Éves beszámoló 2013-2014

Az előző napokban már megírtam a versenybeszámolókat, ezeket remélem jó volt olvasni. Akiben még van egy kis szusz olvasni evezős témában, annak most egy elemzést mutatok az elmúlt az egy évben elvégzett munkámról.

Röviden összefoglalva sikerült azt a mennyiségű munkát elvégeznem, amit célul tűztem ki. Kettő olyan hét volt, amit betegség miatt ki kellett hagynom, és egy hétre elmentem a családommal pihenni, hogy mentálisan és fizikailag is pihentebb legyek az utolsó etap előtt.

Összességében 700-800 óra közötti edzés munkát akartam elvégezni. Ezt a számot egy a FISA nemzetközi edzői konferenciáján elhangzott előadásra alapoztam, mint célszámot, ami a 2005-2009 között mindent vivő lengyel négypár felkészüléséről szólt. Ők ebben az óra tartományban dolgoztak.

A teljes felkészülést figyelembe véve november és február hónapok voltak azok, ahol többet tudtam volna dolgozni annál, amit vállaltam. Október végén és november elején 2 hosszútávú versenyt is megcsináltam, amire valamilyen szinten pihentem, illetve az utazás sok időt vett el, de hónap közepén sikerült összeszednem egy komolyabb megfázást is. A másik félig üres hónap az február volt, amikor az ergo OB lebegett a szemem előtt és azon akartam nagyon jól teljesíteni – ez több kevesebb sikerrel össze is jött, de utólag visszagondolva a Szögi féle hozzáállást kellett volna választanom: „Egy edzést nem voltam hajlandó kihagyni az ergo OB miatt”.

Ahogy felépült az év

Egy évvel ezelőtt a nagy és hangzatos célok helyett a fizikai megerősödésem volt a legfontosabb cél, amit kitűztem magam elé. Nem sokkal előtte voltam egy dietetikusnál mérésen és több érdekes adat is kijött, ami alapján úgy ítéltem meg: túl gyenge vagyok testsúlyomhoz mérten. Nem fogok mélyen bele menni a kondicionálásom részleteibe, de mindenképp jelentős eredményeket értem el az elmúlt egy évben. Mikor elkezdtem még 75 kg-mal sem ment a 12 db mélyguggolás, az OB előtti hetekben már szabályosan tudtam dolgozni 95kg-mal. Az év során a klasszikus állóképességi súlyzót, amit a legtöbb evezőssel csináltatnak itthon nem csináltam, csak az izom és erő növelő kondikra koncentráltam, amiknek pozitív hatását az állóképességi teljesítményre több ez idő alatt olvasott kutatás is visszaigazolt.

A folyamatos súlyzózás (heti 3 felkészülési időszakban, verseny időszakban heti 2, verseny előtti másfél hétben 0) és a táplálkozási szokásaimban bevezetett változtatások rendkívül pozitív hatással voltak a testemre. Nagy mértékben sikerült zsírt bontanom, az anyagcserémet megfelelően segítette és a regenerációs képességem is jól alakult.

Versenyekre 4 alkalommal pihentem vissza, de óriási különbség volt az OB-ra és a válogatóra való pihenés között. Edzéstervem lényege, hogy elsősorban az állóképességi munkára koncentrál, ahol az anyagcsere még fel tudja dolgozni a termelődő salakanyagot (a legtöbb ember veséje napi 450 mmol salakanyagot tud kitisztítani). Óriási játék volt figyelni a szervezetemet mikor kell extra pihenőt tennem, hogy a következő hetet bírjam. Ebben nagyon segített a Polar personal trainer Training Load funkciója, ami egy nagyon jó indikátora a kumulált edzés terhelésnek (lásd kép).

Ami szembetűnő volt, hogy az edzésmunka eredményéül a videós edzések visszanézése alapján rengeteget javult a hajó kontrollálási képességem az elmúlt 2 szezon alatt. Rá kellett jönnöm, hogy az evezés ugyanannyira a testépítésről szól, mint a body building. Melyik edzést mi követi, mennyi pihenő, mennyit és mit eszünk, mikor, milyen bontásban, mennyi fehérjét. Sajnos ki kell jelentenem, hogy az átlagos egészséges táplálkozáshoz képest a versenyzők táplálkozása sokkal inkább a mitől leszek jobb kérdés körül forog, ami nem biztos, hogy egészséges. (Bár valszeg jobb minőségű, mint az átlag magyaré.)

