Újra evez

Eljött az ideje, hogy újra indítsam a blogot.

Nem hiánypótló, nem világot sarkából kifordító, nem új lendületet vevő, egyszerűen csak jól eső evezős írásokat akarok ismét írni.

15 hónap kimaradt. Az elmúlt hetek, hónapok alatt elkezdett egyre jobban viszketni a tenyerem és mivel nem sokára ismét versenyezni fogok, egy különleges helyen, úgy döntöttem bepótolom az elmaradt időszakot.

2015. végén volt az utolsó bejegyzésem. Arról már nem írnék (esetleg, ha valakinek van kedve kommentben írja meg, hogyan emlékszik az utolsó bejegyzésben beharangozott eseményre), mert 2016-ban ismét megcsináltuk és arról viszont fogok írni.

A 4x4 után Zágrábban állomásoztunk csepeli csapatommal és bőszen helytálltunk. Igaz nagyon fáradtan érkeztünk a verseny helyszínére így leginkább a részvétel volt a fontos a Capital Cupban.

És jött az év vége. Majd az év eleje.

Visszatekintve a 2016-os év volt talán a legmegerőltetőbb életemben. Más volt, mint a korábbi évek, amikor 14-16-18 órákat edzettem és a versenyzésben meghatározott céljaimért dolgoztam. Szinte semmit sem edzettem. Szép lassan jutottam el oda, hogy fel kellett ismernem már nem vagyok lent minden nap a Dunán...

Január-Február

Életemben először tudatosan nem indultam az ergométer bajnokságon. A munkámra és az orrlabda.hu-ra fókuszáltam a verseny ideje alatt, ráadásul nem voltam felkészülve. Egyáltalán nem voltam se fizikailag se szellemileg olyan állapotban, hogy végigcsináljam a versenyt. Januárban szinte semmit sem edzettem. Sok szempontból volt megerőltető ez az időszak számomra. Mind magánéletben, mind munkában nagy nyomás alatt voltam. Rengeteget utaztam munka miatt és életemben először valóban hátrébb szorult az edzés a prioritási listán.

Március

Aztán jött március és felszálltunk egy Amszterdamba tartó repülőre. A csapattal végre eljutottam a Heineken Roeivierkampra. Évek óta szerettem volna részt venni a hollandok egyik legnagyobb versenyén. Itt több száz nyolcas áll rajthoz. Különleges az élmény, mert egy teljesen más evezős világot talál itt az ember, mint Olaszországban, vagy Angliában.

A Roeivierkamp 4 távból áll össze, mint a gyors korcsolya versenyek, csak evezésre és csapatra van kitalálva. A csapatokat a holland versenyek alapján kategóriákba sorolják, míg a külföldieket ergo és nemzetközi eredményük alapján keverik a versenybe. Rengeteg divízió van. Mi az 1. számúba kerültünk, ahol végül 12. helyen végeztünk. Első nap 2500m üldözéses majd egy 250m párviadal volt a program. Második nap reggel 5000m üldözéses, délután pedig 750m párviadal. Rendkívüli élmény.

Csepel 8+ Heineken 2016

A 2000 méteres, vagy nemzeti válogatott szintű versenyekkel ellentétben, ezeken a versenyek sokkal jobban átalakul a hangulat. A profizmus és a jókedve sokkal jobban keveredik. Az evezés alapértékei azt gondolom sokkal jobban megjelennek a profi és amatőr sportolók gyakorlatilag szisztematikus keverésével. A versenyt a holland válogatott nyerte, akik az első világkupát is behúzták és Rióból is bronzéremmel jöttek haza.

Emelkedetten Amsterdamban

Amsterdam különleges volt. A tavaszi tengeri idő eldönthetetlenül kellemes és hideg volt. A verseny olcsó, a körülmények nem (szállás, étkezés). Minden csapatnak ajánlom, hogy egyszer próbálja ki magát itt. 

Nekem a bakancslistán eggyel kevesebb verseny van.

Április - Budapest Kupa 2016

Amsterdam után pörgött fel igazán a Budapest Kupa szervezése. 2016-ban ismét rengetegen jöttek. Itthonról és külföldről is. Nekem ez nagy terhelés volt ismét. Rengeteg csapat érkezik ilyenkor külföldről és szerencsére Magyarországról is. Rendkívüli élmény volt, hogy már hatodjára hoztunk össze szervezőtársaimmal egy közép-európai versenyt. Ebben partnerek osztrák klubok (Lia és Pirát) és több horvát klub is (Mladost, Rijeka, Gusar, Vukoar), velük együtt a Danubius és a MESZ égisze alatt tudunk létre hozni egy olyan ünnepszerű élményt a tavaszi Dunán.

700-an az évadnyitó - Budapest Kupa

Amsterdam után a verseny előtt volt életemben először olyan, hogy le kellett mondjak egy versenyről. Ez a Budapest Kupa volt. Egy ponton úgy tűnt nem lehet összehozni, hogy versenyezzek és szervezzek is egyszerre. Pontosabban készülni nem bírtam. Nagyon sok volt. Nagyon fájt.

Végül csapattársaim úgy döntöttek, velem indulnak el a versenyen, amiért nagyon hálás vagyok nekik és köszönöm, hogy ismét végigcsinálhattam.

Május-Június

Aztán jött a tavasz és nyár és valóban hátrébb szorult az evezés. Próbáltam Erzsivel is többet foglalkozni, együtt lenni és elkezdtem más dolgokkal is foglalkozni. Van egy SUP deszkám, amit heti rendszerességgel használtam. Hetente jártam Esztergomba szigetet kerülni. 

