OB után - az elmúlt egy év eredménye

Az OB kapcsán nem is az eredmény jut eszembe, amit elértem, hanem a munka, amit az elmúlt egy évben elvégeztem. 2012. augusztus 1. óta összesen 517 órát edzettem, ami havi átlagban kb. 43 óra volt. Van, akinek sok, van akinek kevésbé. Figyelembe véve a tavaly őszi időszakot, amikor nehéz volt mindig kettőt csinálni és a februári mandulaműtétet nagyjából maximalizáltam az elvégezhető munkát. A súlyom 3 kg-os határon belül mozgott, a legjobb nyugalmi pulzusom 37/perc volt, ami már majdnem olyan volt, mint fénykoromban. Ezeket a kimutatásokat, mind a Polar RCX5 órámmal tudtam mérni, ami mindig segített utólag elemezni az elvégzett edzéseket.

Amit elértem vele: 5. hely egyéniben, 2. hely dublóban, 3. hely négypárban. Elégedett vagyok az eredménnyel, mert akik megvertek az elmúlt hétvégén napban tudom, hogy jobbak voltak (különben nem vertek volna meg). Sajnos nem volt teljes a mezőny, de aki nincs ott azt nem lehet megverni.

Idén ismét sikerült az OB-ra nagyon jó formát összehoznom. A tavaszi kezdés után tényleg begyorsult a hajó és sikerült a mezőnyön belül is előrelépem. Kb. 2 hónapja éreztem, hogy ismét képes leszek heti 200-250km leevezésére, illetve ennek megfelelő alternatív edzésekkel kitölteni az ennek megfelelő edzésóraszámot.

A mandulaműtét és a versenyidőszak közti rövid idő miatt nem igazán tudtam „alapozni”, de volt egy két nagyon jó verseny a nyáron.

A szkiff

Az OB szkiff előfutama mindenképp az egyik legnagyobb kihívás volt az évben. Két versenyzőnek volt csak hely a döntőben és mivel Galambos Peti is a futamban volt nem igazán adatott más hely csak a második annak, aki a döntőben akart evezni. Idén a sors ismét összehozott Elekes Szilveszterrel, aki ismét elment a rajtnál csak úgy, mint mindenki más. Ez nem esett jól, de mivel a menedzserem, Szekér Laci azt mondta menni kell, így menni kellett. És én mentem, mert a verseny nem állt meg. 900 méternél már tisztában voltam azzal, hogy meg lehet, de ehhez nagyon keményen kellett küzdenem, viszont mivel,a hétvégi versenyen még rengetegen tették ugyanezt nem is untatok senkit tovább. A lényeg Szilivel megküzdöttem és sikerült bejutnom a döntőbe.

A sebességi adatokat itt olvashatjátok (pulzusmérőt az OB alatt nem viseltem, a görbe közepén ment magas sebesség a verseny):

https://www.polarpersonaltrainer.com/shared/exercise.ftl?shareTag=3c76dd119dd2c3b070e92d82021fa449

A döntőben ismét felszabadultan álltam oda és próbáltam a legtöbbet kihozni magamból. Bíró Márk volt az, aki mellettem volt a hatos pályán és ő is lemaradt az élbolytól, így őt próbáltam meg utolérni, ahogy csak tudtam. Mire 1600 méterre sikerült, már nagyon el voltam füstölve, de Márk még bírta, ekkorra már felzárkóztunk valamennyire az elsőkhöz, de amikor az utolsó, a finis szakaszt elkezdtem Márk be tudta tenni a 7. Sebességbe magát és erre már nem tudtam reagálni. Közben azonban feljöttem az 5. helyre, mert leelőztük Matheisz Józsit. Gratuláció jár Galambosnak, hogy sikerült ismét győznie, Széllnek, hogy a világkupa után is tudott formában maradni, Csepinek, mert sikerült az első érmét megszereznie szkiffben. És persze Dákónak, mert minden támadást visszavert.

A sebességi adatokat itt olvashatjátok:

https://www.polarpersonaltrainer.com/shared/exercise.ftl?shareTag=eecc9b5835929f7b109a383a4b981df9

A dubló

Csepivel év közben nagyon jó versenyeket csináltunk és öröm volt vele elindulni, mert 2009. óta igazán sikeres dublóban nem tudtam idehaza versenyezni. Meg is volt a tervünk, hogy mit és hogyan csinálunk, mikor lesz nagy sebességváltás, hogyan fogjuk elhagyni az ellenfeleket, stb. Mint minden jó terv a megvalósításán múlik a siker. Kértünk is éppen ezért egy hajót, azonban, hiányzott a kilométerünk a hajóból. Talán az előző nap is sok volt a verseny a szkiffben és lehet a szél se nekünk kedvezett. Egy biztos Széll és Pálffy megvalósították a mi tervünket és 1250 méternél faképnél hagytak bennünket. Visszanézve a sebesség adatokat arra kell jutnom, ha bírtuk volna a tempót, amit 1000nél mentünk talán lett volna esélyünk. Így csak a gratuláció lehetősége maradt, és hogy örüljek 3 év óta az első ob éremnek.

