Head of the Charles - blog

Hosszú és fáradt 2,5 nap után egy észak cambridge-i, tipukus amerikai társasház első emeletén ülök egy tipukus amerikai otthonban. Az Airbnb-n találzuk a szobát és céljainknak. 2,5 napja keltünk útra kis családommal, hogy 8 év után átrepüljem ismét a fél világot egy kis evezésért. A távolból lassú zene szól, amit leginkább countryhoz tudok hasonlítani. Mindenki pihen, alszik. Otthon már éjfél múlt, itt még másfél órát világos van.

Életem egyik nagy vágya teljessült ma. Sikerült elindulni a Head of the Charles Regattán férfi masters 30+ kategóriában.

Super duty

Ez a verseny valóban a világ legnagyobb evezős versenye. A szuperlativusz nem eleg kifejező arra nézve, amit itt a verseny történetének 53 éve alatt felépítettek. Amerikában minden nagyobb mondjuk, gondoljuk. A hajódepóban tizesével sorakozó Ford, Chevrolet, GMC truckok orrán felírt SUPER DUTY az, ami leginkább leírja ezt. A hajoszállítók mérete és az eléjük befogott 6000cm3-is gépmonstrumok és az általuk húzott több száz hajó, de megkockáztatom az ezres számot az, olyan, amit nem lehet elmondani. Látni, tapasztalni kell. Számokat a mellékelt ábra mutatja, csak egyet jegyezz meg: 10 000. Ennyi induló van, és itt mindenki csak egyet megy…

10 000 ember egy kis/közepes magyar város mérete - ennyien eveznek itt a hétvégén. 

Infrastruktúra

A folyó mentén rengeteg csónakház van. 7 azon a szakaszon, amit bejártam. Harward 2 csónakház, MIT, Boston University, Northeastern University és 3 klub. A parton már tegnap elkezdődtek az előkészületek. Gyakorlatilag egy 3-4 km hosszú szakaszon csak az evezésről szólt minden. Az ország, de a világ minden részéről érkeztek csapatok. Nagy részüket persze az amerikaiak tettek ki, de az én mezőnyömben is 4 náció versenyzett.

A Finish Area Launching Site (FALS) volt az érkezők központja. Kb. 500 meter hosszan csak kiállítók voltak. Hajó gyártók (Filippi, Hudson, Fluodesign, STÄMPFLI, Vespoli), Croker, Dreher és Concept2. Evezősgépesel RP3, Waterrower, kisebb helyi cégek. Ruházati márkák (RS, JL, Boathouse Sports, Boróka Brothers, stb.). mindenki rengeteg mindennel érkezett, a kisebb márkákat Nem is tudnám felsorolni. Az evezés köré épített apróságok sokasága leírhatatlan volt. Mindenki elhozta legújabb fejlesztéseit, amik valóban meghatározóak lesznek az elkövetkező években.

A hidak és csónakházak körül mindenhol hatalmas sátrakban várták a meghívottakat a régi Alumni tagokat, a jelenlegi és a meghívott csapatokat. Láttam a Great Eightet - a világ nyolc legjobb sculleréből álló női és férfi nyolcasokat - valóban egy másik színvonal.

A verseny előtt

Érkezésem egyik alapja volt, hogy az egyeztett hajóbérlésem rendben van, igy igazából nem kell foglalkoznom semmivel. Sajnos nem igy alakult. Pénteken kiderült mégsem tudnak biztosítani kölcsön hajót így elkezdtem körbe járni az ismerősöket (hihetetlen mennyi európai ismerős volt kint), valaki csak ismer valakit, aki tud majd adni egy hajót. Nagyon nehezen indult a tőrténet, végül a Vespoli csapatnak volt egy hajója, amit ugyan használt más is, de időben elfértünk egymás mellett. Nagy köszönet jár Stephen Lambersnek, aki Vespoli keleti partért felelős managere, hogy biztosította a hajót. Miközben a parton sétáltunk a hajóhoz, Stephen megjegyezte: a kedvenc versenye a kormányos peror volt a VB-n. Nagy respekt ezúton is a srácoknak, hogy messzire vitték a magyar evezés hírét.

Így kisebb zökkenő után, tegnap 4pm magasságában már vízen is voltam egy fekete, alumínium villás Vespoliban, egy pár kőkemény C2 Fat2 lapáttal és próbáltam a start terület felé evezni, de akkora volt a tömeg, hogy alig lehetett haladni. Egyrészt mindenki nagyon lassú volt a cél felőli végén a pályának (a folyónak a passzoló szakaszán) másrészt csak egy sávban, libasorban tudtunk menni. A pálya végig fel volt bójázva. A teljes 5 km és még azon is túl. Csak a rajt előtti szakaszon szélesedett annyira a folyó, hogy többen elfértünk, de a hidak alatt mindig nagyon figyelni kellett. A Marshalok végig dolgoztak. Amikor előzni próbáltam mindig rám szóltak.

Míg a parton az időjárás nagyon kellemes 20-22 fok volt addig a vízen a szél enyhén a zavaró kategóriába tartozott. Kb. 3 km evezés után egyszercsak valami történt, egy rossz mozdulat, a kemény lapát és a kavargó szél összeadodásából egy egészen furcsa fájdalom hasított belém, picivel a lapockám alatt. Mivel az edzés időben tilos volt megfordulni a pályán végig kellett evezni. Pokolian fájt, fáj. Valahogy a tüdőm környékén a borda közi izmaimat sikerült meghúznom. Se hátra fordulni nem bírtam, se kihúzni magam, még a levegővétel is fájt.

A rajtterület Boston University csónakháza előtt volt. A fölött vagy alatt (nem tudom a helyiek, hogy gondolnak a Charlesra, mert egyáltalán nem folyik) a Charles Basin, ami talán öbőlként írható le. Amikor 8 éve itt jártam itt laktunk, ismertem fel a helyet, ami akkor úgy tűnt a semmi közepén van, a magas szállodákkal, nem értettem mért ezek a CRASH-B partnerei, de most már értem. A folyó másik oldalán Boston tekintett rám toronyházaival, felhőkarcolóival. A víz felület hatalmas volt. Többször olvastam, hogy itt már a vitorlásoké a víz. Olyan is volt, lötyögött, hullámzott. A terület végén négyszög alakban kellett megfordulni, ami különösen nehéz volt, mert a hajóval párhuzamos hullámokon kellett 200 métert evezni.

A rajt területnek kijelölt rész jól ki volt bojázva, de a vasúti hid alatti átevezés művészetnek tekinthető. Nehezen ment, de végigeveztem, minél jobban mozogtam annál hamarabb visszatértem, de tudtam, hog változtatni kell. Azt is kezdtem felfogni, hogy itt egyéniben vagy nem kormányos csapatban indulni az igazi kihívás. Megfelelő ívek megtalálása több hét evezés után is nehéz ügynek számítana. A nagy csapatok pedig mind kormányos csapatok voltak. Nem voltak kormányos nélküli négyesek, se négypárok, se peror. Szkiff, Dubló, kormányos négyes, négypár és nyolcas. Kezdtem megérteni, hogy milyen apró részletekben más ez az evezés az európaitól.

 A hidak alatt átevezni kimondottan kihívás volt. Ugyan meg volt adva, hogy bizonyos hidak alatt a középső mellett a szélső pillért is lehet használni, egyszerűbb volt mindig a középsőn menni, mert így nem kellett a büntetéssel foglalkozni. Ugyanakkor a hidak mindig kanyarokban voltak, az ívet megfelelően tartani és nem elkapni a pillért nagyon nehéz volt.

 Evezés után az utam rögtön a Croker sátorhoz vezetett. Le kellett cserélném a Fat2-t, mert egyáltalán nem volt biztos, hogy vállalható lett volna a másnapi verseny. Darren és az amerikai/kanadai Croker stáb megmentett. Egy pár S40 soft lapátot tudtak adni a másnapi versenyre. Az S40 ugyanolyan vékony csöves, mint az S39, a toll is az Arrow toll, de a standard karbonból készül, nehezebb, mint a High modolus, pont annyival, hogy kényelmes legyen vele evezni, ha már nem olyan tökéletes az a lapát vezetés, elsősorban a kevés km miatt.

 A verseny

 A verseny szombaton reggel 7:45-kor kezdődött, két napon keresztül este 6-ig pörögtek a futamok. Az én versenyem 12:02-kor volt. Szerencsémre pont akkor, amikor itthon szoktam edzeni, így elég éber voltam és a szervezetem is tudta mire számítson. A terv egyszerű volt: valahogyan végigevezni 26-os tempóval a majdnem 5km hosszú távot. 10:45-kor szálltam vízre a “Dock 6” elnevezésű stégen.

 Nagyszerű volt az időjárás. Akivel csak beszéltem mindenki azt mondta az elmúlt 20 évben nem volt ilyen szép sose. Enyhe szellő, nap, 25-27 fok, gyönyörű kék ég. Tömeg. Elsősorban a parton, de a vízen sem kellett sietni a felevezéssel.