SUP-ra fel - Esztergom

Ez az időszak volt talán a legnehezebb. Az igazság az, hogy az edzés a mindennapjaim egy más részévé vált és emiatt feje tetejére is állt az életem. A barátok és a családomnak segítségével sikerült átvészelni az időszakot, de ki kell mondani, hogy nem volt könnyű. Amiről korábban csak szakcikkekben olvastam most az én életem volt. Rengeteg sportoló kerül a karrierje végeztével egy űrbe, amit sokan rosszul dolgoznak fel. Anélkül, hogy mélyen belemennék hasonló helyzetben voltam. Nem is űrbe kerültem, sokkal inkább egy folyamatos hiányérzet vált a minden napommá, amit a sok utazás megcsavart egy szürreális helytelenséggel.

Apám májusban egy esztergomi fesztiválon. 

Szüleimmel való beszélgetések sokat segítettek és lassan minden jó lett az év folyamán.

Hónap közepén leeveztem a WienerAchtert vegyes nyolcasban. Sajnos nem jött össze a csapat, pedig jó lett volna. Nagyon szeretem ezt a versenyt. Ugyanígy kimaradt a Nightrow, de a szegedi NK és a vidékbajnokság is ebben az évben.

(Apró intermezzo a következő inspiration videó, ami engem is megigézett. április/májusban készült)

Párhuzamosan a munkában is új célokat találtam és az egyéb evezős projektek is jó irányokat vettek. Ebben az időszakban dolgoztunk a FISA Masters VB pályázaton, amit sikerült a MESZ-nek elnyernie augusztusban.

2019 - FISA World Masters Rowing Championships

Május végén volt a riói Olimpiára kvalifikációs verseny, amit 3-an is teljesítettek korábbi versenytársaim közül. Boldog voltam értük. Nagyon jó volt látni, hogy Bendegúz, akit 7 éves kora óta ismerek, olyat tudott csinálni, amit magyar evezős 20 éve nem. Béla és Bobby visszatérése pedig bearanyozta a napot. Minden más, ami ezek után történt másodlagos, mert valójában ezt se hittük el a verseny előtt és minden csapásukért hálás vagyok, hogy fenntartották a az olimpiai színvonalat magyar evezésben.

Július

Júliusban kétségtelen, hogy a legfontosabb esemény az OB volt. Életemben először egy véletlen folytán bekerültem a csepeli masters nyolcasba. Az egyik alaptag nem tudott indulni a versenyen így pótnevezéssel a csapatba kerültem. A masters versenyek nagyon mások, mint az nem masters versenyek. Rövidebb a táv, idő jóváírás van, csak egy futam, stb. Emiatt azonban azt kell mondjam talán még keményebbek is. Az 1000m teljesen más terhelést ad, mint a 2000m ráadásul az időjóváírás miatt nem lehet megállni. 15,6 másodperccel vertük a második csapatot, viszont ebből 15 másodpercet le is vontak így 0,6 másodperccel sikerült nyernünk. 

Életem első nyolcas bajnoksága.

Boldog voltam.

Augusztus 

Az év hátralevő része az utazásról szólt. Rotterdam következett. Minden idők legnagyobb világbajnoksága. A FISA egyszerre rendezte meg az ifi, U23 és nem olimpiai számok vb-ját egy 2 éve épült új verseny pályán Rotterdamban. Én már nem fogok ezen a pályán versenyezni 2000m-én. Ismét turista voltam, vagy inkább egy szakmai kiállításon részt vevő. Szépen alakul át az ismeretségi kör. Külföldiekkel beszélgettem a Budapest Kupáról, Filippi való közös munka miatt olyan evezősökkel tudtam beszélgetni, mint Iztok Cop, 

Legjobb mégis Galambos Petit és a fiatalokat volt látni versenyezni. Petivel évekig versenyeztünk. Nem voltunk riválisok, mert amikor ő elkezdett a normál súlyban versenyezni hazai szinten már lényegesen jobb volt, de sok kilométert leeveztünk Dunavarsányban és a pályákon is. 

Amikor a futama jött felsétáltam a szabad terület végéig, ameddig a látogatók mehettek és gyermeki rajongással vártam a futamot. A rajt után belém hasított, látva a kijelzőt, a gondolat - Peti megfogja nyerni? Nem mintha ez lehetetlen lett volna, de az év eleji nehézségek ellenére, olyan rajtot robbantott, amivel tisztán verte ellenfeleit és simán benne volt az első 250 méter után, hogy tudja ezt tartani. Aztán lassan visszasüllyedt a mezőnybe és egy másik versenyző állt az élre, aki ugyancsak tartotta magát. Aztán jött az utolsó 250 méter és Peti 2.-ként haladt át a célvonalon. 

Öröm volt.

Nem tudom hogyan történt, mi történt. A szkiff a legnagyobb rejtély az evezésben. Nagyobb, mint bármi más. Az igazi művészet.

Szeptember 

Szeptemberben egy rijekai családi kiruccanás volt az evezésé. Evezni nem sikerült, de sétálni a tenger parton, látni azt... fontos volt. Szűkség van a tengerhez való utazásra. Barátom, Mladen körbevezetett minket a rijekai klubban és városban is tett velünk egy rövid sétát. Csodálatos a klub múltja, a versenyek, amiken indultak, a kupák, a közösség. A vasárnapi tengeren a gyerekek mellett a felnőttek készültek. Dublóból perorba ültek. Az edző a hajó csere alatt adott nekik egy darab nutellás kenyeret. Szitált az eső, de a tenger nyugodt volt. Mentek vissza. 

