59 nyolcas

59 nyolcas indul az idei evezős OBn Szegeden a hétvégén! Szép szám! Örömmel számoltam meg a programban, mert hiszem, hogy a magyar evezés fejlődését leginkabb a nyolcasok számával lehet lemérni!

Minden hajó egység a maga nemében zseniális élményt tud nyújtani. Mondja ezt az evezős bennem, mert ha fociznánk gondolom a pálya mérete lenne hasonló ismérv. A nyolcasban ezen túl van valami megdöbbentően más. Ha egy nyolcas jól megy az megaranyozza a vízen töltött pillanatokat. Az evezés veleje. Nyolcasban fejlődik legjobban az ember türelme is - még ha ez furán is hangzik tőlem. Tény, hogy az elmúlt két szezonban a prioritási lista elején szerepelt nálam ez a hajóegység és lényegesen változtatott rajtam és társaimon is! 

Ha a nyolcasok száma nő az több ponton is jó teljesítménymutató:

- több ember evez (a kluboknak csak ezt a hajót kell menedzselni)

- több eszközünk van

- jobban tudunk szervezni, toborozni, motiválni, 

- több jobb versenyt csinàlhatunk

Az idei évben szinte csak nyolcast vállaltam: Budapest Kupa, London Head Of the River, Szeged, Pozsony 8km, Wienerachter, Velence, Bécs Nightrow. Most a bajnokság jön, aztán Metkovicra próbálok egy csapatot szervezni. Az ősz messze van, de a legjobb az lenne, ha össze jönne még felnőtt versenyzőként a Head Of the Charles, az amszterdami Roei vierkamp, Split és az Inverno sül Po.

A magyar versenynaptár kapcsán pedig az lenne nagyon jó, ha a vidék bajnokság programjában benne lenne a felnőtt nyolcas és ha az obn a férfi és a női felnőtt nyolcas nem egymás után lenne, mert annyira sok hajónk azért nincsen.

Találkozunk hétvégén Szegeden! Mindenkinek jó versenyzést!

Pozsonyi egyetemi regatta rajta Dévánál

Pozsonyi díjkiosztó előtt

Budapest Kupa - saját rendezésben 

Téli evezés Romvári  "Rutyma" Lászlóval

A Capital Cup körverseny ezüstérme 

Capital Cup díjkiosztó

Head of the River Race 2015 - a legjobb tiszta csepeli eredmény 25.

Wiener Achter

Wiener Achter 2015

Nighrow 2015

2011. április Head of the River - az első nemzetközi nyolcasversenyem

Óév búcsú – újév köszöntő (Budapest Kupa és ez meg az)

Boldog új évet kívánok! Azt hiszem ezt nem kell jobban ragozni. Mivel az elmúlt félév blog bejegyzései nagyon-nagyon az elmúlt időszak elemzéséről szóltak nem nagyon tudok, akarok mit írni saját magammal kapcsolatban.

A bajnokság óta eltelt időszakban jóval kevesebbet eveztem, mint azt megelőzően. A nyolcas volt az első számú hajóosztály, amiben kint voltam. Nem igényeltem a szkiffet. 15 éve ez volt az első időszak, hogy ennyire keveset szkiffeltem – sőt edzettem volna. Az edzésben első helyre került a súlyzó. Korábban a legnagyobb hiányosságom a fizikai erő volt, így ez az időszak kiváló ennek a hiánynak a korrigálására. Most éppen egy 40 darabos edzésterv felénél járok,nagyon érdekes  most még, nem akarok erről írni, sokkal inkább majd az eredményekről a 40. után. Edzésnapló, mint mindig most is pörög, így nem fogtok lemaradni semmi érdekességről.

Amivel most evezés kapcsán a legtöbbet foglalkozom az az elkövetkezendő Budapest Kupa szervezése.  Ez már az 5. verseny lesz, amit közösen szervezek a Danubius NHE-vel és a MESZ-szel. A Budapest Kupa a Széchenyi Emlékverseny része, ami egyben 25 éve a magyar evezős évad megnyitója, ezért kapcsolódik a MESZ is hozzá a történethez. A verseny a magyar evezős évad megnyitója. Nagyon nagy fejlődésen vagyunk túl az elmúlt években. A kezdeti igazán amatőr próbálkozásokhoz képest tavaly már 2. alkalommal volt kamerás időmérés és 15 nyolcas és 7 női négypár versenyzett. Az első verseny 10 hajójához képest komoly előrelépés. Tavaly ergométer váltót és afterpartyt is tartottunk a belvárosban, ahol az összes Budapesten maradt külföldi csapat képviselte magát (kb. 100 evezős az 5kertben). Sőt a Budapest Kupa mellett a „Hív a Duna” amatőr tízevezős verseny, amit vasárnap rendeztünk is rekord 38 csapattal rajtolt.