 A 66 versenyszám között némi szünetet hagynak a szervezők. Marshalok végig voltak a pályán, de leginkább a felfelé evezőkre koncentráltak.

 A vízreszállás jól indult, nem volt tömeg. A stég előtti terén kb. 10 fő segítette a bejövő/kimenő hajókat. Az egész versenyen elképesztően jól és fegyelmezetten dolgoztak az önkéntesek. Mindenki segítő kész volt, ugyanakkor határozott. Komoly határokat szabtak a lehetőségnek. Vízre szállásnál kiderült nem volt lekötve a cipő sarka. Utólag végiggondolva, ha előző nap borulok egészen érdekesen alakult volna a hétvége. Másik oldalról viszont valaki evezett már a hajóban reggel… Ettől függetlenül az önkéntesek nem engedtek vízre. Értsd a stég mellé se tehettem le a hajómat, nem engedtek be a vízreszálló területre, holott teljesen üres volt a hely. Mivel 100 métert gyalogoltam a hajóval végül megállapodtunk, hogy a cipőfűzőmmel megköthetem a sarkot, addig ketten megfogták a hajót. Felmerült egyből, kellene néhány bak. Az egyikőjük odaszólt, mikor megtudta, hogy Magyarországról csak a versenyre jöttünk, “Akkor ők nem állíthatnak meg”. Azt hiszem én voltam az egyetlen, aki komolyan vette az idén bevezetett szabályt, hogy a FALS területet bizonyos időben el kell hagyni. Kb. 20 percet álltam a Basinben, mire egyszer csak mindenki megjelent. Később megtaláltam a térképen, hogy volt egy külön hely, ami ki volt jelölve szkiffeknek és dublóknak kb. 1 km-re a rajttól.

 Köröztem a négyszögletű bemelegítő területen, aztán egyszer csak rengetegen lettünk. Mindenki megjelent és be is evezhettünk a 200 méterre lévő pre-startba. A start jobban be volt hangosítva, mint bármelyik hazai verseny. A bírók és a kommentátorok mindent irányítottak. Mindenkit magáztak: “Mr. Orban close up” nagyon feszesen fogtak minket aztán hirtelen felgyorsult minden. A rajt repülő rajt volt. 2-3 hajó különbséget kellett tartani. Így is tettem. Utólag visszagondolva hihetetlenül jó volt ez a rajt. Bárcsak otthon is ilyen szisztémában mennének a hosszútávú szkiff versenyek.

 Az első kilométeren sikerült enyhén elaraszolnom az utánam induló versenyzőtől, de talán gyorsan kezdtem. Az első kilométert 30as csapásszámmal végigdaráltam, ami nekem nagyon magas, ugyanakkor a pálya teljes egésze alatt nem esett le a tempó 27 alá. Ezt leginkább a lapátra és az extra adrenalinra vezetem vissza. Nem mondom, hogy nem voltak holtpontok, de ezeket több kevesebb sikerrel átléptem. Az első km után jött az első kiemelt szurkolói állás. Értsd hatalmas pavilon, hangosítás, tömeg. A Speaker mindannyiunkról mondott valamit. Különös erővel hatott, amikor országomat, klubomat és magyar bajnoki címemet bemondták. A hajó repült! Nem mondom, hogy nem bosszúlta meg magát a dolog, de nagyon jól esett. Összesen 4 helyen volt ilyenben részem. Az 5. a lányom volt. Böbe hangja betöltötte az egész folyót a cél előtti utolsó 200 méteren. Nagyon kevésszer van ennyire jó szurkoló tábora egy evezősnek a karrierje során.

 A pálya nagyon nehéz. Hamar rájöttem a ellenfeleimre nem csak a sebességek miatt kell figyelnem, de ők tudjak az íveket is! A Silver Skiffen sokkal könnyebb, mert kisebbek az ívek, kisebb a folyó és könnyű követni a partot. Itt mindennek az ellentéte az igaz. Az utolsó hídnál teljesen meg kellett állítani a hajót olyan ívkorrekciót kellett tennem. Összességében 13-k lettem a 20 fős mezőnyből. És elégedett vagyok ezzel. Nem állítom, hogy nem lehet ennél jobbat elérni, de az biztos, hogy többet kell ahhoz edzeni.

 A verseny tényleg kötelező mindenkinek, aki evezéssel bármilyen szempontból komolyan foglalkozik. Rendkívül nagy kihívás, és egyben hatalmas csoda. Ne tessék félreérteni. Nem egy olimpiáról van szó, hiszen a 10000 versenyzőből nem olyan sokan vannak, azon a szinten eveznének, de mérete, szervezettsége, az szervezők kedvessége, határozottsága, hogy egy jó versenyt hozzanak össze és az ehhez tartozó hatalmas infrastruktúra valóban a világ legnagyszerűbb versenyévé teszi a bostoni Head of the Charlesot.

Bled 2017

Bledben evezni kötelező.

Évente egyszer mindenképp hozzá tesz az emberi jóérzés megőrzéséhez. Ez a víz különleges. A hely szépsége felől nincs kétség, mindig is ez lesz a legkülönlegesebb evezős pálya, ahol egy közép-európai evezősnek meg kell fordulnia. A hegyek, a tó, a mélység, a halak, a templom és a verseny utáni titkos fáról a tóba ugrálás minden evezősnek kötelező egyedfejlődés. Nem is beszélve (írva) a Vintgar szurdok rejtelmeiről.

A víz kék, tiszta, átlátszó, láthatatlan. Amikor állsz a rajtnál és japán turistákkal nézel szembe, ahogy a Park hotel előtti sétányon úgy tekintenek rád, mint aki része a helyi látványosságnak a várban lévő szuvenírshop mellett csak arra gondolsz hogy lehet ekkora csönd a város közepén. Ők csak később jönnek rá, hogy miattad sokkal nehezebb bejutni a szigetre, mert ritkábban járnak gondolák. Ha az egyes pályán vagy hamarabb kapod meg az enyhe motorcsónak hullámot, amit a következő futamra igyekvő bíró okoz, és a víz is jobban csavar a pályának ezen az oldalán. Itt valóban jobb a középső pályára kerülni, mert a 6-os pálya oldalán a levezető és melegítő hajók hulláma zavarhat - igaz ők szurkolók is egyben. 500-nál már érzékeled a távot, a semmiben vagy a tó legszélesebb pontján. Jobbra megjelenik az a hatalmas villa, amit senki sem tudja, hogy miért van ott és felette a bobpálya. A tábla mellett elhaladsz és azon tűnődsz hogyan tovább, mert  bledi víz nehéz. A víz hideg, emiatt sűrűbb, jobban fogja a hajót. Ha a rajt felől fúj a szél már kezd hullámos lenni, ha cél felől akkor kezd tisztulni. Oldal szél esetén pedig csak abban bízhatsz, hogy némi előnyre tehetsz szert, amikor beérsz a sziget mellé és az utolsó ötszázra zendítesz. Itt, ha minden jól megy családod és barátaid szurkolnak neked, akik beúsztak, vagy be csónakáztak. Ami biztos már csak 60 kemény csapás van hátra és várod a kiszögellést, ahonnan már csak tíz. Ekkor már a periférián megjelenik lelátó és hallod a tömeget. mert Bledben egyedül vagy a pályán és ezért a legjobb evezős pálya. Tényleg csak versenyezni tudsz.

Csillog-villog

Bledben jó evezni. Most hétvégén is jó volt, első alkalom, hogy csak edzésre voltam kint vízen. Életem néhány legjobb versenyét itt eveztem, de ez most már mindegy is. Első alkalommal voltam itt családdal együtt így több lehetőség nyílt megismerni Bled egyéb szépségeit. Összesen 10-12 alkalommal versenyeztem itt, de a várban most voltam először nappal, múzeumban. Kacsa etetést is most csináltam először és Böbével még trambulinozni is megtanultam.

A verseny után egy kölcsön hajóval mentem evezni két rövid gyors kört. Év eleji fogadalmamat, hogy többet fogok evezni és írni nagyjából mostanra tudtam elkezdeni. Csak csináld. Így írni és evezni elkezdhetek.

Az év első felében sok minden történt. Brugges, nyolcasban és szkiffben, hosszútávú élményszámban Szolnokon. Budapest Kupa új helyszínen, majdnem mastersben nevezett szegedi nemzetközi. Rengeteg hajó szállítás és sok sok jó pillanat. Az év hátra levő részében nyolcasozás lesz, remélhetőleg sok! Vidék bajnokság, OB, őszi szépségek, Head of Prague és mától USRowing tagsággal is bírok már csak egy nevezés visszaigazolásra várok addig is jó evezést mindenkinek.

Újra evez

Eljött az ideje, hogy újra indítsam a blogot.

Nem hiánypótló, nem világot sarkából kifordító, nem új lendületet vevő, egyszerűen csak jól eső evezős írásokat akarok ismét írni.