Jadran Rijeka

Október

Ez a hónap sem telhetett utazás nélkül! 2008. óta nem indultam tengeri versenyen, pedig mennyire szerettem volna. Sajnos amikor Olaszországban éltem nem jött össze, de szeptemberben úgy döntöttem ez kell nekem. Új partneremmel a versenyre, Edével el is kezdtük felkészülést. Nyomattuk kielboatban az edzéseket, de a legjobb gyakorlás mégis Mantovában volt a verseny előtti nap. Ott ismét találkoztam régi evezős társaimmal Vandoval és Marcoval és egy kevés nosztalgiázás után egy kiváló olasz vacsorával végeztük a napot. 

A felkészülés részeként 3 év után ismét indultam a hosszútávú versenyen és nagyon jól éreztem magam. Igazából nem voltam felkészülve. A testem nem engedelmeskedett. 24-es csapásszámmal úgy küzdöttem végig a távot, mint egy 1986-os 1,6-os diesel Ford Escort, amiben valahogy életet leheltek. Aztán jött Csepi a 2000cm3-s turbós könnyített benzines Mustang, frissen felélesztve. Öröm volt, hallani, hogy a partról ismét volt kis szurkoló táborom, inkább csak az öröm, mint a siker végett.

Monacoban a verseny nagyon jó volt. Egyetlen dolog nem tetszett. A bírók szerint ütközésünk az osztrák csapattal (Horst Nussbaumer ORV elnök...) 1 perc büntetést ért. Így sajnos nem jutottunk B döntőbe holott a teljesítmény indokolta volna és mezőnyt figyelembe véve a középmezőnyben végezhettünk volna. Viszont egy kevés nyarat kaptunk az őszbe. Aztán Nizzában pihentünk.

Jó volt a sok magyarral együtt kint lenni. Kávét és pohár sört inni a kikötőben egy apró kávézóban, ahol a pultos néni megkért, hogy fordítsam le egy magyar barátnője által küldött magyar sms-t, amit nem értet. 

Monte Carlo

November

Ismét Zágráb. 

Csepel nyolcas 2015 - Eights on Sava, Zágráb

November első versenye ismét Zágráb volt, az Eights on Sava. Jó volt, mert egy kiváló verseny egyesülésben indulhattam (4 olimpikon és 3 profi) és jó volt, mert több magyar csapat is volt. 

All Star nyolcas 2016 - Eights on Sava, Zágráb

Novemberben volt még egy fontos esemény.

A 2. KisDuna4x4! Ismét sokan jöttek el. Összesen 30 csapat. Egyetlen egy baj volt - az időjárás. Igaz, hálásnak kell lennem, mert a 2 divízió versenye alatt alább hagyott az eső, ami egész héten csak a verseny napján esett.

2016-ban a Csepel hozta el a hagyományteremtő seklit, amibe bele kell még ütnünk a fiatalokat. Nagyon jó volt. 2017-ben is megcsináljuk, kicsit jobban, kicsit szebben, kicsit jobb időjárással. A Libafutammal közösen szervezve és egy tökéletes gulyással a zsebben sokkal jobban sikerült, mint a tavalyi verseny. 

KisDuna4x4 2015 - Kormányos Négyes

KisDuna4x4 2016 - Még mindig kormányos négyes

A csapat kicsit megváltozott, a hajó viszont maradt. Folytattuk a kormányos négyest egyedüliként a mezőnyben. Sajnos idén nem vittük el az első helyet, de bízom benne, hogy jövőre mások is oda állnak a versenyben.

Tulajdonképpen Mike Sparcklen-nek igaza volt: "Mindig evezünk. Kivéve, ha a tó be van fagyva, vagy annyira nagy a köd, hogy nem tudjuk hol vagyunk"

2017

Aztán eltelt a december és januárban elkezdtem ismét mozogni. Ergozni, súlyzózni. Ismét van kedvem versenyezni, ismét szeretnék csapatban evezni. Rájöttem evezés nélkül is rengeteget utazom evezéssel és jól érzem magam így. Ha sikerül hajóba kerülnöm barátaimmal már nem akarom megmondani, hogyan legyen jó. A saját mozgásomra figyelek, és bízom benne, hogy nekik is olyan jó, mint nekem. Az időrend egyeztetés továbbra is kihívás - például múlt heti kiruccanás Münchenbe egy hajó renoválás miatt az egész hetemre rányomat a bélyegét, de ez így jól van.

Édesapámmal Münchenben az olimpiai evezőspályán.

Minden jól van. Két hét múlva megyünk Brugebe és evezünk egy jót. Mire végeztem az írással rájöttem tök jó évem volt ismét. Sokat utaztam, sokkal többet, mint gondoltam. Jó emberekkel találkoztam és jó évem volt. 2017-ben sokat fogok írni...


ui.: idén csináltam töklámpást

Együtt

Epilógus a Budapest Kupához

Vége van.

Szombaton lezajlott az eddigi legnagyobb Budapest Kupa Regatta. A héten lezáródott az elpakolás, lezáródtak elszámolások, a szállítások. Kezd visszaállni az élet a normál kerékvágásba. Azt hiszem sikeres volt – a visszajelzések, az emberek mosolya, a dunai látvány, a parti hangulat alapján mindenképpen!

2015. március 21-én sikerült végrehajtani egy olyan programot, ami rengeteg veszélyt és kockázatot rejtett magában, de megoldottuk!

Először is köszönettel tartozom a családomnak, kislányomnak és feleségemnek, hogy volt türelmük Apa evezős életének egy újabb fejezetéhez. Köszönettel tartozom szervezőtársaimnak: Máté Ibolyának, Denk Andrásnak és Vimi Zitának, hogy a hónapokon keresztül tartó folyamatot végig csinálták és végén az lett, ami lett. Csapatomnak, akikkel részt vettünk a versenyen és ugyan nem nyertünk (amiben biztos benne volt a szervezői munkám is), de maradandó élményt szereztünk. Köszönet jár a Raffaj Katinak, Szántó Évának és a bírói csapatnak, hogy a verseny előtti hetekben sikerült egy megfelelő rendet kialakítanunk a versenyző csapatok vízi menedzsmentjénre. A Danubius NHE edzőinek és evezőseinek és szüleiknek a munkája pedig elengedhetetlen volt, hogy végig csináljuk a versenyzők érkezésének és itt létének két napját. Köszönet jár a verseny támogatóinak, kiemelve a Fővárost és MESZ-t. (Támogatók listájáért nézzétek meg a plakátot).