2015-ben sikerült  további komoly dolgokat leszerveznünk már most! A legfontosabb, hogy a WienerAchterral és a pozsonyi Universitná Regataval együtt körversennyé rendeződik a verseny és Capital Cup néven egy új regionális evezős kupát hozunk létre. A fő szabályok:

1.A résztvevő csapatoknak mind három versenyen indulniuk kell (4,5; 6; 7km),

2. Négy tagnak meg kell egyezni mind a 3 versenyen

3. Lehet verseny egyesülni.

2015-ben először nyolcpároknak is ki lesz írva a verseny (akit érdekel lehet ilyen hajót bérelni majd), de ezen túl az egyetemi, ifi és serdülő csapatokat is lehet nevezni a versenyre. A serdülőknek teljesen ingyenes a nevezés. Ismét lesz 5x100 méteres ergométer váltó és még néhány program, amiről még nem akarok írni, de mindenképp jó lesz J. A vizi események mellett a part is élni fog és délelőtt 10-től délután 3-ig érdemes lesz kijönni a Margitszigetre az evezés iránt érdeklődő közönségnek!

A legfontosabb pedig, hogy már most 8 külföldi csapat nevezett és összesen 18 érdeklődő csapat van csak a nyolcasoknál, a női négypárakról nem is beszélve.

Ezt figyelembe véve minden adott, hogy egy kíváló minőségű, élményszámba menő nemzetközi evezős versennyel nyissuk meg a magyar evezős évadot. Sőt idén valóban ez lesz az első vizi verseny, mert március 21.-én rendezzük! 

Bízok benne, hogy a magyar csapatok legalább ennyien lesznek!

A „Hív a Duna” amatőr és egyetemi tízevezős verseny április közepén kerül megrendezésre idén, erről folyamatosan fogunk hírt adni.

Összefoglalva: most az energiáim nagy részét ebbe a rendezésbe fektetem, ami nagyon motiváló ugyanakkor rengeteget tanulok belőle nap, mint nap. Remélem minél többen eljöttök, mint indulók, vagy, mint nézők. Ha nincs csapatotok, de be szeretnétek ülni valahova keressetek bátran, mert, mindig van egy üres hely. Ha pedig ti is úgy gondoljátok, hogy ez a rendezvény hozzátesz Magyarországhoz, Budapesthez a magyar evezéshez és a saját életetekhez gyertek önkéntes segítőnek. Több olyan feladat van, amihez elfog kelleni kisebb, nagyobb segítség a verseny napján.

A versenyről többet itt olvashattok:

http://szechenyiregatta.danubiusnhe.com (magyar)

http://budapestcup.danubiusnhe.com (angol)

Ha tetszik, akkor pedig kérlek benneteket lájkoljátok:

https://www.facebook.com/szechenyievezosregatta (magyar)

https://www.facebook.com/BudapestCupRegatta (angol)

Másnap délután

A bejegyzés címe a valóság. Meg kellett nyugodnom a tegnapi nyolcas után és csak most másnap délután tudom összeszedni a gondolatimat. Sok volt, szomorú voltam, vagyok. Csalódott? Lehet, de a szomorú jobb szó. Tegnap délután az első helyért szálltunk/szálltam vízre a Csepel nyolcassal a Maty-éren. Harmadikként végeztünk.

A verseny életem legjobban evezett 2000 méteres nyolcas versenye volt, amiért hálával tartozom a csapatomnak. Igaz, annyi munka is volt benne, amennyiért megérdemeltük, hogy jól menjünk. De sajnos a két győri csapat jobb volt ezen a napon.  Minden támadásunkra tudtak reagálni és az A csapat növelni tudta végig az előnyét, míg a B meg tudta őrizni a verseny során. 500, 900 és 1300 méternél indítottunk, tartottuk sebességünket. Hibáink száma minimális volt. Nincs mit magyarázkodnunk senkinek.

Ami miatt mégis szomorú vagyok az nem csak az eredmény, hanem az, hogy ellentétben a szkiff versennyel, ahol tükörbe nézve azt látom, hogy 95% százalékosan tettem azt, amit kellett az elmúlt év során, hogy az eredmény a lehető legjobb legyen, addig a nyolcasban érzem, hogy több lehetett volna. Ez nem az utolsó két, három vagy négy hét munkája. Ez az elmúlt 6 hónap. Amire a „Dobogósok tudtok lenni”, „Próbáljuk meg összehozni a heti 2 nyolcast” mondatokat felváltotta a magabiztos „Meg tudjuk nyerni” hozzáállás. A hajó sebessége a tavaszi vízre szállásokhoz képest rengeteget javult, a balansz tartás, a rajtok, a vízfogás, az élmény összehasonlíthatatlan volt a tavaszhoz képest. Az utolsó hetekben az élmény vetekedett a néhai Magyar Nyolcas csapat (2010-12) színvonalához, még, ha a sebesség el is maradt tőle.