15 hónap kimaradt. Az elmúlt hetek, hónapok alatt elkezdett egyre jobban viszketni a tenyerem és mivel nem sokára ismét versenyezni fogok, egy különleges helyen, úgy döntöttem bepótolom az elmaradt időszakot.

2015. végén volt az utolsó bejegyzésem. Arról már nem írnék (esetleg, ha valakinek van kedve kommentben írja meg, hogyan emlékszik az utolsó bejegyzésben beharangozott eseményre), mert 2016-ban ismét megcsináltuk és arról viszont fogok írni.

A 4x4 után Zágrábban állomásoztunk csepeli csapatommal és bőszen helytálltunk. Igaz nagyon fáradtan érkeztünk a verseny helyszínére így leginkább a részvétel volt a fontos a Capital Cupban.

És jött az év vége. Majd az év eleje.

Visszatekintve a 2016-os év volt talán a legmegerőltetőbb életemben. Más volt, mint a korábbi évek, amikor 14-16-18 órákat edzettem és a versenyzésben meghatározott céljaimért dolgoztam. Szinte semmit sem edzettem. Szép lassan jutottam el oda, hogy fel kellett ismernem már nem vagyok lent minden nap a Dunán...

Január-Február

Életemben először tudatosan nem indultam az ergométer bajnokságon. A munkámra és az orrlabda.hu-ra fókuszáltam a verseny ideje alatt, ráadásul nem voltam felkészülve. Egyáltalán nem voltam se fizikailag se szellemileg olyan állapotban, hogy végigcsináljam a versenyt. Januárban szinte semmit sem edzettem. Sok szempontból volt megerőltető ez az időszak számomra. Mind magánéletben, mind munkában nagy nyomás alatt voltam. Rengeteget utaztam munka miatt és életemben először valóban hátrébb szorult az edzés a prioritási listán.

Március

Aztán jött március és felszálltunk egy Amszterdamba tartó repülőre. A csapattal végre eljutottam a Heineken Roeivierkampra. Évek óta szerettem volna részt venni a hollandok egyik legnagyobb versenyén. Itt több száz nyolcas áll rajthoz. Különleges az élmény, mert egy teljesen más evezős világot talál itt az ember, mint Olaszországban, vagy Angliában.

A Roeivierkamp 4 távból áll össze, mint a gyors korcsolya versenyek, csak evezésre és csapatra van kitalálva. A csapatokat a holland versenyek alapján kategóriákba sorolják, míg a külföldieket ergo és nemzetközi eredményük alapján keverik a versenybe. Rengeteg divízió van. Mi az 1. számúba kerültünk, ahol végül 12. helyen végeztünk. Első nap 2500m üldözéses majd egy 250m párviadal volt a program. Második nap reggel 5000m üldözéses, délután pedig 750m párviadal. Rendkívüli élmény.

Csepel 8+ Heineken 2016

A 2000 méteres, vagy nemzeti válogatott szintű versenyekkel ellentétben, ezeken a versenyek sokkal jobban átalakul a hangulat. A profizmus és a jókedve sokkal jobban keveredik. Az evezés alapértékei azt gondolom sokkal jobban megjelennek a profi és amatőr sportolók gyakorlatilag szisztematikus keverésével. A versenyt a holland válogatott nyerte, akik az első világkupát is behúzták és Rióból is bronzéremmel jöttek haza.

Emelkedetten Amsterdamban

Amsterdam különleges volt. A tavaszi tengeri idő eldönthetetlenül kellemes és hideg volt. A verseny olcsó, a körülmények nem (szállás, étkezés). Minden csapatnak ajánlom, hogy egyszer próbálja ki magát itt. 

Nekem a bakancslistán eggyel kevesebb verseny van.

Április - Budapest Kupa 2016

Amsterdam után pörgött fel igazán a Budapest Kupa szervezése. 2016-ban ismét rengetegen jöttek. Itthonról és külföldről is. Nekem ez nagy terhelés volt ismét. Rengeteg csapat érkezik ilyenkor külföldről és szerencsére Magyarországról is. Rendkívüli élmény volt, hogy már hatodjára hoztunk össze szervezőtársaimmal egy közép-európai versenyt. Ebben partnerek osztrák klubok (Lia és Pirát) és több horvát klub is (Mladost, Rijeka, Gusar, Vukoar), velük együtt a Danubius és a MESZ égisze alatt tudunk létre hozni egy olyan ünnepszerű élményt a tavaszi Dunán.

700-an az évadnyitó - Budapest Kupa

Amsterdam után a verseny előtt volt életemben először olyan, hogy le kellett mondjak egy versenyről. Ez a Budapest Kupa volt. Egy ponton úgy tűnt nem lehet összehozni, hogy versenyezzek és szervezzek is egyszerre. Pontosabban készülni nem bírtam. Nagyon sok volt. Nagyon fájt.

Végül csapattársaim úgy döntöttek, velem indulnak el a versenyen, amiért nagyon hálás vagyok nekik és köszönöm, hogy ismét végigcsinálhattam.

Május-Június

Aztán jött a tavasz és nyár és valóban hátrébb szorult az evezés. Próbáltam Erzsivel is többet foglalkozni, együtt lenni és elkezdtem más dolgokkal is foglalkozni. Van egy SUP deszkám, amit heti rendszerességgel használtam. Hetente jártam Esztergomba szigetet kerülni. 

SUP-ra fel - Esztergom

Ez az időszak volt talán a legnehezebb. Az igazság az, hogy az edzés a mindennapjaim egy más részévé vált és emiatt feje tetejére is állt az életem. A barátok és a családomnak segítségével sikerült átvészelni az időszakot, de ki kell mondani, hogy nem volt könnyű. Amiről korábban csak szakcikkekben olvastam most az én életem volt. Rengeteg sportoló kerül a karrierje végeztével egy űrbe, amit sokan rosszul dolgoznak fel. Anélkül, hogy mélyen belemennék hasonló helyzetben voltam. Nem is űrbe kerültem, sokkal inkább egy folyamatos hiányérzet vált a minden napommá, amit a sok utazás megcsavart egy szürreális helytelenséggel.

Apám májusban egy esztergomi fesztiválon. 

Szüleimmel való beszélgetések sokat segítettek és lassan minden jó lett az év folyamán.

Hónap közepén leeveztem a WienerAchtert vegyes nyolcasban. Sajnos nem jött össze a csapat, pedig jó lett volna. Nagyon szeretem ezt a versenyt. Ugyanígy kimaradt a Nightrow, de a szegedi NK és a vidékbajnokság is ebben az évben.

(Apró intermezzo a következő inspiration videó, ami engem is megigézett. április/májusban készült)

Párhuzamosan a munkában is új célokat találtam és az egyéb evezős projektek is jó irányokat vettek. Ebben az időszakban dolgoztunk a FISA Masters VB pályázaton, amit sikerült a MESZ-nek elnyernie augusztusban.

2019 - FISA World Masters Rowing Championships

Május végén volt a riói Olimpiára kvalifikációs verseny, amit 3-an is teljesítettek korábbi versenytársaim közül. Boldog voltam értük. Nagyon jó volt látni, hogy Bendegúz, akit 7 éves kora óta ismerek, olyat tudott csinálni, amit magyar evezős 20 éve nem. Béla és Bobby visszatérése pedig bearanyozta a napot. Minden más, ami ezek után történt másodlagos, mert valójában ezt se hittük el a verseny előtt és minden csapásukért hálás vagyok, hogy fenntartották a az olimpiai színvonalat magyar evezésben.

Július

Júliusban kétségtelen, hogy a legfontosabb esemény az OB volt. Életemben először egy véletlen folytán bekerültem a csepeli masters nyolcasba. Az egyik alaptag nem tudott indulni a versenyen így pótnevezéssel a csapatba kerültem. A masters versenyek nagyon mások, mint az nem masters versenyek. Rövidebb a táv, idő jóváírás van, csak egy futam, stb. Emiatt azonban azt kell mondjam talán még keményebbek is. Az 1000m teljesen más terhelést ad, mint a 2000m ráadásul az időjóváírás miatt nem lehet megállni. 15,6 másodperccel vertük a második csapatot, viszont ebből 15 másodpercet le is vontak így 0,6 másodperccel sikerült nyernünk. 

Életem első nyolcas bajnoksága.

Boldog voltam.

Augusztus 

Az év hátralevő része az utazásról szólt. Rotterdam következett. Minden idők legnagyobb világbajnoksága. A FISA egyszerre rendezte meg az ifi, U23 és nem olimpiai számok vb-ját egy 2 éve épült új verseny pályán Rotterdamban. Én már nem fogok ezen a pályán versenyezni 2000m-én. Ismét turista voltam, vagy inkább egy szakmai kiállításon részt vevő. Szépen alakul át az ismeretségi kör. Külföldiekkel beszélgettem a Budapest Kupáról, Filippi való közös munka miatt olyan evezősökkel tudtam beszélgetni, mint Iztok Cop, 

Legjobb mégis Galambos Petit és a fiatalokat volt látni versenyezni. Petivel évekig versenyeztünk. Nem voltunk riválisok, mert amikor ő elkezdett a normál súlyban versenyezni hazai szinten már lényegesen jobb volt, de sok kilométert leeveztünk Dunavarsányban és a pályákon is. 

