Be a városba – Európa leggyorsabb szkiff versenyén

http://www.viennautica.com/

Szombaton ismét világot láttunk! Életemben másodszor családostól mentem versenyre. Kicsit bonyolult volt, mert Bécsbe indultunk, ahol a Viennautica keretében a Wienereiner 6km-es üldözéses versenyen indultam. A versenyt negyedik alkalommal rendezték meg és egy kisebb vízi fesztivált szerveztek a köré. A 6 km-es szkiff verseny mellett vasárnap nyolcasok is versenyeztek, de tegnap este szlalom kajak és sárkányhajó verseny is volt. A helyszíne a Duna csatorna volt, 6km a táv és valóban a leggyorsabb sodrás, amin talán életemben eveztem.

A rajt egészen a csatorna felső zsilipkapujánál volt, egy kis zöld placcon várakoztunk és először nagyon furcsa volt, hogy a semmi közepén vagyunk. Aztán kiderült, hogy melegítésre a vízen nincs se idő, se hely, sőt a nyolcasokkal még megfordulni sincs hely. A parton kis gimnasztika, futás és ergozás után (az ergok a fűben voltak egy fa alatt) szép sorjában vízre szálltunk mind a 40-en, rajtszám szerint.

A verseny érdekessége, hogy nem saját, hanem kölcsön hajóban versenyeztem, mert nem tudtam megoldani a hajó szállítását Bécsbe. Szerencsémre az egyik főszervező (Daniel) kölcsönadta hajóját, amiről a helyszínen tudtam meg, hogy egy Fluidesign van szó. Aki nem ismeri ezt a márkát tudnia kell, hogy viszonylag ritka Európában, főleg könnyűsúlyúak használják, kanadai egyébként. A héja, mint az új ST1-es Stämpflinek, puha, igaz nem annyira, de a hajó hosszirányba mégis merev. A villa fordított wing villa volt, és mivel a saját Filippim is ilyen nem volt szokatlan.

Viszontagságaim azonban itt kezdődtek. Igazai amatőrként nem próbáltam ki a hajót a verseny előtti másfél órában, pedig kellett volna. A lábtartó rossz helyen volt ráadásul a hajó fara felé, így szerelnem kellett, de erre már csak a vízen a rajt előtt volt lehetőségem. De mivel kb. 4 perccel a rajt előtt tudtam vízre szállni ráadásul utolsó előttiként, így csúsztam a rajttal. Szerencsére a bírák rugalmasan kezelték a dolgot és elindították az órát, amikor áthaladtam a vízreszálló stégtől 100 méterre lévő rajtvonalon, de így is 3 perccel a mezőny után és 2 perccel az ifik előtt indultam. Nem volt kit üldözni és engem sem üldözött senki. Ráadásul a ekkor vettem észre, hogy a csapásszámmérő kábelmentes így hiába tettem be sajátomat az nem mért semmit. Szerencsére a GPS óra nálam volt így a sebességet és az időt tudtam mérni. A víz nagyon folyt, és az erős ellenszél ellenére is 3 perc körüli átlagot eveztem. Mivel egyedül mentem nem volt mit tenni, mint húzni teljes bedobással és várni, hogy elteljen a táv. A folyó kb. 50 méter széles volt, így figyelni kellett, hogy mindig a középvonalban maradjak. 7-8 perc után kezdtek sűrűsödni az épületek és valóban, ahogy a verseny elején is beszéltük a lényeg, hogy beevezünk a városba. Egyre többen voltak a parton és egyre többen szurkoltak a plázsról, vagy a sétálva. Aztán egyszer csak megláttam valakit evezni előttem és akkor már tudtam, hogy közel a vége és rátettem egy lapáttal. Emlékeztem a térkép alapján, hogy a nagyobb kanyar után már csak egy kilométer, így tudtam, hogy nincs már sok. Végre megszólalt a duda és kifáradva beértem a célba.

A kikötés nagyon jól meg volt szervezve: 8-10 segítő segített kivenni a hajót és elvették a lapátomat is. A hajót visszaadtam és vártam a kis szurkoló csapatomat. A szervezésnek köszönhetően nem kellett visszaevezni, de egy biciklit kellett kérnem, hogy a kocsinkért eltekerjek, majd megvártuk a díjkiosztást. A páran mondták, hogy jó időt mentem, és Daniel is megkért, hogy várjam meg a díjkiosztót, mert nagyon jól mentem. Ezért megvártuk Bécsben az estét, néztük a Szlalom versenyt és sétáltunk is. A díjkiosztónál aztán kiderült annyira jól mentem, hogy nyertem, így megérte a várakozást J.

A verseny nagyon jó hangulatú volt, nagyon élveztem, a kölcsön hajó miatt mentem végül ki és megérte. A Silver Skiffel tudom csak összevetni versenyt és azt kell írjam, hogy ez is legalább olyan jó lehet pár éven belül, ha az indulók száma megnő és pár igazán nagy nevet is hívnak a rendezők. Szóval ajánlom jövőre mindenkinek szkiffben és nyolcasban is.

Végezetül gratuláció a Budapest-Baján indulóknak, kemény lehetett ilyen időben. Talán jövőre majd én is indulok megint, ha összeszedem a bátorságom. 