Ami viszont megkülönbözteti minden nyolcastól az az, ahogy a csapat az utolsó hetekre összeállt a mélypontok után. Mert rengeteg mélypont volt, mire kialakult ez a csapat. A vezérevezős kiválasztása, a taktika kialakítása, a rajtok, a vállalt és megvalósított tervek, edzés számok és kilométerek mind, mind nagy harc volt, mire kialakítottuk az edzések munka etikáját. Ki, mikor, mit mondhat az edzésen, kinek mi a feladata, mi az ami zavarja egyik vagy másik csapat tagot, a hajó billegtetése, a mez színe, a póló mind-mind rengeteg munka volt és kompromisszum. A végére talán már a körülöttünk lévő emberek is elhitték, hogy képesek vagyunk valamire, ami nagy dolog.

Mert nyolcasban nyerni, ugyanúgy, mint szkiffben a legnagyobb kihívás mindenhol a világon. A többi csapat egység ezekhez viszonyítva könnyű. De erről könyveket lehetne írni.

Ami mégis kárpótol az a pillanat, amikor a rajtnál ültem és nyugodtan gondolhattam arra, hogy most a szkiff után ismét életem egyik legjobb pályáját evezhetem, mert a csapat körülöttem képes rá. Rengeteg olyan verseny volt életemben, ahol 500 méternél már azt kívántam, hogy legyen már vége, itt tudtam, hogy az utolsó méterig küzdeni fogok és küzdeni fogunk. Tudtam, mikor Ádám hátra nézett és a felmutatott ujjammal mutattam neki, hogy jó lesz. Mikor Széll hátra szólt Tominak, hogy jól fogja csinálni és Tomi hátra nyújtotta kezét a rajtban és én hátra nyújtottam Patriknak, hogy jó lesz. Tudtam, mikor elmentünk egy tempó evezéssel az egyik győri hajó mellett és Székely bemondta a cox-boxba, hogy „Ez-az! Nagyon jó! Jól megy!” és én tudtam, hogy a győriek megborzonganak egy pillanatra és tudják, hogy van okuk a félelemre. A csapat kárpótol.

Minden elismerésem a győri csapatoké, és körülöttük lévő közegé, ami lehetővé tette számukra, hogy kialakítsanak kettő ilyen egységet. Ezen a napon ők voltak a gyorsabbak. Ez nem lesz mindig így. De ők megmutatták, hogy a megfelelő felkészítéssel és menedzsmenttel nagy dolgokat lehet tenni. Nem tudok olyan csapatról, akiknek a klubjuk bérelt volna valaha is hajót Magyarországon az OB-ra, vagy elvitték őket, még ha szponzori segítséggel is külföldre versenyezni olyan nívós versenyekre, mint a Basel Head, amihez már több kell, mint az, hogy kiugorjunk Bécsbe, ami olyan messze van, mint Szeged Pesttől. Vagy vesznek egy új nyolcast egy olyan csapatnak, ami még korántsem hozza azt az eredményt, ami alapján érdemes lenne venni egy ilyet. Szembe kell nézni azzal, hogy egy nyolcas nem csak a 9 ember és az edző felelősége, mint ahogy sokan gondolják, hanem az egész klubé az egész hátországé.

Összefoglalva jó verseny volt, alulmaradtunk. A csapat élménye kárpótol. Örülök, hogy ezzel 8 emberrel és segítőinkkel, beugró embereinkkel végigcsinálhattam ezt a felkészülést, ezt a versenyt!

Nyolcasban evezni

Hétvégén sok minden történt velem, amik mellett így vagy úgy de nem lehet szó nélkül elmenni. Sok evezés iránt érdeklődő biztos most nagy dolgokra gondol, de valójában egy igazából, csak most születő dologról van szó: a magyarországi üldözéses nyolcas versenyekről.

Pontosabban egyről a Budapest Kupáról, ami a Széchenyi Emlékverseny egyik fő száma, evezős szakmai szempontból a legerősebb, míg a verseny másik fő lába a tízevezősök versenye az evezés iránt érdeklődők bevonásáról szól.

De lényeg a fontos, ahogy Albert bácsi is mondja, 18 nyolcasban eveztünk a Budapest Kupán és hatalmas versenyt produkáltunk!!!

A számítógépes időmérésre, amit az EvoChip Hungary szolgáltatott nekünk, nagy szükség volt! Az abszolút kategóriában a Tisza EE nyert, mondhatni nagy fölénnyel, de utána a Csepel, a Danubius-Baja-San Cristoforo-Canittieri Mincio versenyegyesülés és az bécsi WRC LIA ifi válogatott nyolcasa hatalmas versenyben 2 másodpercen belül érkezett be. Több hasonlóan szoros eredmény is volt a veteránok között. 