Amikor a futama jött felsétáltam a szabad terület végéig, ameddig a látogatók mehettek és gyermeki rajongással vártam a futamot. A rajt után belém hasított, látva a kijelzőt, a gondolat - Peti megfogja nyerni? Nem mintha ez lehetetlen lett volna, de az év eleji nehézségek ellenére, olyan rajtot robbantott, amivel tisztán verte ellenfeleit és simán benne volt az első 250 méter után, hogy tudja ezt tartani. Aztán lassan visszasüllyedt a mezőnybe és egy másik versenyző állt az élre, aki ugyancsak tartotta magát. Aztán jött az utolsó 250 méter és Peti 2.-ként haladt át a célvonalon. 

Öröm volt.

Nem tudom hogyan történt, mi történt. A szkiff a legnagyobb rejtély az evezésben. Nagyobb, mint bármi más. Az igazi művészet.

Szeptember 

Szeptemberben egy rijekai családi kiruccanás volt az evezésé. Evezni nem sikerült, de sétálni a tenger parton, látni azt... fontos volt. Szűkség van a tengerhez való utazásra. Barátom, Mladen körbevezetett minket a rijekai klubban és városban is tett velünk egy rövid sétát. Csodálatos a klub múltja, a versenyek, amiken indultak, a kupák, a közösség. A vasárnapi tengeren a gyerekek mellett a felnőttek készültek. Dublóból perorba ültek. Az edző a hajó csere alatt adott nekik egy darab nutellás kenyeret. Szitált az eső, de a tenger nyugodt volt. Mentek vissza. 

Jadran Rijeka

Október

Ez a hónap sem telhetett utazás nélkül! 2008. óta nem indultam tengeri versenyen, pedig mennyire szerettem volna. Sajnos amikor Olaszországban éltem nem jött össze, de szeptemberben úgy döntöttem ez kell nekem. Új partneremmel a versenyre, Edével el is kezdtük felkészülést. Nyomattuk kielboatban az edzéseket, de a legjobb gyakorlás mégis Mantovában volt a verseny előtti nap. Ott ismét találkoztam régi evezős társaimmal Vandoval és Marcoval és egy kevés nosztalgiázás után egy kiváló olasz vacsorával végeztük a napot. 

A felkészülés részeként 3 év után ismét indultam a hosszútávú versenyen és nagyon jól éreztem magam. Igazából nem voltam felkészülve. A testem nem engedelmeskedett. 24-es csapásszámmal úgy küzdöttem végig a távot, mint egy 1986-os 1,6-os diesel Ford Escort, amiben valahogy életet leheltek. Aztán jött Csepi a 2000cm3-s turbós könnyített benzines Mustang, frissen felélesztve. Öröm volt, hallani, hogy a partról ismét volt kis szurkoló táborom, inkább csak az öröm, mint a siker végett.

Monacoban a verseny nagyon jó volt. Egyetlen dolog nem tetszett. A bírók szerint ütközésünk az osztrák csapattal (Horst Nussbaumer ORV elnök...) 1 perc büntetést ért. Így sajnos nem jutottunk B döntőbe holott a teljesítmény indokolta volna és mezőnyt figyelembe véve a középmezőnyben végezhettünk volna. Viszont egy kevés nyarat kaptunk az őszbe. Aztán Nizzában pihentünk.

Jó volt a sok magyarral együtt kint lenni. Kávét és pohár sört inni a kikötőben egy apró kávézóban, ahol a pultos néni megkért, hogy fordítsam le egy magyar barátnője által küldött magyar sms-t, amit nem értet. 

Monte Carlo

November

Ismét Zágráb. 

Csepel nyolcas 2015 - Eights on Sava, Zágráb

November első versenye ismét Zágráb volt, az Eights on Sava. Jó volt, mert egy kiváló verseny egyesülésben indulhattam (4 olimpikon és 3 profi) és jó volt, mert több magyar csapat is volt. 

All Star nyolcas 2016 - Eights on Sava, Zágráb

Novemberben volt még egy fontos esemény.

A 2. KisDuna4x4! Ismét sokan jöttek el. Összesen 30 csapat. Egyetlen egy baj volt - az időjárás. Igaz, hálásnak kell lennem, mert a 2 divízió versenye alatt alább hagyott az eső, ami egész héten csak a verseny napján esett.

2016-ban a Csepel hozta el a hagyományteremtő seklit, amibe bele kell még ütnünk a fiatalokat. Nagyon jó volt. 2017-ben is megcsináljuk, kicsit jobban, kicsit szebben, kicsit jobb időjárással. A Libafutammal közösen szervezve és egy tökéletes gulyással a zsebben sokkal jobban sikerült, mint a tavalyi verseny. 

KisDuna4x4 2015 - Kormányos Négyes

KisDuna4x4 2016 - Még mindig kormányos négyes

A csapat kicsit megváltozott, a hajó viszont maradt. Folytattuk a kormányos négyest egyedüliként a mezőnyben. Sajnos idén nem vittük el az első helyet, de bízom benne, hogy jövőre mások is oda állnak a versenyben.

Tulajdonképpen Mike Sparcklen-nek igaza volt: "Mindig evezünk. Kivéve, ha a tó be van fagyva, vagy annyira nagy a köd, hogy nem tudjuk hol vagyunk"

2017

Aztán eltelt a december és januárban elkezdtem ismét mozogni. Ergozni, súlyzózni. Ismét van kedvem versenyezni, ismét szeretnék csapatban evezni. Rájöttem evezés nélkül is rengeteget utazom evezéssel és jól érzem magam így. Ha sikerül hajóba kerülnöm barátaimmal már nem akarom megmondani, hogyan legyen jó. A saját mozgásomra figyelek, és bízom benne, hogy nekik is olyan jó, mint nekem. Az időrend egyeztetés továbbra is kihívás - például múlt heti kiruccanás Münchenbe egy hajó renoválás miatt az egész hetemre rányomat a bélyegét, de ez így jól van.

Édesapámmal Münchenben az olimpiai evezőspályán.

Minden jól van. Két hét múlva megyünk Brugebe és evezünk egy jót. Mire végeztem az írással rájöttem tök jó évem volt ismét. Sokat utaztam, sokkal többet, mint gondoltam. Jó emberekkel találkoztam és jó évem volt. 2017-ben sokat fogok írni...


ui.: idén csináltam töklámpást

Együtt

Epilógus a Budapest Kupához

Vége van.

Szombaton lezajlott az eddigi legnagyobb Budapest Kupa Regatta. A héten lezáródott az elpakolás, lezáródtak elszámolások, a szállítások. Kezd visszaállni az élet a normál kerékvágásba. Azt hiszem sikeres volt – a visszajelzések, az emberek mosolya, a dunai látvány, a parti hangulat alapján mindenképpen!

2015. március 21-én sikerült végrehajtani egy olyan programot, ami rengeteg veszélyt és kockázatot rejtett magában, de megoldottuk!

Először is köszönettel tartozom a családomnak, kislányomnak és feleségemnek, hogy volt türelmük Apa evezős életének egy újabb fejezetéhez. Köszönettel tartozom szervezőtársaimnak: Máté Ibolyának, Denk Andrásnak és Vimi Zitának, hogy a hónapokon keresztül tartó folyamatot végig csinálták és végén az lett, ami lett. Csapatomnak, akikkel részt vettünk a versenyen és ugyan nem nyertünk (amiben biztos benne volt a szervezői munkám is), de maradandó élményt szereztünk. Köszönet jár a Raffaj Katinak, Szántó Évának és a bírói csapatnak, hogy a verseny előtti hetekben sikerült egy megfelelő rendet kialakítanunk a versenyző csapatok vízi menedzsmentjénre. A Danubius NHE edzőinek és evezőseinek és szüleiknek a munkája pedig elengedhetetlen volt, hogy végig csináljuk a versenyzők érkezésének és itt létének két napját. Köszönet jár a verseny támogatóinak, kiemelve a Fővárost és MESZ-t. (Támogatók listájáért nézzétek meg a plakátot).

Összesen 54 nyolcas, 15 négypár versenyzett a Budapest kupán üldözéses rendszerben. Erre példa az elmúlt 25 évben nem volt Magyarországon. Kb. 550 versenyző, 7 országból, több mint 30 klubból. A külföldiek kb. 50%-os részvételi aránya hatalmas kihívás volt a csapatok létszámából adódó logisztikai mellett. Azt gondolom sikerült megfelelnünk a helyzet nyújtotta elvárásoknak.

Sikerült 18 külföldi csapatnak hajót biztosítanunk, hogy tudjanak versenyezni és ebből mindössze kettő volt NDK hajó. A horvát Mladost, az osztrák Pirat és LIA mellett az olasz Mincio segített – és Magyarországról a Szeged, Csepel és veteránjai valamint a Pető testvérek biztosították a hajót a versenynek otthont adó Danubius mellett.

