok evezés iránt érdeklődő biztos most nagy dolgokra gondol, de valójában egy igazából, csak most születő dologról van szó: a magyarországi üldözéses nyolcas versenyekről.

Pontosabban egyről a Budapest Kupáról, ami a Széchenyi Emlékverseny egyik fő száma, evezős szakmai szempontból a legerősebb, míg a verseny másik fő lába a tízevezősök versenye az evezés iránt érdeklődők bevonásáról szól.

De lényeg a fontos, ahogy Albert bácsi is mondja, 18 nyolcasban eveztünk a Budapest Kupán és hatalmas versenyt produkáltunk!!!

A számítógépes időmérésre, amit az EvoChip Hungary szolgáltatott nekünk, nagy szükség volt! Az abszolút kategóriában a Tisza EE nyert, mondhatni nagy fölénnyel, de utána a Csepel, a Danubius-Baja-San Cristoforo-Canittieri Mincio versenyegyesülés és az bécsi WRC LIA ifi válogatott nyolcasa hatalmas versenyben 2 másodpercen belül érkezett be. Több hasonlóan szoros eredmény is volt a veteránok között. 

Mi hatalmasat eveztünk! Danubius-Baja-San Cristoforo-Canittieri Mincio versenyegyesülés nagyon jól sikerült. Ez alkalommal jobbra eveztem, és azt hiszem nem is nagyon kell mostmár váltogatni ezt az oldalt. Ugyan egy fél veterán csapattal indultam, akik közül többen, már abba hagyták az aktív versenyzést, de Marco Penna, Mario Palmisano, Marco Testoni és Raffaele úgy tudja mozgatni a hajót, mint nagyon kevesen ebben az országban. A hajó stabil volt, nem véletlen, hiszen az olaszok elhozták saját 15 éves Filippi nyolcasukat, amit csak a gyerekek vagy a veteránok használnak a klubjukban. Szóval toltuk. A hideg idő ugyan lehetett volna melegebb, de nem volt akadály. A "K" hídról spontán fényképezték a versenyt és I öröm volt át evezni a célbíróság a Duna partra felfestett, a célvonalat jelképező, I love Rowing felirat között. (Utóbbi megtekinthető a budai rakpart megfelelő szakaszán.) 

Azt hiszem meghatározó élmény lesz számomra, amikor a nagy Dunán, az Óbudai sziget mellett evezve több, mint 10 nyolcast látok magam körül a vízen és a rajtnál 18-an állunk és várjuk a behívást! Szinte Head of the River, igaz nem 400 csapattal, de még van hova bővülni. 12 külföldi csapat volt és 6 magyar, vagyis mindannyian tudjuk, hogy a hazai evezésben még van tartalék, hogy növeljük a résztvevők számát. Bízom benne, hogy az esetleges résztvevők is rájönnek, nem a győzelem számít, nem csak a legprofibb csapatokkal kell eljönni egy ilyen versenyre, de veteránokkal is vagy ifikkel, akiket csak az OB-n szokott nyolcasban látni az ember. Pedig a 3-4 "F" kategóriás olasz és horvát nyolcas biztos összecsapna magyar ellenfeleivel. 

Utoljára csak annyit szeretnék írni, akit akaratomon kívül megbántottam a hétvégén attól itt ezen a helyen is bocsánatot kérek. 

Jeges mindennapok

Az elmúlt hetekben, már házas emberként, küzdöttem végig a mindennapokat - Európa összes evezősével együtt. Végignézve az időjárás jelentéseket és a híreket az elmaradt, vagy éppen fagyban végig húzott versenyeket (head of the river, roma, Oxford-Cambridge) csoda, hogy élünk.

A felkészülést talán csak Dél-Olaszországban vagy Spanyolország/Portugália tengelyen lehetett gond nélkül folytatni. Szeretem a nagy Dunát, de az elmúlt hetek havazásban, szél viharaiban majd az áradásban nem sok köszönet volt. Szerencsére az elmúlt napokban sikerült már vízre szállni, de a hajó forgalom beindulása és a reggeli 1-2-3 fokok keserű élményeket hagytak.

A hétvégén a Széchenyin indulunk egy Danubius-Baja-Mantova versenyegyesüléssel. Nagyon várom a versenyt, nem csak mint versenyző, bár kétségtelen, hogy a csapat kiváló, de mint szervező is. Az üldözéses nyolcas verseny, ami a Budapest Kupa néven fut már 3. alkalommal sikerül megrendezni. Ez evezős szakmai szemmel nagy dolog! Idén sikerült áttörni egy inflexiós pontot a résztvevők szempontjából, 12 és fél külföldi nevezőnk van, és 7 és fél hazai. Ebben szerepelnek a férfi felnőttek mellett ifiknek, nők, egyetemisték és természetesen veteránok is. Nagy részt veteránok fogják a mezőnyt adni, de hazai oldalról a Csepel Ek, Tisza Evezős Egylet a Budapest EE és a Külker EK részvétele tiszteletreméltó. Első kettő fogja indítani a versenyt az óbudai ágból és félpercenként üldőzzük, majd egymást.

Az időjárás kedves lesz hozzánk, biztos vagyok benne. Sajnálom, hogy több hazai csapat nem tud eljönni a "válogató" verseny miatt vagy mert nyolcast csak az ob-ra vagy a hazai versenyekre tudnak kiállítani. Nagy feladat a nyolcas kiállítása, de talán az evezés egyik legjobb csapathajója, ha nem a legjobb. Jövőre többen leszünk! Főleg a lányok, akiket két csapat képvisel - a Danubius és a Circolo Marina Mercantile Nazario Sauro – Trieste.

Utána pedig irány a kis Duna, mert a hétvégi válogatóra másik sebességbe kell kapcsolni már.