Mi hatalmasat eveztünk! Danubius-Baja-San Cristoforo-Canittieri Mincio versenyegyesülés nagyon jól sikerült. Ez alkalommal jobbra eveztem, és azt hiszem nem is nagyon kell mostmár váltogatni ezt az oldalt. Ugyan egy fél veterán csapattal indultam, akik közül többen, már abba hagyták az aktív versenyzést, de Marco Penna, Mario Palmisano, Marco Testoni és Raffaele úgy tudja mozgatni a hajót, mint nagyon kevesen ebben az országban. A hajó stabil volt, nem véletlen, hiszen az olaszok elhozták saját 15 éves Filippi nyolcasukat, amit csak a gyerekek vagy a veteránok használnak a klubjukban. Szóval toltuk. A hideg idő ugyan lehetett volna melegebb, de nem volt akadály. A "K" hídról spontán fényképezték a versenyt és I öröm volt át evezni a célbíróság a Duna partra felfestett, a célvonalat jelképező, I love Rowing felirat között. (Utóbbi megtekinthető a budai rakpart megfelelő szakaszán.) 

Azt hiszem meghatározó élmény lesz számomra, amikor a nagy Dunán, az Óbudai sziget mellett evezve több, mint 10 nyolcast látok magam körül a vízen és a rajtnál 18-an állunk és várjuk a behívást! Szinte Head of the River, igaz nem 400 csapattal, de még van hova bővülni. 12 külföldi csapat volt és 6 magyar, vagyis mindannyian tudjuk, hogy a hazai evezésben még van tartalék, hogy növeljük a résztvevők számát. Bízom benne, hogy az esetleges résztvevők is rájönnek, nem a győzelem számít, nem csak a legprofibb csapatokkal kell eljönni egy ilyen versenyre, de veteránokkal is vagy ifikkel, akiket csak az OB-n szokott nyolcasban látni az ember. Pedig a 3-4 "F" kategóriás olasz és horvát nyolcas biztos összecsapna magyar ellenfeleivel. 

Utoljára csak annyit szeretnék írni, akit akaratomon kívül megbántottam a hétvégén attól itt ezen a helyen is bocsánatot kérek. 

Jeges mindennapok

Az elmúlt hetekben, már házas emberként, küzdöttem végig a mindennapokat - Európa összes evezősével együtt. Végignézve az időjárás jelentéseket és a híreket az elmaradt, vagy éppen fagyban végig húzott versenyeket (head of the river, roma, Oxford-Cambridge) csoda, hogy élünk.

A felkészülést talán csak Dél-Olaszországban vagy Spanyolország/Portugália tengelyen lehetett gond nélkül folytatni. Szeretem a nagy Dunát, de az elmúlt hetek havazásban, szél viharaiban majd az áradásban nem sok köszönet volt. Szerencsére az elmúlt napokban sikerült már vízre szállni, de a hajó forgalom beindulása és a reggeli 1-2-3 fokok keserű élményeket hagytak.

A hétvégén a Széchenyin indulunk egy Danubius-Baja-Mantova versenyegyesüléssel. Nagyon várom a versenyt, nem csak mint versenyző, bár kétségtelen, hogy a csapat kiváló, de mint szervező is. Az üldözéses nyolcas verseny, ami a Budapest Kupa néven fut már 3. alkalommal sikerül megrendezni. Ez evezős szakmai szemmel nagy dolog! Idén sikerült áttörni egy inflexiós pontot a résztvevők szempontjából, 12 és fél külföldi nevezőnk van, és 7 és fél hazai. Ebben szerepelnek a férfi felnőttek mellett ifiknek, nők, egyetemisték és természetesen veteránok is. Nagy részt veteránok fogják a mezőnyt adni, de hazai oldalról a Csepel Ek, Tisza Evezős Egylet a Budapest EE és a Külker EK részvétele tiszteletreméltó. Első kettő fogja indítani a versenyt az óbudai ágból és félpercenként üldőzzük, majd egymást.

Az időjárás kedves lesz hozzánk, biztos vagyok benne. Sajnálom, hogy több hazai csapat nem tud eljönni a "válogató" verseny miatt vagy mert nyolcast csak az ob-ra vagy a hazai versenyekre tudnak kiállítani. Nagy feladat a nyolcas kiállítása, de talán az evezés egyik legjobb csapathajója, ha nem a legjobb. Jövőre többen leszünk! Főleg a lányok, akiket két csapat képvisel - a Danubius és a Circolo Marina Mercantile Nazario Sauro – Trieste.

Utána pedig irány a kis Duna, mert a hétvégi válogatóra másik sebességbe kell kapcsolni már.