Rengeteg olyan névvel találkoztam a nevezések böngészése során, akiket pár éve még a TV-ben néztem az olimpiai közvetítések alatt. Marco Penna, Mario Palmisano, Ricardo Dei Rossi, Rafaello Leonardo, Bruno Maschernass, mind olyan evezősök, akiket Athénban, Sydneyben, Atlantában, Pekingben láthattunk az olimpiai döntőben és most itt eveztek velünk és jól érezték magukat. Az olasz, osztrák, szerb, német, szlovák és horvát csapatok mind-mind a barátságról, az evezésben lelt örömről, a víz és a sport szeretetét mutatták be.

A verseny utáni afterpartyn pedig megmutathattuk a pesti éjszakának, hogy lehet evezősökkel is számolni! Nagyon jól éreztük magunkat és a generációk közötti határok is bomlottak, amikor a 40-50-60-70 éves generáció együtt mulatott az Ötkertben a mostani első vonalbeli versenyző gárdával

A héten végig a szálakat varrtam el és töltöttem fel a fényképeket a facebook oldalinkra. De nem csak én! Rengetegen osztották meg budapesti utazásukat és szervezőként külön élmény volt, hogy mennyien az éremmel a nyakukban fotózkodtak a parlament előtt, vagy kisgyermekükkel. Volt olyan szerb versenyző, aki az érmet tette meg profilképének a facebookon. Több mint 20.000 letöltés volt a verseny angol és magyar facebook oldalán az elmúlt héten! Az internetes közvetítést (amin lehet még javítani) ugyancsak 1000-nél többen követték élőben. A nápolyi CN Posillipo versenyzői külön a verseny lógójával megnyomott kapucnis pulcsival érkeztek, amin mindannyiuk neve bele volt írva a lógóba! Volt olyan olasz evezős, aki két nappal a verseny előtt a profilképét a tavalyi verseny készült képére cserélte. A ráckevei Dunán a versenyt megelőző hetekben rengeteg nyolcas volt vízen!

Jelenleg fut egy felmérés, illetve folyamatosan gyűjtöm a visszajelzéseket a következő versenyre. Szerencsére a pozitív dolgok szinte teljesen elnyomják a negatívokat. (Itt tudjátok kitölteni: http://goo.gl/forms/EjJgAjmCe5) 

Hatalmas energiát mozgattunk meg és ráztunk fel embereket, hogy igenis lehet összefogással nagyot alkotni 2015-ben Magyarországon, ami már szinte európai színvonalú, ráadásul az evezős sportban!

Jó volt! Most alszunk egy kicsit többet, holnap pedig irány London, a Head of the River Race! Meglátjuk ott hogyan csinálják :)

40 edzés

Az előző időszak csendes volt a blog szempontjából. Elnézést is kérek tőled kedves olvasó. Első sorban a Budapest Kupával (március 21.) foglalkozom mostanában (meg még néhány nem edzéshez köthető dologgal, a bejegyzés maga már meg van egy hete, de nem volt időm tisztázni...).

Edzés szempontból az OB után visszavettem, majd változtattam a céljaimon. Először a Hugh Jackman féle Wolverine edzéstervet csináltam meg (heti 6 nap kondi, testépítés, hipertrophy). Ez egy nagyon jó edzés terv izomtömeg növelés, tartás szempontjából. Ajánlom minden fitnesz rajongónak. Azért akkor csináltam, mert az evezés nyári időszakában azt gondolom nem fér el ennyi kondi. 

Ezután egy másik korábban talált edzésterven dolgoztam át magam. Ezt a Nyers Erő című könyvben találtam. A lényege, hogy 40 edzésen keresztül ugyanazt a 5 gyakorlatot kell csinálni, de minimális darabszámmal. Power to the people! Ez az alapelve a programnak: minél nagyobbat emelni.

Nekem ez sose ment, évek óta nagyon gyenge voltam súlyomhoz képest. Viszont tudtam, hogy ezt sem lehet verseny időszakban csinálni, mert belassít. ez meg is történt: 24-es tempó felett nem bírtam edzeni ergon. (Mondjuk nem is ergoztam.)

Szóval, az eredetileg javasolt 5 gyakorlat:

1. Fekvenyomás 

2. Deadlift

3. Hamis hajlítás

4. Kettlebell

5. Biceps

Minden 85-95% között, max 10 darab. Pl.  2x5, 5x2, 3x3, 1-2-3-2-1, 1-2-3-4, 4-3-2-1, 1-1-1-1-1-1

5 edzésenként pihenőnap, másfél hetente pár edzés 80%-on.

A tapasztalatok:

A gyakorlatokon természetesen változtattam. Elsősorban azért mert még mindig az evezős gondolati körök dolgoznak bennem. Másrészt nem tudtam valóban ennyire kevés darabszámmal dolgozni. 

A gyakorlatok:

1. Fekvenyomás 

2. Fekvehúzás 

3. Mélyguggolás (pontosabban a combcsontot a talajjal párhuzamosnál mélyebbre vinni)

4. Deadlift

+ 3,4x10-12 db egy vagy kettő gyakorlatból (jellemzően romanian deadlift, ülve evezés, húzódzkodás)

+ törzs erősítés 

+ bringa/evezés 

Az eredmények 

Két gyakorlatnál rendkívül pozitív lett a fejlődés, kettőnél gyengébb, mint gondoltam. Valamint az egész következménye az lett, hogy a savtűrő képességem nagyon visszaesett. Az edzéseket 87-90kg testsúllyal csináltam.

Fekvenyomás 

A fekvenyomást kicsit hamarabb kezdtem, mint a többi gyakorlatot, talán emiatt is lett itt a legnagyobb a fejlődés. 

95-100kg maxról --> 119kg (erős szint saját súly X1,3-1,5)

Fekvehúzás 

Ez az egyik gyakorlat, ami gyengébben fejlődött, mint szerettem volna. Ennek legfőbb oka, hogy a nagy súlyuknál nem tudok törzsből ráemelni, mert jobb oldalon van egy pár éve jövő menő fájdalom, ami itt ki tud jönni. Mindenesetre 85kg--> 105kg (erős szint saját súly X1,2-1,4)

Guggolás 

A másik gyengébb gyakorlat. Itt mondjuk jelentős hátrányból indultam, mert technikailag olyan gyakorlatot akartam csinálni, amit 20 éven keresztül rosszul csináltam. A guggolásnak, mint arra az elmúlt másfél évben rájöttem van egy saját filozófiája. Ha megnézünk egy jobb fitnesz oldalt a neten kiderül, hogy gyakorlatilag mindenre ez a megoldás, illetve a különböző variációk. Minket sosem tanítottak guggolásra, pedig jó lett volna. A guggolás mindig egy kerülendő dolog volt, mert abba meg lehetett rokkanni. Igen, ez igaz, ha nem megfelelően építik fel a testet. A guggolás legfontosabb izmai a törzsben vannak, majd a comb első és hátsó izmai és a farizmok. Ezek közül az izmok közül kettőt sose erősítettem tudatosan. Kitalálhatjátok melyiket. Lényeg a lényeg 2013 szeptemberében 70kg volt a maxom mélyguggolásban. Amikor erre rájöttem elszégyelltem magam. Ez még a saját súlyom se. A szűk keresztmetszet elsősorban az izmok lazasága volt. Ezen, mint megtanultam a nyújtás mellett a jóga, habhengerezés, masszírozás segít. Na és persze az, hogy a lehető leghosszabb távon dolgozzon az izom!!! Mert akkor lesz a legnagyobb a hatás. A másfél éves úton sikerült megtanulnom az egylábas guggolást (pistol) ez előtte nem ment. Szóval sikerült eljutnom oda, hogy a 40 edzés elején már 100-110kg volt a max. Innen a fejlődés:

100-110kg -->124kg (erős szint saját súly X1,75) van még hova

Deadlift

A kedvenc új gyakorlatom a deadlift volt az előző egy évben, a front squat és a zercher squat mellett. Egyszerű, de mégis komplex mozgás és hihetetlenül hatásos izomépítés szempontjából. Amikor először "játszottam" ezzel a gyakorlattal 153kg volt a maxom. Most 2.5 évvel később, úgy,  hogy a 2013/2014-es szezonban erősen beépítettem a programba már 166kg-ba emeltem 4-t. Fontos, amikor maxon akar dolgozni az ember 100%-t emelni, nyomni nagyon-nagyon ritkán szabad csak. Ennek oka a rendkívül magas sérülésveszély. Hüvelykujjszabály: amiből megy 4-5 darab az kb. A 95%.

Ez alkalommal kicsit görbítettem ezen a szabályon.  A mellékelt táblázatból láthatjátok, hogyan növeltem napról napra a súlyokat, de azért nagyon lassan haladtam. A 166 fölé is csak 3-4x merészkedtem. Az utolsó napokban a 180kg-ból 6x1-t terveztem, de a 4. után inkább leálltam. Hüvelykujjszabály: mindig akkor fejezd be, ha tudod, hogy egy még ki megy.

