Az evezős Woodstock

Minden évben egyszer, maximum kétszer megyek le a Balatonhoz. Az egyik alkalom biztos, hogy a balatonföldvári fixüléses országos bajnokság. A fixüléses OB az egyik legjobb verseny a versenynaptárban. Nem feltétlen a 10 evezős hajók miatt, amikhez hasonlót sehol a világon nem láttam (igazság szerint Olaszországban láttam). Mert bevallom őszintén annyira nem nagy élmény hajtani ezeket a hajókat 1000 méteren keresztül. Az egyénre jutó terhelés a hajó és a csapat tömege miatt lényegesen nagyobb, mint egy versenyhajóban, ugyanakkor a csak felsőtest hajtás miatt a test legerősebb izma a láb kimarad, ami nagy segítség lenne. Nem is véletlen, hogy 200 méter után már pokoli fájdalmat érez az ember. Egyáltalán nem működik 10 csapás=100 méter egyenlet és ha ellenszél van beláthatatlanul hosszú a pálya.

Az 1000 méter ugyanakkor még mindig sokkal jobb, mint az eredetileg használt 2000m. 2003-ban az első versenyen még ennyi volt a táv és talán még utána is pár évig. Ennek szerencsére már vége és Balatonföldváron is felépült az evezős ház. De lehet, hogy 500 méter még jobb lenne!

Amiért igazán különleges ez a verseny az a hangulat. Mert egy hónappal a magyar bajnokság után mindenkinek kezd letelni az aktív vagy passzív pihenője és a végén ott van Földvár, ahol a teljes magyar felnőtt és az ifi mezőny java összejön. Sok klub nem is indít saját hajót, hanem egyszerűen random csapatok verbuválódnak a verseny előtti hetekben (John Rambo és a Men of Steel).  De ezen túl a balatoni nyár hangulata és a majdnem 200-300 egymást ismerő evezős a helyszínen verseny agresszivitás és feszültség nélkül összezárva irgalmatlan jó vízi és parti hangulatot csinál, aminek az egyik pontjában van egy gratuláció, mély levegők és sikítások közepette az egyik hajóból a másikba egymásnak.

A verseny előtti nap már megtelik a part és a földvári parti éttermekben mindenhol evezősök vannak. Aztán este elfoglalják a várost, de elsősorban a Pub-licot ilyenkor. Az amatőrök még elvonatoznak Siófokra, ahol mindig szétszéled a tömeg és vége a hangulatnak, de Földvár örök. Az első évben még csak 4-5 sátor volt a félkész klubház mellett, és még Lellére mentünk csajozni a vitorlásokkal (2003), de ma már több, mint 100-150 sátor és autó parkol a helyszínen ilyenkor, ahol bármi megtörténhet.

A stage diving alap a publicban és az vízi rugby alacsony vízállásnál, vagy az úszkálás és a tojásrántotta, lángos, gyros, nutellás palacsinta evés a büfében, ahol még nem árulnak sült paradicsomot, de a pincérhölgyek idegzete már vasból van, mikor észre veszik, hogy kik jönnek a hétvégén. Az egész versenyt rendkívül jól olajozza a grátisz sör és üdítő és a nap végi gulyás – ami nélkül biztos kisebb lenne az élmény. Le a kalappal a szervezők előtt, hogy 10 év után is bírják!

Egy biztos jövőre ugyanígy, ugyanitt kell befejezni az OB utáni pihenőt és kezdeni az újból az edzést.

OB után - az elmúlt egy év eredménye

Az OB kapcsán nem is az eredmény jut eszembe, amit elértem, hanem a munka, amit az elmúlt egy évben elvégeztem. 2012. augusztus 1. óta összesen 517 órát edzettem, ami havi átlagban kb. 43 óra volt. Van, akinek sok, van akinek kevésbé. Figyelembe véve a tavaly őszi időszakot, amikor nehéz volt mindig kettőt csinálni és a februári mandulaműtétet nagyjából maximalizáltam az elvégezhető munkát. A súlyom 3 kg-os határon belül mozgott, a legjobb nyugalmi pulzusom 37/perc volt, ami már majdnem olyan volt, mint fénykoromban. Ezeket a kimutatásokat, mind a Polar RCX5 órámmal tudtam mérni, ami mindig segített utólag elemezni az elvégzett edzéseket.