Összesen 54 nyolcas, 15 négypár versenyzett a Budapest kupán üldözéses rendszerben. Erre példa az elmúlt 25 évben nem volt Magyarországon. Kb. 550 versenyző, 7 országból, több mint 30 klubból. A külföldiek kb. 50%-os részvételi aránya hatalmas kihívás volt a csapatok létszámából adódó logisztikai mellett. Azt gondolom sikerült megfelelnünk a helyzet nyújtotta elvárásoknak.

Sikerült 18 külföldi csapatnak hajót biztosítanunk, hogy tudjanak versenyezni és ebből mindössze kettő volt NDK hajó. A horvát Mladost, az osztrák Pirat és LIA mellett az olasz Mincio segített – és Magyarországról a Szeged, Csepel és veteránjai valamint a Pető testvérek biztosították a hajót a versenynek otthont adó Danubius mellett.

Rengeteg olyan névvel találkoztam a nevezések böngészése során, akiket pár éve még a TV-ben néztem az olimpiai közvetítések alatt. Marco Penna, Mario Palmisano, Ricardo Dei Rossi, Rafaello Leonardo, Bruno Maschernass, mind olyan evezősök, akiket Athénban, Sydneyben, Atlantában, Pekingben láthattunk az olimpiai döntőben és most itt eveztek velünk és jól érezték magukat. Az olasz, osztrák, szerb, német, szlovák és horvát csapatok mind-mind a barátságról, az evezésben lelt örömről, a víz és a sport szeretetét mutatták be.

A verseny utáni afterpartyn pedig megmutathattuk a pesti éjszakának, hogy lehet evezősökkel is számolni! Nagyon jól éreztük magunkat és a generációk közötti határok is bomlottak, amikor a 40-50-60-70 éves generáció együtt mulatott az Ötkertben a mostani első vonalbeli versenyző gárdával

A héten végig a szálakat varrtam el és töltöttem fel a fényképeket a facebook oldalinkra. De nem csak én! Rengetegen osztották meg budapesti utazásukat és szervezőként külön élmény volt, hogy mennyien az éremmel a nyakukban fotózkodtak a parlament előtt, vagy kisgyermekükkel. Volt olyan szerb versenyző, aki az érmet tette meg profilképének a facebookon. Több mint 20.000 letöltés volt a verseny angol és magyar facebook oldalán az elmúlt héten! Az internetes közvetítést (amin lehet még javítani) ugyancsak 1000-nél többen követték élőben. A nápolyi CN Posillipo versenyzői külön a verseny lógójával megnyomott kapucnis pulcsival érkeztek, amin mindannyiuk neve bele volt írva a lógóba! Volt olyan olasz evezős, aki két nappal a verseny előtt a profilképét a tavalyi verseny készült képére cserélte. A ráckevei Dunán a versenyt megelőző hetekben rengeteg nyolcas volt vízen!

Jelenleg fut egy felmérés, illetve folyamatosan gyűjtöm a visszajelzéseket a következő versenyre. Szerencsére a pozitív dolgok szinte teljesen elnyomják a negatívokat. (Itt tudjátok kitölteni: http://goo.gl/forms/EjJgAjmCe5) 

Hatalmas energiát mozgattunk meg és ráztunk fel embereket, hogy igenis lehet összefogással nagyot alkotni 2015-ben Magyarországon, ami már szinte európai színvonalú, ráadásul az evezős sportban!

Jó volt! Most alszunk egy kicsit többet, holnap pedig irány London, a Head of the River Race! Meglátjuk ott hogyan csinálják :)

Óév búcsú – újév köszöntő (Budapest Kupa és ez meg az)

Boldog új évet kívánok! Azt hiszem ezt nem kell jobban ragozni. Mivel az elmúlt félév blog bejegyzései nagyon-nagyon az elmúlt időszak elemzéséről szóltak nem nagyon tudok, akarok mit írni saját magammal kapcsolatban.

A bajnokság óta eltelt időszakban jóval kevesebbet eveztem, mint azt megelőzően. A nyolcas volt az első számú hajóosztály, amiben kint voltam. Nem igényeltem a szkiffet. 15 éve ez volt az első időszak, hogy ennyire keveset szkiffeltem – sőt edzettem volna. Az edzésben első helyre került a súlyzó. Korábban a legnagyobb hiányosságom a fizikai erő volt, így ez az időszak kiváló ennek a hiánynak a korrigálására. Most éppen egy 40 darabos edzésterv felénél járok,nagyon érdekes  most még, nem akarok erről írni, sokkal inkább majd az eredményekről a 40. után. Edzésnapló, mint mindig most is pörög, így nem fogtok lemaradni semmi érdekességről.