A fejlődés:

170kg-->189kg (erős szint saját súly x2-2,2= BEAST MODE)

A kezdő szintet egyedül a fekvenyomásnál néztem meg, míg a max a guggolás és a deadlift esetén az, ami még ment (deadliftnél nem is próbáltam többet, mert az ergo OB vészesen közel került)

Összefoglalás: az erő valóban tanulható! Két hete fejeztem be. Az ergo kezd visszajönni! Amúgy nagyobbat emelni nagyon élvezetes. Mért? Csak.

A táblázata lépcsőkről itt érhető el. Mindig csináltam + extra gyakorlatokat is. Egy edzés kb. 60 perc, két kör között lehet pihenni rendese. Mindenből előtte csináltam egy 10-es és egy 5-ös szériát kisebb súlyon, hogy megszokjam a súlyt, a gyakorlatot.

És akkor a 189kg-os Deadlift:

ui.: A Csepelben 19kg-osak a régi rúdak, a Danubiusban a fekvenyomó nagy rúd 15kg

Új dolgok!

A bajnokság óta sok minden változott. Eltolódtak a hangsúlyok. Az edzés persze kevesebb, ennek több oka is van, mondhatni éves pihenő, ami lassan már mindenkinél lejár így nálam is. De sokkal inkább benne van, hogy az a fajta másság a mindennapokban, hogy nem feszítem maximálisan a húrt. Nagyon régen talán tíz évvel ezelőtt volt utoljára igazán ilyen időszak az életemben, hogy ennyire kiengedjek. Szekér barátom mindezt úgy összegezte: „Evezős karriered egy valóban új szintre emelkedett és a legjobb időszak kezdődik”. Való igaz, sokkal kevésbé szenved a testem a 7-9 óra heti edzéstől és volt időm végig csinálni a Wolverine súlyzós edzéstervet, amire korábban az evezés miatt nem volt lehetőségem. Most heti 3-4 alkalommal szállok vízre, nyolcasban leginkább és óriási edzéseket evezünk Csepelen esténként. Külön jó érzés valóban, amikor 2 nyolcas és néha még egy négyes is vizen van. Kemény, de jó! 2006-ban az első blog bejegyzésem a nyolcas körül forgott, és most is ez az egyik legjobb dolog. A célok megváltoztak, több munka (olyan pénzkeresős) van a napba beiktatva és lényegesen több péntek esti kimozdulás, aminek egyszer el kellett jönnie.

Végezetül tegnap megjött a legújabb játékszerem egy Red Paddle Co. Stand Up Paddle deszka és lapát, így új dolgok kipróbálásával kezdhetem az edzést a nyolcas előtt ma este. Holnap pedig súlyemelő edzés!

A legjobbakat, merjetek új dolgokat csinálni – főleg mozgásban!

A lista 1.

Ez a bejegyzés, és az utána következő néhány, időben sokkal hamarabb készült, mint a megjelenés (2014 májusában). Amiért csak most jelenik meg a blogon egyszerű: meg akartam osztani veletek ezeket a gondolatokat, de ugyanakkor nem akartam, nem akarok a jövőben sem összeveszni senkivel ezek miatt a dolgok miatt, amiket most és a következő napokban megjelenítek. Fogadjátok el és használjátok fel.

Nem tudom, hogy sikerült a bajnokság. Még 105 nap van hátra a magyar bajnokság egyéni versenyéig. 105 hosszú nap. Eddig 530 órát készültem 2013. augusztus 26. óta. Az elmúlt nyolc hónapban összesen 5422,4 km mozogtam ebben benne van az evezés, ergométer, futás, waterrowerezés, kerékpár és természetesen a súlyzózás.

Minél közelebb kerülök a végéhez annál tisztábban látom a hibákat, amiket az evezésben az elmúlt húsz évben elkövettem. Keseregni már késő, sőt, semmi okom rá. Igazából most érzem magam a legjobban az erőmmel, testemmel és lelkemmel kapcsolatban. Sokkal inkább, azoknak szeretnék üzenni, akik nagy célokat tűznek ki maguk elé. Tanuljanak a példámból. Ez persze csak egy vélemény, mindenki döntse el maga, hogy mit gondol és hozza ki magából a legtöbbet, mert én is tudom Rómába nem csak egy út vezet.

1. A tudatosságról

Tudatossá az „egész” evezéssel kapcsolatban leginkább 2004/2005-ben kezdtem válni. Azelőtt minden csak sorsszerűen jött. Kevesebb vagy több edzés, sikeresség, sikertelenség minden relatív. Új-Zéland után tudtam, hogy versenyezni akarok és ezért mindent megtettem. Összegyűjtöttem családomból a pénzt egy használt Stampfli X1-re, amit a sors fintoraként egy évvel később Esztergomba adtam tovább. Sikerült egyéniben U23 VB indulási jogot szereznem és úgy éreztem meg is érdemlem. Valószínűleg megérdemeltem, bár valószínűleg jobb lett volna, ha dublóban indulunk Szekér Lacival, akivel a szkiff helyért külön válogatót vívtunk Velencén. Ma napig emlékszem a versenyre. Az ORV után rendezték, este. Tükörsima és nyugodt volt a tó. Csak mi ketten és bírói motoros voltunk vízen. Minden olyan valószerűtlenül kék volt, az ég, a víz, a levegő. Azóta se vívtam ilyen csatát! Laci jól startolt és egyből 2 hajó előnyt szerzett, amit én szép nyugodtan, de kemény utazóval ledolgoztam és kb. 900 méternél sikerült megelőznöm. Ilyenkor mindig félek mit reagál az ellenfél, tud-e váltani, ki fogom-e bírni? Amikor a kikötő stégekhez értünk az egész part a nevemet kiáltotta egy emberként. Sokan voltak Danubiusosok lent, ez hihetetlen erőt adott, így sikerült megvernem Lacit. De dublózni akartam, ki is mentünk Bledbe, ahol negyedikek lettünk. Tíz év távlatából azt gondolom nem is mentünk rosszul, leszámítva, hogy Laci akkor nem így gondolta és lemondta közös VB részvételt. Így maradt a szkiff. Ma már nevetünk ezen, mert tudjuk, hogy 2008-ig nem sikerült még egyszer ilyen jó eredményt elérnünk… A VB viszont nagy felébredés volt. A 4 futamból a reményfutamban és a középfutamban is utolsó lettem, vagy utolsó előtti. Teljesen vakon mentem ki. Edző nélkül (Az évi edzőmmel, Sarlós Erzsivel a magyar bajnokság után megszakítottuk a közös munkánkat), Bori volt egyetlen segítőm, ő tartotta bennem a lelket, hogy kimenjek a „D” döntőre, amit mindenki kudarcként él meg. Valamiért Magyarországon mindenki azt hiszi könnyű dolog VB döntőbe kerülni. Nos tapasztalatból tudom: nem így van. Sajnos a célokat nem jól határoztam meg. Ha lett volna mellettem, vagy a magyar evezésben szakember, aki reálisan látná csapata színvonalát akkor sokkal boldogabbak lettünk volna mindannyian. De nem így volt. Így kimentem egy „B” döntő céllal és hazajöttem egy 20/24 helyezéssel. Ami igazából pozitív eredmény, mert a középdöntő után akkora teherként nehezedett rám a kudarc élménye, hogy azt hittem abban a pillanatban elpusztulok. Bori tartotta bennem a lelket, adott erőt, hogy kimenjek a futamra. Emlékszem körbenéztem az ebédlőben és azt éreztem semmi keresnivalóm itt. Mindenki egy fejjel magasabb nálam, mindenki 15-20-25 másodperccel vert ergométeren és így is volt. Sokkal erősebbek, edzettebbek voltak, jobban eveztek és volt mellettük az esetük nagy részében egy csapat, egy edző – nekem ez nem volt. Mikor hazaértünk vérlázító volt, hogy mikor megtudtam, hogy a teljesítményemről készített beszámolóban az szerepelt, hogy a barátnőm káros volt a teljesítményemre, hogy dekoncentrált voltam emiatt, ma sportpszichológusok kapnak pénzt azért, amit ő tett, mert a kijelölt edző 3 mondatot se tett hozzá az eredményemhez. A hajóm javítását is magam intéztem egy korábbi sérülés miatt. Ez a vérszemet adott. A megszokás és ez az eset is a folytatásra ösztönzött. Ebben az idényben kaptam meg Matthew Pinsent önéletrajzát. A 4-szeres olimpiai bajnok sztorijából nagyon sokat lehet tanulni. Nekem valójában egy szám maradt meg: 5000 km evezés és 2000 km ergométer. Megszületett a cél és elindultam az úton, hogy elérjem. 2007-ben sikerült. Abban az évben voltam a legedzettebb, a leggyorsabb, még ha mások mást is gondolnak. Abban az évben sikerült először dobogóra állnom szkiffben az ob-n. Pető, Bencsik, Orbán és Varga. Évekig nevettek a kortársaim azon, ahogy elmeséltem a versenyt. Életem egyik legjobb versenye volt. Az élmény leírhatatlan és talán ennek az élmények a kutatása vitt vissza a vízre 2012-ben.