Amit elértem vele: 5. hely egyéniben, 2. hely dublóban, 3. hely négypárban. Elégedett vagyok az eredménnyel, mert akik megvertek az elmúlt hétvégén napban tudom, hogy jobbak voltak (különben nem vertek volna meg). Sajnos nem volt teljes a mezőny, de aki nincs ott azt nem lehet megverni.

Idén ismét sikerült az OB-ra nagyon jó formát összehoznom. A tavaszi kezdés után tényleg begyorsult a hajó és sikerült a mezőnyön belül is előrelépem. Kb. 2 hónapja éreztem, hogy ismét képes leszek heti 200-250km leevezésére, illetve ennek megfelelő alternatív edzésekkel kitölteni az ennek megfelelő edzésóraszámot.

A mandulaműtét és a versenyidőszak közti rövid idő miatt nem igazán tudtam „alapozni”, de volt egy két nagyon jó verseny a nyáron.

A szkiff

Az OB szkiff előfutama mindenképp az egyik legnagyobb kihívás volt az évben. Két versenyzőnek volt csak hely a döntőben és mivel Galambos Peti is a futamban volt nem igazán adatott más hely csak a második annak, aki a döntőben akart evezni. Idén a sors ismét összehozott Elekes Szilveszterrel, aki ismét elment a rajtnál csak úgy, mint mindenki más. Ez nem esett jól, de mivel a menedzserem, Szekér Laci azt mondta menni kell, így menni kellett. És én mentem, mert a verseny nem állt meg. 900 méternél már tisztában voltam azzal, hogy meg lehet, de ehhez nagyon keményen kellett küzdenem, viszont mivel,a hétvégi versenyen még rengetegen tették ugyanezt nem is untatok senkit tovább. A lényeg Szilivel megküzdöttem és sikerült bejutnom a döntőbe.

A sebességi adatokat itt olvashatjátok (pulzusmérőt az OB alatt nem viseltem, a görbe közepén ment magas sebesség a verseny):

https://www.polarpersonaltrainer.com/shared/exercise.ftl?shareTag=3c76dd119dd2c3b070e92d82021fa449

A döntőben ismét felszabadultan álltam oda és próbáltam a legtöbbet kihozni magamból. Bíró Márk volt az, aki mellettem volt a hatos pályán és ő is lemaradt az élbolytól, így őt próbáltam meg utolérni, ahogy csak tudtam. Mire 1600 méterre sikerült, már nagyon el voltam füstölve, de Márk még bírta, ekkorra már felzárkóztunk valamennyire az elsőkhöz, de amikor az utolsó, a finis szakaszt elkezdtem Márk be tudta tenni a 7. Sebességbe magát és erre már nem tudtam reagálni. Közben azonban feljöttem az 5. helyre, mert leelőztük Matheisz Józsit. Gratuláció jár Galambosnak, hogy sikerült ismét győznie, Széllnek, hogy a világkupa után is tudott formában maradni, Csepinek, mert sikerült az első érmét megszereznie szkiffben. És persze Dákónak, mert minden támadást visszavert.

A sebességi adatokat itt olvashatjátok:

https://www.polarpersonaltrainer.com/shared/exercise.ftl?shareTag=eecc9b5835929f7b109a383a4b981df9

A dubló

Csepivel év közben nagyon jó versenyeket csináltunk és öröm volt vele elindulni, mert 2009. óta igazán sikeres dublóban nem tudtam idehaza versenyezni. Meg is volt a tervünk, hogy mit és hogyan csinálunk, mikor lesz nagy sebességváltás, hogyan fogjuk elhagyni az ellenfeleket, stb. Mint minden jó terv a megvalósításán múlik a siker. Kértünk is éppen ezért egy hajót, azonban, hiányzott a kilométerünk a hajóból. Talán az előző nap is sok volt a verseny a szkiffben és lehet a szél se nekünk kedvezett. Egy biztos Széll és Pálffy megvalósították a mi tervünket és 1250 méternél faképnél hagytak bennünket. Visszanézve a sebesség adatokat arra kell jutnom, ha bírtuk volna a tempót, amit 1000nél mentünk talán lett volna esélyünk. Így csak a gratuláció lehetősége maradt, és hogy örüljek 3 év óta az első ob éremnek.