Bled, Nightrow, Henley és egy csepp triatlon

'Az elmúlt egy hét hihetetlen gyorsan eltelt. Évek óta először elmentünk "nyaralni", nem messze csak a Balatonra. Ez az utolsó, könnyűnek nevezhető hét volt a bajnokság előtt. Korábban nem lehetett menni mert a bledi, bécsi verseny nem engedte, később pedig nem lehet menni mert jön az OB. Már várom. Régóta nem vártam versenyt így, de egy kicsit a fenti versenyekről.

Bled klasszikus. Ez a mondat akár elég is lehetne és aki versenyzett már Bledben az tudja miről írok. A helyszín tulajdonképpen leírhatatlan. A pálya faltól falig tart. A víz nehéz, hideg, ha rosszak a szél viszonyok akkor rendkívüli kihívást jelentenek, ha rossz napja van a tónak, akkor valami leírhatatlan "csúszás" tud a tavon generálódni. Mégis, Bled klasszikus. A futamok percre pontosan akkor kezdődnek, amikor ki van írva. Ha vihar érkezik a pályára szünetet iktatnak be. Mindig van időmérés. A, B, C döntőt rendeznek. A döntők alatt az 500 méteres részidőt is mérik. Eredmény 30-60 perccel a futam után a falon van. A stégeknél sose kell 3-4 percnél többet várni, a stégek stabilak. A rajt mindig tükör vízről van. És a tó közepén magunkkal és az ellenfeleinkkel vagyunk. 

Szkiffben vártam a versenyt. Nehéz volt, mert az előfutamokból csak győztesként vagy idővel lehetett A döntőbe jutni. A mezőny tavalyhoz képest nagyobb lett, 4 előfutamot rendeztek. 10. Idővel a B döntőben folytattam másnap. A rajt után próbáltam felvenni a verseny ritmusát és sikerült is, mert gyakorlatilag már 300 méternél stabilan 2. helyen eveztem és folyamatosan támadtam Mattheiszt, de ellenfelem jobb volt és végig előttem haladt, igaz nem annyival, mint az egy héttel korábbi velencei versenyen. Az időket elnézve a verseny után, lehet, ha egy előfutamban vagyunk akkor A döntőt evezünk. 2. nap Széll úrral dublóztam. Mivel a versenyen ültünk össze idén először azt hiszem azt kaptuk, amit megérdemeltünk. A román és az egy héttel később világkupa győztes horvátok úgy ott hagytak minket, mintha mi sem történt volna. De mivel a szlovákok nem jöttek fel a futamra bejutottunk a döntőbe. Itt már "összeszokott" párosunk 15 másodpercet fejlődve 4.-ként végzett. A végén csak egy konklúziót vontunk le: ha lett volna bennünk 500km közösen akkor még az éremért is versenyezhettünk volna. De nem volt. 

Két héttel később Bécsben volt jelenésünk a Nightrown. Ez a verseny talán a térség legfunkybb, legélményszerűbb versenye, amit ajánlok mindenkinek, akár csak nézőként. Adott az öreg Duna, 350 méter kibólyázva, és 21 nyolcas a férfiak versenyében. Sötétedés után kivilágítják a pályát, de a versenyző nem lát semmit, csak hallja a lapátok, a víz és a kormányos hangját. A parton pedig fergeteges hangulat, mai zenékkel, djvel és speakerrel. A 3 pályán zajló verseny érdekessége, hogy gyakorlatilag lehetetlen a bemelegítés, mert a víz az esti futamokig tele van úszókkal. És mivel óránként kell futamokat húzni, bizony nehéz a menet. Ráadásul a 22:50-kor rendezett döntőig eljutni kimondottan fárasztó. Nem szépítem a dolgot: a középdöntőig jutottunk. Ráadásul kikaptuk a Győrt és egy cseh csapatot, akik a nap top 4 idejét evezték addig. A következtetéseket a csapat levonta, a kérdés, hogy tudunk e változtatni az események lefolyásán. Ezt az idő eldönti majd.

Henyleyben ugyan nem voltam a hétvégén, de több ponton is érdekes volt számomra a verseny. Az egyik, amit mindenki hallott már remélem: Gyimes Kriszti 2. lett Mirka Knapkova mögött, ami nem kis teljesítmény - elvégre Knapkova a jelen kor női evezésének királynője, és Krisztinek, hogy vele versenyezhessen el kellett vernie néhány komolyabb versenyzőt. Másik személyes vonatkozás, hogy Martonffy László is versenyzett! Lacit nem biztos, hogy sokan ismeritik, de tagja volt a 2006-os U23-as 4. helyezett négypárnak, 2007-ben pedig világkupán B döntőztünk együtt ugyanúgy négypárban, előtte pedig együtt voltunk U21-es új-zélandi bajnokok négypárban. Azóta sok minden történt, Laci abbahagyta itthon az evezést, majd 2011-ben Angliában folytatta. Nem kiemelten, hanem kvalifikációval szerezte a helyét, ehhez gratulálok ezen az úton is. Elismerésre méltó. Jövőre meg kellene próbálni nekem is egy Henley-i túrát. 

Most pedig szunya. A triatlon egy runners world beli cikkről szólt, de arról majd máskor. Holnap edzés reggel.