Amint az a diagramokból kilátszik az edzésidőm kb. 50%-át töltöttem a hajóban, ha hozzávesszük az ergométert akkor 75%. Fontos volt, hogy legyen megfelelő más edzés is, mint evezés. Ennek legfőbb oka a változatosság igénye. Korábban sosem edzettem ennyit, egyszer közelítettem meg 2006-2007-es idényben, de akkor jóval kevesebbet súlyzóztam és kerékpároztam, abban az évben meg volt az 5000km evezés, ami azért nagy különbség. Amiben ez az év nagyban különbözött az az, hogy már 31 éves lettem és el kell ismernem, hogy nem olyan könnyű már egyik edzést kipihenni a másik előtt. Teljes embert igényelt ez a felkészülés, főleg a város sajátosságai miatt. Napi 1,5 órát ingáztam átlagosan, hogy a hajómhoz érjek. Ez rengeteg idő. A vidéken készülőknek ez jelentősen egyszerűbb. A legfontosabb ehhez kapcsolódó dolog az étkezések időzítése, mert edzés előtt is meg van az az időtáv, amikor enni kell és edzés után is. Erre sokan hozzák a szendvics példát, amit mindenki elkészíthet otthon, de nem feltétlen célra vezető csak kenyeret enni a nap folyamán, másrészt unalmas is. Régen ezt a dolgot sokkal jobban bírtam, most már kevésbé.

Az időről még annyit, hogy a sport, ha magas szinten komolyan akarjuk csinálni rengeteg időt igényel. Utazás a helyszínre, öltözés, melegítés, vízreszállás 70-120 perc evezés , hajó elrakás, nyújtás, zuhany és elment a délelőtt. Mert 120 perc evezés után az ember általában csak ül. Aztán valahogy elindul.

Összefoglalva: rengeteg munkát végeztem, amire büszke vagyok és örülök neki. Tudom, hogy Rómába nem csak egy út vezet, de nagyon élveztem és hiszem, hogy az edzés terv, ami alapján dolgoztam tökéletes volt a maga nemében.

Az edzőmről Xeno Müller-ről is fogok közölni egy írást a napokban. A következő pár napban olyan írások fognak megjelenni a blogon, amikben papírra vetem gondolataimat a választott sportágammal kapcsolatban, ahogy én látom, mert vízparti beszélgetésekből elég volt már. A célom, hogy segítsek olyanoknak tisztábban látni a helyzetet, akik komolyan gondolkodnak az idejük és pénzük invesztícióján, hogy legyen egy képük mi kell a sikerhez és, hogy sokszor még ez is kevés lesz.

Remélem tetszeni fog!

Betegségekről és más dolgokról

Az elmúlt hetekben nem írtam. Ennek egyszerű oka van: nem bírtam írni. Persze (majdnem) mindig van miről írni, igaz olykor nem szabad, de januárban az edzések olyan szinten leterhelték a szervezetemet, hogy a billentyűk kopogtatására már nem marad erőm. Vagyis a blogra nem maradt.

Három jól sikerült edzéssel és küzdelemmel teli hét után, azonban úgy döntött a szervezetem, hogy elég és pihenésre utasított. Éveken keresztül edzettem úgy, hogy nem foglalkoztam betegséggel télen csak, ha már nem bírtam kikelni az ágyból, vagy olyan erős volt a láz, hogy remegett a teljes testem. De most éreztem, hogy ez így nem helyes, mert ha megint 2-3 hétig elhúzódik a szenvedés, mint novemberben akkor abból nem lesz ergométer bajnokság. Mikor két hete vasárnap el kezdett fájni a fülem (fura gondolat, hogy a fülfájás az első jele az immunrendszer küzdelmének), akkor ideges lettem, megijedtem. Ha megint antbiotikum kúrára kell mennem annak nem lesz jó vége gondoltam

Hétfőn reggel a Polar fitnesz teszt is visszaigazolta, hogy baj van. Több, mint 10%-ot esett az index és a közérzetem is hasonló volt ehhez. Hétfő kimaradt. Kedd reggel már jó volt a pulzus, de délelőtt inkább pihenéssel telt és délután egy könnyebb kondi után a 10km ergo már csöppet sem esett jól. Valami baj van - jelezte a testem. Az éjszaka borzalmasan telt és a szerda reggeli pulzus még rosszabb volt, mint hétfőn. Nincs mit tenni pihenni kell. Ekkorra már beszereztem a Wick Triactiont – mert tudtam, hogy gyógyszert nem kapnék az orvostól és napi 6 alkalommal elkezdtem infralámpázni. Délután már jobban voltam és gondoltam kipróbálok egy korábbi tanácsot (Ali Anna), amit nem régen könyvben leírva is olvastam: egy könnyű 30-40 perces aerob edzés enyhítheti a légúti megbetegedés tüneteit. 30 perc a Waterroweren és pihi – ártani nem ártott és valamivel jobban voltam utána. Csütörtök hasonlóan telt, péntek pedig teljes pihenéssel. Szombaton merészkedtem ismét először ergométerre, de a szokásos részidőktől messze voltam. Szerencsére már jól éreztem magam. Vasárnap egy laza kondi, hogy hétfőn ott folytathassam, ahol abba maradt egy héttel korábban a munka. És sikerült is. A részidők visszakerültek a helyükre és antibiotikumra sem szorultam. Életemben talán először jókor hallgattam megbetegedés határán a testemre és sikerült nyugodtan végig is pihenni a hetet.