A sebességi adatokat itt olvashatjátok:

https://www.polarpersonaltrainer.com/shared/exercise.ftl?shareTag=dbcbb01ab219865ebeeae537f4d3feae

A négypár

A négypár igazi öröm evezésnek indult a részemről, de biztos lehetett volna komolyabban venni. Mindenesetre a verseny előtti este sikerült először evezni, jó okkal, hisz az előző napi versenyek a prioritási listán előbbre voltak. Az előfutamok alapján éreztük, hogy ebből akár érem is lehet. Tudtuk persze, hogy a Szeged erős tud lenni és a MEC-sek sem fogják feladni, de azért a legjobbra számítottunk. Sajnos a futam nem a legjobban kezdődött, mert a bírói papírokban volt egy kis keveredés és emiatt a teljes rajtot át kellett variáltatnunk, ennek biztos nem, örültek páran, de a pályabeosztás komoly dolog. Ezek után elrajtoltunk. 1000-1100 méternél, mikor felnéztem éreztem, hogy jók vagyunk, mert a BEE és a Csepel után 3. helyen mentünk. Aztán egyszerre 1600 méternél még egy támadásra is futotta, amit ugyan visszavert a Csepel mégis jó érzéssel töltött el a hétvége 2. érmének a megszerzése.

A sebességi adatokat itt olvashatjátok:

https://www.polarpersonaltrainer.com/shared/exercise.ftl?shareTag=b50c5ff08c5d51e4e24712a47911935d

Az OB maga ismét lezárult. A Danubius jól teljesített, bár kétségtelen, hogy egyre kevesebbet evezünk felnőttek, de a kicsik egyre többen vannak, szóval ki tudja, hátha mással is fogunk nem sokára jókat evezni.

A bajnokság élvezetes volt, jó időjárást kaptunk. Bár néhány dolog bosszantó volt. Ilyenek voltak a verseny első napján a hibás programok, néhányszor a bírók közti kommunikáció hiánya., pl.: az indulásnál 18:45-re módosított rajtidőt a rajtban előrehozták mert így is úgy is ott vagyunk mind. Ezt a hozzáállást kimondottan nagy hibának tartom a bírók részéről, mert nem azért nevezünk a versenyre, hogy minél hamarabb le tudjuk azt, hanem azért, hogy az előre egyeztetett időpontban küzdjünk meg egymással. A középfutamokhoz kapcsolódó problémák úgy szintén fontos kérdéseket vetnek fel szervezési szempontból. Mikor kell és mikor nem kell rendezni középfutamot? Véleményem szerint a mostani "minden evezős ünnepe" OB nagyon nehezen kezelhető, szerezhető és rengeteg hibára ad esélyt. Olaszországban (és Franciaországban is) külön két napos versenyként rendezik a felnőtt, a felnőtt ks, az u23 és az ifjúsági bajnokságot. Ez annyiból jobb, hogy könnyebb minőségi versenyt rendezni, jut idő minden közép és reményfutamra, B és C döntőre. Másrészt több verseny van, ami több megjelenést jelent. Arról nem is beszélve, hogy évente így nem csak 2x használná maty-éri pályát és 2x a velencei pályát a sportág, ami nagyon jó lenne, mert bojázott pályán sokkal jobb lenne többet indulni. A célnál a fedett sátor és a lounge nagyon jó ötlet volt, de egy mobil tribün is sokat dobott volna hangulaton, illetve még három stég, vagy egyszerűen csak nagyobb stégek.

Végére már csak két ötletem maradt: a motorcsónak vezetőknek olyan jó lenne, ha valaki elmondaná mindig, hogy a velencei pályán az 1000m-nél lévő nádas szabad szakaszon lassítsanak le, mert a hullám át rendezi mindig a futam sorrendet, amit okoznak, amikor mennek fel. A másik pedig, hogy a MESZ rendezhetne 1000 méteres sprint magyar bajnokságot a jövőben, mert az fun és vidámság!

Legközelebb pedig SUP boardozásról mesélek majd:)