2. Az edzőkről

Legyen edződ (evezős és erőnléti), pszichológusod, masszőröd, gyógytornászod és ez még nem lesz elég

Nem tudsz mindent saját magadtól, nem ismered a tested, nem tudod mire vagy képes, vagy mire lehetnél képes, csak egy elképzelésed van. Tudásod véges, így volt ez velem is. Évekig hittem edzők munkájában, évekig hittem, hogy tudják mit, miért tesznek, hogy irányítanak, visznek valamerre. Bizonyos fokig ez így is volt, de mai fejjel már megmosolygok bizonyos dolgokat. 2012-ig három a maga nemében jó szakemberrel dolgoztam együtt. Molnár Zoltánnal, Forró Dezsővel és Armin Svobodával. Az ő legnagyobb erényük nem is szakmai (35%) sokkal inkább lelki (65%) volt (Armint leszámítva 50-50%), ők hittek bennem. Hitték, hogy a kitartás, a munka eredményt fog szülni. Hiába vannak nálam tehetségesebbek, erősebbek – én szerettem legjobban dolgozni a csoportunkból, azt gondolom ez tudott kiemelkedővé tenné bizonyos időkben, bizonyos versenyeken. Konzisztencia. Ez a legfontosabb, hogy napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra fejlődjünk. Technikailag, erőnlétileg és pszichésen is. Ha az edződ reális célokat tud meghatározni és ezek számszerűsíthetők, akkor jó úton jártok (pl.: max guggolás a tömeged kétszeresével, vagy 6:00 ergon, de úgy, hogy azt el is érd). Aztán 2009-ben vége lett mindennek. Elköltöztem Olaszországba, életem új fejezetet nyitott. Azt hittem vége az evezésnek. Pedig csak új helyzetbe kerültem, Mantovában folytattam és olyan emberek ismertem meg, akikkel élvezetes volt evezni, versenyre járni, edzeni és mikor hazajöttem azt hittem mindent folytathatok ott, ahol abbahagytam. Tévedtem. Miden más volt, mindenki (beleértve engem is) más lett. Idősebb, öregebb, problémásabb. A Danubiusban a korábbi csapatunk szétesett, de még három évig azt gondoltam van értelme küzdeni érte, küzdeni a nyolcasért, küzdeni a közös edzésekért, a bajnoki címekért. Sajnos nem sikerült, ami 2002 és 2009 között volt a Danubius férfi felnőtt normál és ks csapatában az megszűnt végleg. Csapat még biztos lesz, de az már nem ezekből az emberekből fog állni. Ez nem baj, csak más. Ennyi. 2012 tavaszáig 3 vagy 4 edző edzéstervével is próbálkoztam onnantól, hogy hazajöttem és küzdöttem. Foggal és körömmel téptem az életemet, hogy csak még egyszer úgy evezhessek, mint 2007-2009 között. De mindent akartam. Dolgozni, menedzsernek lenni, blogot írni, Budapest Kupát rendezni, hajót eladni, vállalkozást indítani, utazni – evezni. Evezni, egy pillanatra állj meg olvasó és ha tudod mi ez, gondold át ezt a szót, mit jelent neked. Mikor a tó közepén vagy egyedül, megy le a nap, a víz sima és a hajó siklik a vízen és a csapás csak egy pillanatra akasztja meg mindezt. Képzelj egy nyári estét, vagy őszi hajnalt, amikor kipárolog minden a földből és te ott vagy. Mit látsz magad előtt? 

2012 májusában rendeltem meg Xeno Müller 16 hetes edzés programját, mert tudni akartam mit ajánl ő. Gyermekkori idolom, akihez hasonlóan senki sem evezett, vagy versenyzett. Aztán videó elemzés, egy hónap edzésterv, három hónap edzés terv, egy év és még egy lett mindebből. Nehéz elmagyarázni a digitális edző élményét, nem is való mindenkinek. Én szeretem, mert olyan dolgokat mondott el nekem, amiket azelőtt senki, olyan tisztasággal és egyszerűséggel, mint senki más és amikor 2012 nyarán ismét döntőbe jutottam, akkor ismét boldog voltam. Légy tudatos, hogy kire bízod magad és az első  belső hangnál lépj tovább, mert csak bánni fogod utólag. Az edződ legyen tisztában képességeiddel és te legyél tisztában edződ képességeivel. Az edződ legyen a menedzsered, a legjobb barátod, akiben megbízhatsz. Ha nem tudsz benne megbízni nem jó helyen vagy. tudja mit bírsz és kell, hogy legyen egy víziója arról, hogy három év múlva mit fogsz bírni. Tudja mi az a túledzettség és tudjon megtanítani súlyt emelni. Legyen tisztában a reggeli pulzusoddal, mennyit emelsz, nyomsz, húzol. Mennyit eveztél az elmúlt héten, hónapban évben. Használjon videót és képkockáról képkockára mondja el mi a jó és mi az ami másként lenne jó. Ismerje a sportot, ismerje az új technológiákat és ne féljen az újtól. Tanítson meg guggolni, súlyt emelni, futni és evezni. És még sorolhatnánk, de ennyi most elég, hogy tudd, mit kérdezz meg magadtól mikor értékeled az edződet.

Folyt. köv.

Éves beszámoló 2013-2014

Az előző napokban már megírtam a versenybeszámolókat, ezeket remélem jó volt olvasni. Akiben még van egy kis szusz olvasni evezős témában, annak most egy elemzést mutatok az elmúlt az egy évben elvégzett munkámról.

Röviden összefoglalva sikerült azt a mennyiségű munkát elvégeznem, amit célul tűztem ki. Kettő olyan hét volt, amit betegség miatt ki kellett hagynom, és egy hétre elmentem a családommal pihenni, hogy mentálisan és fizikailag is pihentebb legyek az utolsó etap előtt.

Összességében 700-800 óra közötti edzés munkát akartam elvégezni. Ezt a számot egy a FISA nemzetközi edzői konferenciáján elhangzott előadásra alapoztam, mint célszámot, ami a 2005-2009 között mindent vivő lengyel négypár felkészüléséről szólt. Ők ebben az óra tartományban dolgoztak.

A teljes felkészülést figyelembe véve november és február hónapok voltak azok, ahol többet tudtam volna dolgozni annál, amit vállaltam. Október végén és november elején 2 hosszútávú versenyt is megcsináltam, amire valamilyen szinten pihentem, illetve az utazás sok időt vett el, de hónap közepén sikerült összeszednem egy komolyabb megfázást is. A másik félig üres hónap az február volt, amikor az ergo OB lebegett a szemem előtt és azon akartam nagyon jól teljesíteni – ez több kevesebb sikerrel össze is jött, de utólag visszagondolva a Szögi féle hozzáállást kellett volna választanom: „Egy edzést nem voltam hajlandó kihagyni az ergo OB miatt”.

Ahogy felépült az év

Egy évvel ezelőtt a nagy és hangzatos célok helyett a fizikai megerősödésem volt a legfontosabb cél, amit kitűztem magam elé. Nem sokkal előtte voltam egy dietetikusnál mérésen és több érdekes adat is kijött, ami alapján úgy ítéltem meg: túl gyenge vagyok testsúlyomhoz mérten. Nem fogok mélyen bele menni a kondicionálásom részleteibe, de mindenképp jelentős eredményeket értem el az elmúlt egy évben. Mikor elkezdtem még 75 kg-mal sem ment a 12 db mélyguggolás, az OB előtti hetekben már szabályosan tudtam dolgozni 95kg-mal. Az év során a klasszikus állóképességi súlyzót, amit a legtöbb evezőssel csináltatnak itthon nem csináltam, csak az izom és erő növelő kondikra koncentráltam, amiknek pozitív hatását az állóképességi teljesítményre több ez idő alatt olvasott kutatás is visszaigazolt.

A folyamatos súlyzózás (heti 3 felkészülési időszakban, verseny időszakban heti 2, verseny előtti másfél hétben 0) és a táplálkozási szokásaimban bevezetett változtatások rendkívül pozitív hatással voltak a testemre. Nagy mértékben sikerült zsírt bontanom, az anyagcserémet megfelelően segítette és a regenerációs képességem is jól alakult.

Versenyekre 4 alkalommal pihentem vissza, de óriási különbség volt az OB-ra és a válogatóra való pihenés között. Edzéstervem lényege, hogy elsősorban az állóképességi munkára koncentrál, ahol az anyagcsere még fel tudja dolgozni a termelődő salakanyagot (a legtöbb ember veséje napi 450 mmol salakanyagot tud kitisztítani). Óriási játék volt figyelni a szervezetemet mikor kell extra pihenőt tennem, hogy a következő hetet bírjam. Ebben nagyon segített a Polar personal trainer Training Load funkciója, ami egy nagyon jó indikátora a kumulált edzés terhelésnek (lásd kép).