Amivel most evezés kapcsán a legtöbbet foglalkozom az az elkövetkezendő Budapest Kupa szervezése.  Ez már az 5. verseny lesz, amit közösen szervezek a Danubius NHE-vel és a MESZ-szel. A Budapest Kupa a Széchenyi Emlékverseny része, ami egyben 25 éve a magyar evezős évad megnyitója, ezért kapcsolódik a MESZ is hozzá a történethez. A verseny a magyar evezős évad megnyitója. Nagyon nagy fejlődésen vagyunk túl az elmúlt években. A kezdeti igazán amatőr próbálkozásokhoz képest tavaly már 2. alkalommal volt kamerás időmérés és 15 nyolcas és 7 női négypár versenyzett. Az első verseny 10 hajójához képest komoly előrelépés. Tavaly ergométer váltót és afterpartyt is tartottunk a belvárosban, ahol az összes Budapesten maradt külföldi csapat képviselte magát (kb. 100 evezős az 5kertben). Sőt a Budapest Kupa mellett a „Hív a Duna” amatőr tízevezős verseny, amit vasárnap rendeztünk is rekord 38 csapattal rajtolt.

2015-ben sikerült  további komoly dolgokat leszerveznünk már most! A legfontosabb, hogy a WienerAchterral és a pozsonyi Universitná Regataval együtt körversennyé rendeződik a verseny és Capital Cup néven egy új regionális evezős kupát hozunk létre. A fő szabályok:

1.A résztvevő csapatoknak mind három versenyen indulniuk kell (4,5; 6; 7km),

2. Négy tagnak meg kell egyezni mind a 3 versenyen

3. Lehet verseny egyesülni.

2015-ben először nyolcpároknak is ki lesz írva a verseny (akit érdekel lehet ilyen hajót bérelni majd), de ezen túl az egyetemi, ifi és serdülő csapatokat is lehet nevezni a versenyre. A serdülőknek teljesen ingyenes a nevezés. Ismét lesz 5x100 méteres ergométer váltó és még néhány program, amiről még nem akarok írni, de mindenképp jó lesz J. A vizi események mellett a part is élni fog és délelőtt 10-től délután 3-ig érdemes lesz kijönni a Margitszigetre az evezés iránt érdeklődő közönségnek!

A legfontosabb pedig, hogy már most 8 külföldi csapat nevezett és összesen 18 érdeklődő csapat van csak a nyolcasoknál, a női négypárakról nem is beszélve.

Ezt figyelembe véve minden adott, hogy egy kíváló minőségű, élményszámba menő nemzetközi evezős versennyel nyissuk meg a magyar evezős évadot. Sőt idén valóban ez lesz az első vizi verseny, mert március 21.-én rendezzük! 

Bízok benne, hogy a magyar csapatok legalább ennyien lesznek!

A „Hív a Duna” amatőr és egyetemi tízevezős verseny április közepén kerül megrendezésre idén, erről folyamatosan fogunk hírt adni.

Összefoglalva: most az energiáim nagy részét ebbe a rendezésbe fektetem, ami nagyon motiváló ugyanakkor rengeteget tanulok belőle nap, mint nap. Remélem minél többen eljöttök, mint indulók, vagy, mint nézők. Ha nincs csapatotok, de be szeretnétek ülni valahova keressetek bátran, mert, mindig van egy üres hely. Ha pedig ti is úgy gondoljátok, hogy ez a rendezvény hozzátesz Magyarországhoz, Budapesthez a magyar evezéshez és a saját életetekhez gyertek önkéntes segítőnek. Több olyan feladat van, amihez elfog kelleni kisebb, nagyobb segítség a verseny napján.

A versenyről többet itt olvashattok:

http://szechenyiregatta.danubiusnhe.com (magyar)

http://budapestcup.danubiusnhe.com (angol)

Ha tetszik, akkor pedig kérlek benneteket lájkoljátok:

https://www.facebook.com/szechenyievezosregatta (magyar)

https://www.facebook.com/BudapestCupRegatta (angol)

Levél Bácsinak

Kedves Bácsi,

Hetek, sőt hónapok óta akarok írni ismét neked. Olyan sok minden történt ezalatt az idő alatt, nem volt energiám. Most sem tudom hol kezdjem. 

Talán a legegyszerűbb a jó dolgokkal kezdeni! Április legvégén megcsináltuk a 4. Budapest Kupát, ami a Széchenyi emlékverseny része. Jó leírni, hogy ez már a negyedik, mert ezek szerint a koncepció, amit kitaláltunk évekkel ezelőtt működik. Egy nemzetközi üldözéses nyolcas verseny, mint a Head of the River, a Head of the Charles vagy a Basel Head. Itt Budapesten! Idén is rengeteg külföldi jött, és sok magyar csapat. Sajnos nem sikerült győznünk az új csapatommal a Csepellel, de a 2. hely megmutatta hol tartunk. Nagyon jó döntés volt szétszedni a versenyt két napra, így megfelelő idő jutott a Budapest Kupára és egy igazán evezős verseny volt, aminek középpontjában az evezős csapatok álltak. Nem rohangáltunk, mint szervezők az egyik futamról a másikra, sokkal bensőségesebb volt. A díjkiosztás és előtte a csoportkép az volt, ami számomra az evezést jelenti, amiért érdemes beutazni a félvilágot, új embereket megismerni, barátságokat kötni és jól érezni magunkat. Sajnálom, hogy sokan a hazai csapatok közül úgy érezték nem fér bele mindez a verseny programjukba, remélem jövőre ők is eljönnek. A verseny sportértéke a magyar bajnokság után a második az országban a nyolcasok tekintetében. Nem csak mert az összes nagy csapat itt volt, hanem mert sikerült olyan külföldi csapatokat is bevonzani, akik a világ evezős életében jelentős szerepet játszottak korábban és még a magyar élmezőny, csak hajszállal jár a veteránok előtt. A 3. helyezett olasz csapatban olyan világklasszis evezősök ültek, mint Marco Penna, Mario Palmisano, Aldo Tramontano vagy Nicola Mornatti, aki 2012-es londoni játékokon 4. helyezést ért el. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk a többi külföldi csapattól is. A legkedvesebb mind közül az osztrák WRC LIA honlapján megjelent cikk. Több ígéretet kaptunk, hogy jövőre is visszajönnek, sőt a veterán csapatok mellett az első osztályú csapatok jönnek, pl.: HVAK Mladost egy olyan nyolcassal fog kiállni, amiben az olimpiai második Sinkovic testvérek is ott vannak. Várom ezt! 