Érdekes, amit Gyimes Kriszti blogjában olvastam – rekord idő 6 km-n antibiotikummal. Nem vonom kétségbe, hiszen Kriszti egy rendkívüli fizikum, de önmagában a kockázat, amit ilyenkor fut a versenyző, akár több hétre is kiütheti magát, az szerintem sok. De van, aki bírja szó se róla.

A témával hasonlatos a cikk, bár annál sokkal komolyabb, amit a minap olvastam. Torbjørn Sindballe tollából származik. Ha valaki nem ismeri Sindballe 2007-ben Ironman dobogós volt és 2004-ben és 2006-ban nyert triatlon VB-t. Szív problémái miatt vonult vissza és nagyon részletesen elemez egy olyan fizikális és szellemi dilemmát, amit majdnem minden sportolónak szembe kell néznie, akinek a sportja meghatározza az életformáját.

From The Heart: A Former Ironman Pro’s Story Of Heart Risks For Athletes

A cikk azért is fogott meg, mert velem is előfordult már olyan, hogy akár mit csináltam nem ment 115 fölé a pulzusom. Na az para érzés!

A másik dolog, amiről még írni szerettem volna a Széchenyi emlékverseny és a Budapest Kupa előkészületei. Nagy öröm volt néhány nappal ezelőtt megtudni, hogy a verseny bekerült a FISA versenynaptárába (először elütés történt, de a netes felületen már jól szerepel a dátum). A programot összeraktuk és folyamatosan dolgozunk azon, hogy idén egy még színvonalasabb és még nagyobb verseny jöjjön létre a profiknak és az amatőröknek is. Idén először kétnapos lesz a verseny. A Budapest Kupa nyolcas és a nők számára szervezett négypár versenye valamint a tízevezősök országos és Budapest bajnoksága lesz szombaton a programban, vasárnap pedig a céges tízevezősök és az utánpótlás korú evezősök versenyei következnek majd. Ha minden jól megy a külföldieknek szánt péntek esti megnyitó vacsora mellett szombaton lesz egy igazi Athlete party az összes külföldi és hazai versenyzőknek. Nagyon felvagyunk pörögve az eseményre, nagyon szeretnénk, ha még jobban sikerülne és még többen jönnétek el, mint tavaly. Erről még fogok írni a jövőben is, de az biztos, hogy több olasz csapat is jelezte már részvételét : ).

Jó edzést és betegségmentes felkészülést kívánok mindenkinek Márai Sándor örök írásával a Füves könyvből.

„62.  Arról, hogy a betegség pihenés

Az élet rettenetes versenyében legtöbb ember csak akkor pihen meg, ha beteg. A betegség, a francia költő szavával, nemcsak a szegények utazása, hanem a szegények nyaralása, téli Riviérája, Tátrája és Egyiptoma is. A lázas kedélyekre a betegség igazi lázat küld, hogy kissé megnyugodjanak. A becsvágyó és kielégületlen ámokfutó, aki – mint Kleist, a költő – „váltogatja a városokat, mint a lázbeteg a vánkosokat”, csak a betegágyban eszmél igazi vágyaira, reménytelen szenvedélyeire.

A betegség pihenés, ez közhely. ezért előzd meg a természet parancsát, a kényszerű betegszabadságot, s iktass életed iramába apró, mesterséges betegségeket, hogy megpihenjél. Makkegészségesen őrizd néha egy napon át az ágyat. Farkasétvágyad van, a szöget is megrágnád: koplalj önként egy-két napot. Szíved nem zsörtölődik még a nikotin miatt: jutalmazd meg azzal, hogy parancsoló szükség nélkül abbahagyod három napra a cigarettát. A szervezet hálás a legcsekélyebb figyelemért! S ezek az apró, mesterséges, a betegség parancsa nélkül felidézett betegségi és gyógyítási állapotok, önkéntes diéták, megvonások és pihenések felérnek egy keleti úttal vagy egy vakbélműtéttel. Kíséreld meg. Csodákat látsz majd.”