Ami szembetűnő volt, hogy az edzésmunka eredményéül a videós edzések visszanézése alapján rengeteget javult a hajó kontrollálási képességem az elmúlt 2 szezon alatt. Rá kellett jönnöm, hogy az evezés ugyanannyira a testépítésről szól, mint a body building. Melyik edzést mi követi, mennyi pihenő, mennyit és mit eszünk, mikor, milyen bontásban, mennyi fehérjét. Sajnos ki kell jelentenem, hogy az átlagos egészséges táplálkozáshoz képest a versenyzők táplálkozása sokkal inkább a mitől leszek jobb kérdés körül forog, ami nem biztos, hogy egészséges. (Bár valszeg jobb minőségű, mint az átlag magyaré.)

Amint az a diagramokból kilátszik az edzésidőm kb. 50%-át töltöttem a hajóban, ha hozzávesszük az ergométert akkor 75%. Fontos volt, hogy legyen megfelelő más edzés is, mint evezés. Ennek legfőbb oka a változatosság igénye. Korábban sosem edzettem ennyit, egyszer közelítettem meg 2006-2007-es idényben, de akkor jóval kevesebbet súlyzóztam és kerékpároztam, abban az évben meg volt az 5000km evezés, ami azért nagy különbség. Amiben ez az év nagyban különbözött az az, hogy már 31 éves lettem és el kell ismernem, hogy nem olyan könnyű már egyik edzést kipihenni a másik előtt. Teljes embert igényelt ez a felkészülés, főleg a város sajátosságai miatt. Napi 1,5 órát ingáztam átlagosan, hogy a hajómhoz érjek. Ez rengeteg idő. A vidéken készülőknek ez jelentősen egyszerűbb. A legfontosabb ehhez kapcsolódó dolog az étkezések időzítése, mert edzés előtt is meg van az az időtáv, amikor enni kell és edzés után is. Erre sokan hozzák a szendvics példát, amit mindenki elkészíthet otthon, de nem feltétlen célra vezető csak kenyeret enni a nap folyamán, másrészt unalmas is. Régen ezt a dolgot sokkal jobban bírtam, most már kevésbé.

Az időről még annyit, hogy a sport, ha magas szinten komolyan akarjuk csinálni rengeteg időt igényel. Utazás a helyszínre, öltözés, melegítés, vízreszállás 70-120 perc evezés , hajó elrakás, nyújtás, zuhany és elment a délelőtt. Mert 120 perc evezés után az ember általában csak ül. Aztán valahogy elindul.

Összefoglalva: rengeteg munkát végeztem, amire büszke vagyok és örülök neki. Tudom, hogy Rómába nem csak egy út vezet, de nagyon élveztem és hiszem, hogy az edzés terv, ami alapján dolgoztam tökéletes volt a maga nemében.

Az edzőmről Xeno Müller-ről is fogok közölni egy írást a napokban. A következő pár napban olyan írások fognak megjelenni a blogon, amikben papírra vetem gondolataimat a választott sportágammal kapcsolatban, ahogy én látom, mert vízparti beszélgetésekből elég volt már. A célom, hogy segítsek olyanoknak tisztábban látni a helyzetet, akik komolyan gondolkodnak az idejük és pénzük invesztícióján, hogy legyen egy képük mi kell a sikerhez és, hogy sokszor még ez is kevés lesz.

Remélem tetszeni fog!

Másnap délután

A bejegyzés címe a valóság. Meg kellett nyugodnom a tegnapi nyolcas után és csak most másnap délután tudom összeszedni a gondolatimat. Sok volt, szomorú voltam, vagyok. Csalódott? Lehet, de a szomorú jobb szó. Tegnap délután az első helyért szálltunk/szálltam vízre a Csepel nyolcassal a Maty-éren. Harmadikként végeztünk.

A verseny életem legjobban evezett 2000 méteres nyolcas versenye volt, amiért hálával tartozom a csapatomnak. Igaz, annyi munka is volt benne, amennyiért megérdemeltük, hogy jól menjünk. De sajnos a két győri csapat jobb volt ezen a napon.  Minden támadásunkra tudtak reagálni és az A csapat növelni tudta végig az előnyét, míg a B meg tudta őrizni a verseny során. 500, 900 és 1300 méternél indítottunk, tartottuk sebességünket. Hibáink száma minimális volt. Nincs mit magyarázkodnunk senkinek.

Ami miatt mégis szomorú vagyok az nem csak az eredmény, hanem az, hogy ellentétben a szkiff versennyel, ahol tükörbe nézve azt látom, hogy 95% százalékosan tettem azt, amit kellett az elmúlt év során, hogy az eredmény a lehető legjobb legyen, addig a nyolcasban érzem, hogy több lehetett volna. Ez nem az utolsó két, három vagy négy hét munkája. Ez az elmúlt 6 hónap. Amire a „Dobogósok tudtok lenni”, „Próbáljuk meg összehozni a heti 2 nyolcast” mondatokat felváltotta a magabiztos „Meg tudjuk nyerni” hozzáállás. A hajó sebessége a tavaszi vízre szállásokhoz képest rengeteget javult, a balansz tartás, a rajtok, a vízfogás, az élmény összehasonlíthatatlan volt a tavaszhoz képest. Az utolsó hetekben az élmény vetekedett a néhai Magyar Nyolcas csapat (2010-12) színvonalához, még, ha a sebesség el is maradt tőle.

Ami viszont megkülönbözteti minden nyolcastól az az, ahogy a csapat az utolsó hetekre összeállt a mélypontok után. Mert rengeteg mélypont volt, mire kialakult ez a csapat. A vezérevezős kiválasztása, a taktika kialakítása, a rajtok, a vállalt és megvalósított tervek, edzés számok és kilométerek mind, mind nagy harc volt, mire kialakítottuk az edzések munka etikáját. Ki, mikor, mit mondhat az edzésen, kinek mi a feladata, mi az ami zavarja egyik vagy másik csapat tagot, a hajó billegtetése, a mez színe, a póló mind-mind rengeteg munka volt és kompromisszum. A végére talán már a körülöttünk lévő emberek is elhitték, hogy képesek vagyunk valamire, ami nagy dolog.

Mert nyolcasban nyerni, ugyanúgy, mint szkiffben a legnagyobb kihívás mindenhol a világon. A többi csapat egység ezekhez viszonyítva könnyű. De erről könyveket lehetne írni.

Ami mégis kárpótol az a pillanat, amikor a rajtnál ültem és nyugodtan gondolhattam arra, hogy most a szkiff után ismét életem egyik legjobb pályáját evezhetem, mert a csapat körülöttem képes rá. Rengeteg olyan verseny volt életemben, ahol 500 méternél már azt kívántam, hogy legyen már vége, itt tudtam, hogy az utolsó méterig küzdeni fogok és küzdeni fogunk. Tudtam, mikor Ádám hátra nézett és a felmutatott ujjammal mutattam neki, hogy jó lesz. Mikor Széll hátra szólt Tominak, hogy jól fogja csinálni és Tomi hátra nyújtotta kezét a rajtban és én hátra nyújtottam Patriknak, hogy jó lesz. Tudtam, mikor elmentünk egy tempó evezéssel az egyik győri hajó mellett és Székely bemondta a cox-boxba, hogy „Ez-az! Nagyon jó! Jól megy!” és én tudtam, hogy a győriek megborzonganak egy pillanatra és tudják, hogy van okuk a félelemre. A csapat kárpótol.

Minden elismerésem a győri csapatoké, és körülöttük lévő közegé, ami lehetővé tette számukra, hogy kialakítsanak kettő ilyen egységet. Ezen a napon ők voltak a gyorsabbak. Ez nem lesz mindig így. De ők megmutatták, hogy a megfelelő felkészítéssel és menedzsmenttel nagy dolgokat lehet tenni. Nem tudok olyan csapatról, akiknek a klubjuk bérelt volna valaha is hajót Magyarországon az OB-ra, vagy elvitték őket, még ha szponzori segítséggel is külföldre versenyezni olyan nívós versenyekre, mint a Basel Head, amihez már több kell, mint az, hogy kiugorjunk Bécsbe, ami olyan messze van, mint Szeged Pesttől. Vagy vesznek egy új nyolcast egy olyan csapatnak, ami még korántsem hozza azt az eredményt, ami alapján érdemes lenne venni egy ilyet. Szembe kell nézni azzal, hogy egy nyolcas nem csak a 9 ember és az edző felelősége, mint ahogy sokan gondolják, hanem az egész klubé az egész hátországé.

Összefoglalva jó verseny volt, alulmaradtunk. A csapat élménye kárpótol. Örülök, hogy ezzel 8 emberrel és segítőinkkel, beugró embereinkkel végigcsinálhattam ezt a felkészülést, ezt a versenyt!