Nagyon nehéz volt a verseny előtt, az eddigi rendezések közül talán ez ment a legnehezebben, de a verseny utáni afterparty az Ötkertben minden akadályt elfeledtetett. A város egyik legmenőbb klubjában egy iszonyatosan jó evezős "bál" kerekedett, amin a VM-Csemegében és a DEK-ben kezdett Danubiusos veteránok, a külföldiek, a csepeli veterán és első vonalas nyolcas mellett a magyar evezés jelentős része ott volt "mi" töltöttük meg a helyet! A verseny második napján a tízevezős verseny és a kézenfogva/down alapítvánnyal közös futam is nagyon jól sikerült. Sajnos nehezebb volt az időjárás, de a csapatoknak mindez nem szedte a kedvét és nagyon jó hangulatban telt a "másnap". Nagyon köszönöm a szervezőcsapatnak (Máté Ibolyának, Vimi Zitának és Denk Andrásnak), hogy együtt készíthettük elő kb. 6 hónapon keresztül a versenyt. És ugyanekkora köszönet jár minden Danubiusosnak és a Danubiusban dolgozó edzőnek, segítőnek - mindenesnek - akik a verseny előtti hetekben kijártak a tízevezősökkel, előkészítették a klubházat és a verseny alatt mindenben segítették a levezénylést a regisztrációtól, a büfén és hajószállításon keresztül addig a felsorolhatatlan sok részfeladatig, amiből összeáll a Széchenyi Emlékverseny, a Budapest Kupa és a Hív a Duna.

Külön öröm, hogy a versenynek lett külön magyar és angol web lapja, fotókat pedig a facebook oldalon nézegethetsz itt!

Kedves Bácsi, barátom, tudom nem feltétlen a szervezői képességeim és élmenyeim érdekelnek, téged sokkal inkább a versenyzés és az evezésem érdekel. Igazából engem is, de Budapest Kupával hiszem, hogy jobbá tesszük Magyarországot. Hiszem, hogy jobbá tesszük a magyar evezős sportot is, hiszem, hogy ez egy érték, amit meg kell őrizni.

A versenyeket most sokkal jobban menedzseltem az elmúlt hónapokban. Sokkal inkább elkezdtem fókuszálni arra a kevés versenyre, amin el akarok indulni. Ezek, amikre pihenek és készülök a szkiff versenyek, ahol csapathajóban indulok, azokat sokkal inkább felkészülésnek tekintem, ahol nem feltétlenül pihenek pörgetek a verseny előtt. Ez nem mindig célra vezető az adott versenyben, de hosszú távon hiszem, hogy segíteni fog. A hétvégi szegedi versenyen ez nagyon kiütközött a dubló versenyben. Éreztem a pálya második felében, hogy ez most nem az igazi, de továbbra is jó döntésnek tartom, hogy az év 4. legnehezebb hete után elindultam ebben a versenyben. Pálffy Robival úgy eveztünk, ahogy számított rá - technikailag. A helyezéssel nem vagyok elégedett, de az ellenfelek jobbak voltak. Legközelebb megnézzük, hogy ki a jobb.

A kishajós válogató volt eddig az év legfontosabb versenye. Sajnos utána egyből világossá vált számomra, hogy nem leszek válogatott, hiába kvalifikál az elsőtől kapott időm a válogatottságra, egyszerűen nem evezünk annyian, hogy csapatba kerülhessek, nincs csapat és idén látom, tudom nem is lesz sajnos. Így első fókuszom a magyar bajnokság lesz szeptemberben. Ami megnyugtat, hogy jó úton haladok. A negyedik hely megfelelő az erőnlétemhez és ha abból indulok ki, hogy ellenfeleim fejlődtek tavaly óta - és fejlődtek, akkor én is fejlődtem, mert lényegesen közelebb voltam hozzájuk, mint egy évvel ezelőtt. A bajnokságig fennmaradó négy hónap pedig arról fog szólni, hogyan tornázzam előre magam. 

Nem is szaporítom szót tovább, mert pihenni kell, hiszen holnap folytatódik a munka. 

Üdv.:
Gergő

ui.: Ma tartottuk a 2. magyar bajusz napot a szegedi pályán. Azt hiszem a kép magárért beszél :)

Betegségekről és más dolgokról

Az elmúlt hetekben nem írtam. Ennek egyszerű oka van: nem bírtam írni. Persze (majdnem) mindig van miről írni, igaz olykor nem szabad, de januárban az edzések olyan szinten leterhelték a szervezetemet, hogy a billentyűk kopogtatására már nem marad erőm. Vagyis a blogra nem maradt.

Három jól sikerült edzéssel és küzdelemmel teli hét után, azonban úgy döntött a szervezetem, hogy elég és pihenésre utasított. Éveken keresztül edzettem úgy, hogy nem foglalkoztam betegséggel télen csak, ha már nem bírtam kikelni az ágyból, vagy olyan erős volt a láz, hogy remegett a teljes testem. De most éreztem, hogy ez így nem helyes, mert ha megint 2-3 hétig elhúzódik a szenvedés, mint novemberben akkor abból nem lesz ergométer bajnokság. Mikor két hete vasárnap el kezdett fájni a fülem (fura gondolat, hogy a fülfájás az első jele az immunrendszer küzdelmének), akkor ideges lettem, megijedtem. Ha megint antbiotikum kúrára kell mennem annak nem lesz jó vége gondoltam

Hétfőn reggel a Polar fitnesz teszt is visszaigazolta, hogy baj van. Több, mint 10%-ot esett az index és a közérzetem is hasonló volt ehhez. Hétfő kimaradt. Kedd reggel már jó volt a pulzus, de délelőtt inkább pihenéssel telt és délután egy könnyebb kondi után a 10km ergo már csöppet sem esett jól. Valami baj van - jelezte a testem. Az éjszaka borzalmasan telt és a szerda reggeli pulzus még rosszabb volt, mint hétfőn. Nincs mit tenni pihenni kell. Ekkorra már beszereztem a Wick Triactiont – mert tudtam, hogy gyógyszert nem kapnék az orvostól és napi 6 alkalommal elkezdtem infralámpázni. Délután már jobban voltam és gondoltam kipróbálok egy korábbi tanácsot (Ali Anna), amit nem régen könyvben leírva is olvastam: egy könnyű 30-40 perces aerob edzés enyhítheti a légúti megbetegedés tüneteit. 30 perc a Waterroweren és pihi – ártani nem ártott és valamivel jobban voltam utána. Csütörtök hasonlóan telt, péntek pedig teljes pihenéssel. Szombaton merészkedtem ismét először ergométerre, de a szokásos részidőktől messze voltam. Szerencsére már jól éreztem magam. Vasárnap egy laza kondi, hogy hétfőn ott folytathassam, ahol abba maradt egy héttel korábban a munka. És sikerült is. A részidők visszakerültek a helyükre és antibiotikumra sem szorultam. Életemben talán először jókor hallgattam megbetegedés határán a testemre és sikerült nyugodtan végig is pihenni a hetet.

Érdekes, amit Gyimes Kriszti blogjában olvastam – rekord idő 6 km-n antibiotikummal. Nem vonom kétségbe, hiszen Kriszti egy rendkívüli fizikum, de önmagában a kockázat, amit ilyenkor fut a versenyző, akár több hétre is kiütheti magát, az szerintem sok. De van, aki bírja szó se róla.

A témával hasonlatos a cikk, bár annál sokkal komolyabb, amit a minap olvastam. Torbjørn Sindballe tollából származik. Ha valaki nem ismeri Sindballe 2007-ben Ironman dobogós volt és 2004-ben és 2006-ban nyert triatlon VB-t. Szív problémái miatt vonult vissza és nagyon részletesen elemez egy olyan fizikális és szellemi dilemmát, amit majdnem minden sportolónak szembe kell néznie, akinek a sportja meghatározza az életformáját.

From The Heart: A Former Ironman Pro’s Story Of Heart Risks For Athletes

A cikk azért is fogott meg, mert velem is előfordult már olyan, hogy akár mit csináltam nem ment 115 fölé a pulzusom. Na az para érzés!

A másik dolog, amiről még írni szerettem volna a Széchenyi emlékverseny és a Budapest Kupa előkészületei. Nagy öröm volt néhány nappal ezelőtt megtudni, hogy a verseny bekerült a FISA versenynaptárába (először elütés történt, de a netes felületen már jól szerepel a dátum). A programot összeraktuk és folyamatosan dolgozunk azon, hogy idén egy még színvonalasabb és még nagyobb verseny jöjjön létre a profiknak és az amatőröknek is. Idén először kétnapos lesz a verseny. A Budapest Kupa nyolcas és a nők számára szervezett négypár versenye valamint a tízevezősök országos és Budapest bajnoksága lesz szombaton a programban, vasárnap pedig a céges tízevezősök és az utánpótlás korú evezősök versenyei következnek majd. Ha minden jól megy a külföldieknek szánt péntek esti megnyitó vacsora mellett szombaton lesz egy igazi Athlete party az összes külföldi és hazai versenyzőknek. Nagyon felvagyunk pörögve az eseményre, nagyon szeretnénk, ha még jobban sikerülne és még többen jönnétek el, mint tavaly. Erről még fogok írni a jövőben is, de az biztos, hogy több olasz csapat is jelezte már részvételét : ).

Jó edzést és betegségmentes felkészülést kívánok mindenkinek Márai Sándor örök írásával a Füves könyvből.

„62.  Arról, hogy a betegség pihenés

Az élet rettenetes versenyében legtöbb ember csak akkor pihen meg, ha beteg. A betegség, a francia költő szavával, nemcsak a szegények utazása, hanem a szegények nyaralása, téli Riviérája, Tátrája és Egyiptoma is. A lázas kedélyekre a betegség igazi lázat küld, hogy kissé megnyugodjanak. A becsvágyó és kielégületlen ámokfutó, aki – mint Kleist, a költő – „váltogatja a városokat, mint a lázbeteg a vánkosokat”, csak a betegágyban eszmél igazi vágyaira, reménytelen szenvedélyeire.

A betegség pihenés, ez közhely. ezért előzd meg a természet parancsát, a kényszerű betegszabadságot, s iktass életed iramába apró, mesterséges betegségeket, hogy megpihenjél. Makkegészségesen őrizd néha egy napon át az ágyat. Farkasétvágyad van, a szöget is megrágnád: koplalj önként egy-két napot. Szíved nem zsörtölődik még a nikotin miatt: jutalmazd meg azzal, hogy parancsoló szükség nélkül abbahagyod három napra a cigarettát. A szervezet hálás a legcsekélyebb figyelemért! S ezek az apró, mesterséges, a betegség parancsa nélkül felidézett betegségi és gyógyítási állapotok, önkéntes diéták, megvonások és pihenések felérnek egy keleti úttal vagy egy vakbélműtéttel. Kíséreld meg. Csodákat látsz majd.”

Nyolcasban evezni

Hétvégén sok minden történt velem, amik mellett így vagy úgy de nem lehet szó nélkül elmenni. Sok evezés iránt érdeklődő biztos most nagy dolgokra gondol, de valójában egy igazából, csak most születő dologról van szó: a magyarországi üldözéses nyolcas versenyekről.

Pontosabban egyről a Budapest Kupáról, ami a Széchenyi Emlékverseny egyik fő száma, evezős szakmai szempontból a legerősebb, míg a verseny másik fő lába a tízevezősök versenye az evezés iránt érdeklődők bevonásáról szól.

De lényeg a fontos, ahogy Albert bácsi is mondja, 18 nyolcasban eveztünk a Budapest Kupán és hatalmas versenyt produkáltunk!!!

A számítógépes időmérésre, amit az EvoChip Hungary szolgáltatott nekünk, nagy szükség volt! Az abszolút kategóriában a Tisza EE nyert, mondhatni nagy fölénnyel, de utána a Csepel, a Danubius-Baja-San Cristoforo-Canittieri Mincio versenyegyesülés és az bécsi WRC LIA ifi válogatott nyolcasa hatalmas versenyben 2 másodpercen belül érkezett be. Több hasonlóan szoros eredmény is volt a veteránok között. 

Mi hatalmasat eveztünk! Danubius-Baja-San Cristoforo-Canittieri Mincio versenyegyesülés nagyon jól sikerült. Ez alkalommal jobbra eveztem, és azt hiszem nem is nagyon kell mostmár váltogatni ezt az oldalt. Ugyan egy fél veterán csapattal indultam, akik közül többen, már abba hagyták az aktív versenyzést, de Marco Penna, Mario Palmisano, Marco Testoni és Raffaele úgy tudja mozgatni a hajót, mint nagyon kevesen ebben az országban. A hajó stabil volt, nem véletlen, hiszen az olaszok elhozták saját 15 éves Filippi nyolcasukat, amit csak a gyerekek vagy a veteránok használnak a klubjukban. Szóval toltuk. A hideg idő ugyan lehetett volna melegebb, de nem volt akadály. A "K" hídról spontán fényképezték a versenyt és I öröm volt át evezni a célbíróság a Duna partra felfestett, a célvonalat jelképező, I love Rowing felirat között. (Utóbbi megtekinthető a budai rakpart megfelelő szakaszán.) 

Azt hiszem meghatározó élmény lesz számomra, amikor a nagy Dunán, az Óbudai sziget mellett evezve több, mint 10 nyolcast látok magam körül a vízen és a rajtnál 18-an állunk és várjuk a behívást! Szinte Head of the River, igaz nem 400 csapattal, de még van hova bővülni. 12 külföldi csapat volt és 6 magyar, vagyis mindannyian tudjuk, hogy a hazai evezésben még van tartalék, hogy növeljük a résztvevők számát. Bízom benne, hogy az esetleges résztvevők is rájönnek, nem a győzelem számít, nem csak a legprofibb csapatokkal kell eljönni egy ilyen versenyre, de veteránokkal is vagy ifikkel, akiket csak az OB-n szokott nyolcasban látni az ember. Pedig a 3-4 "F" kategóriás olasz és horvát nyolcas biztos összecsapna magyar ellenfeleivel. 

Utoljára csak annyit szeretnék írni, akit akaratomon kívül megbántottam a hétvégén attól itt ezen a helyen is bocsánatot kérek. 

Jeges mindennapok

Az elmúlt hetekben, már házas emberként, küzdöttem végig a mindennapokat - Európa összes evezősével együtt. Végignézve az időjárás jelentéseket és a híreket az elmaradt, vagy éppen fagyban végig húzott versenyeket (head of the river, roma, Oxford-Cambridge) csoda, hogy élünk.

A felkészülést talán csak Dél-Olaszországban vagy Spanyolország/Portugália tengelyen lehetett gond nélkül folytatni. Szeretem a nagy Dunát, de az elmúlt hetek havazásban, szél viharaiban majd az áradásban nem sok köszönet volt. Szerencsére az elmúlt napokban sikerült már vízre szállni, de a hajó forgalom beindulása és a reggeli 1-2-3 fokok keserű élményeket hagytak.

A hétvégén a Széchenyin indulunk egy Danubius-Baja-Mantova versenyegyesüléssel. Nagyon várom a versenyt, nem csak mint versenyző, bár kétségtelen, hogy a csapat kiváló, de mint szervező is. Az üldözéses nyolcas verseny, ami a Budapest Kupa néven fut már 3. alkalommal sikerül megrendezni. Ez evezős szakmai szemmel nagy dolog! Idén sikerült áttörni egy inflexiós pontot a résztvevők szempontjából, 12 és fél külföldi nevezőnk van, és 7 és fél hazai. Ebben szerepelnek a férfi felnőttek mellett ifiknek, nők, egyetemisték és természetesen veteránok is. Nagy részt veteránok fogják a mezőnyt adni, de hazai oldalról a Csepel Ek, Tisza Evezős Egylet a Budapest EE és a Külker EK részvétele tiszteletreméltó. Első kettő fogja indítani a versenyt az óbudai ágból és félpercenként üldőzzük, majd egymást.

Az időjárás kedves lesz hozzánk, biztos vagyok benne. Sajnálom, hogy több hazai csapat nem tud eljönni a "válogató" verseny miatt vagy mert nyolcast csak az ob-ra vagy a hazai versenyekre tudnak kiállítani. Nagy feladat a nyolcas kiállítása, de talán az evezés egyik legjobb csapathajója, ha nem a legjobb. Jövőre többen leszünk! Főleg a lányok, akiket két csapat képvisel - a Danubius és a Circolo Marina Mercantile Nazario Sauro – Trieste.

Utána pedig irány a kis Duna, mert a hétvégi válogatóra másik sebességbe kell kapcsolni már.