A sebességi adatokat itt olvashatjátok:

https://www.polarpersonaltrainer.com/shared/exercise.ftl?shareTag=dbcbb01ab219865ebeeae537f4d3feae

A négypár

A négypár igazi öröm evezésnek indult a részemről, de biztos lehetett volna komolyabban venni. Mindenesetre a verseny előtti este sikerült először evezni, jó okkal, hisz az előző napi versenyek a prioritási listán előbbre voltak. Az előfutamok alapján éreztük, hogy ebből akár érem is lehet. Tudtuk persze, hogy a Szeged erős tud lenni és a MEC-sek sem fogják feladni, de azért a legjobbra számítottunk. Sajnos a futam nem a legjobban kezdődött, mert a bírói papírokban volt egy kis keveredés és emiatt a teljes rajtot át kellett variáltatnunk, ennek biztos nem, örültek páran, de a pályabeosztás komoly dolog. Ezek után elrajtoltunk. 1000-1100 méternél, mikor felnéztem éreztem, hogy jók vagyunk, mert a BEE és a Csepel után 3. helyen mentünk. Aztán egyszerre 1600 méternél még egy támadásra is futotta, amit ugyan visszavert a Csepel mégis jó érzéssel töltött el a hétvége 2. érmének a megszerzése.

A sebességi adatokat itt olvashatjátok:

https://www.polarpersonaltrainer.com/shared/exercise.ftl?shareTag=b50c5ff08c5d51e4e24712a47911935d

Az OB maga ismét lezárult. A Danubius jól teljesített, bár kétségtelen, hogy egyre kevesebbet evezünk felnőttek, de a kicsik egyre többen vannak, szóval ki tudja, hátha mással is fogunk nem sokára jókat evezni.

A bajnokság élvezetes volt, jó időjárást kaptunk. Bár néhány dolog bosszantó volt. Ilyenek voltak a verseny első napján a hibás programok, néhányszor a bírók közti kommunikáció hiánya., pl.: az indulásnál 18:45-re módosított rajtidőt a rajtban előrehozták mert így is úgy is ott vagyunk mind. Ezt a hozzáállást kimondottan nagy hibának tartom a bírók részéről, mert nem azért nevezünk a versenyre, hogy minél hamarabb le tudjuk azt, hanem azért, hogy az előre egyeztetett időpontban küzdjünk meg egymással. A középfutamokhoz kapcsolódó problémák úgy szintén fontos kérdéseket vetnek fel szervezési szempontból. Mikor kell és mikor nem kell rendezni középfutamot? Véleményem szerint a mostani "minden evezős ünnepe" OB nagyon nehezen kezelhető, szerezhető és rengeteg hibára ad esélyt. Olaszországban (és Franciaországban is) külön két napos versenyként rendezik a felnőtt, a felnőtt ks, az u23 és az ifjúsági bajnokságot. Ez annyiból jobb, hogy könnyebb minőségi versenyt rendezni, jut idő minden közép és reményfutamra, B és C döntőre. Másrészt több verseny van, ami több megjelenést jelent. Arról nem is beszélve, hogy évente így nem csak 2x használná maty-éri pályát és 2x a velencei pályát a sportág, ami nagyon jó lenne, mert bojázott pályán sokkal jobb lenne többet indulni. A célnál a fedett sátor és a lounge nagyon jó ötlet volt, de egy mobil tribün is sokat dobott volna hangulaton, illetve még három stég, vagy egyszerűen csak nagyobb stégek.

Végére már csak két ötletem maradt: a motorcsónak vezetőknek olyan jó lenne, ha valaki elmondaná mindig, hogy a velencei pályán az 1000m-nél lévő nádas szabad szakaszon lassítsanak le, mert a hullám át rendezi mindig a futam sorrendet, amit okoznak, amikor mennek fel. A másik pedig, hogy a MESZ rendezhetne 1000 méteres sprint magyar bajnokságot a jövőben, mert az fun és vidámság!

Legközelebb pedig SUP boardozásról mesélek majd:)

Új hajó!

Múlt hét hétfőn megérkezett az új Filippim! A hét nagy részét már ebben az új F14-es karbon aliante hajóban eveztem!

Nagyon más, mint a Stämpfli! Először is a más forma másrészt a beülő kialakítása is más, illetve a hátrafelé fordított wing villa is más élményt jelent.

Most van a betanulás időszaka! Két hét és bajnokság!

Helyzetjelentés

A helyzet fokozódik. A legutóbbi bejegyzés az edzésről és a mindennapokról szólt. Ez ki is töltötte az elmúlt heteket egészen június 9-éig. A hat hetes edzés/alapozás után végre ismét verseny következett. Először a Vidék Bajnokság Velencén majd Bled.

A Vidék Bajnokságon a szkiff mellett dublót is vállaltunk Csepivel. A szkiff nagy küzdelem volt és lelki segítség nélkül nehéz lett volna, mert már az előfutamban „nehezen vettem a levegőt”, de azért továbbmentem és a középfutam már jól ment, így hamar a döntőben voltam. Bár nem igazán értem, hogy a középfutam második helyezése után, hogy találhattam magam a döntőben a hatos pályán. Igaz az 5-ös se lett volna sokkal jobb, de azt értettem volna…

A döntő első 800-900 métere nem volt az igazi. Lassú, fájdalmas küzdelem volt. Aztán 950 méterre végül is úgy éreztem ez így nem lesz jó, meg hát szóltak is a partról és sebességet kellett váltani. Ez  meg is történt és végig pörköltem a maradék 1000 métert. és sikerült jó pozícióba kerülni, de aztán elkövettem a klasszikus velencei hibát, ugyan nem tudatosan, de az utolsó 1 csapás kimaradt és így a dobogós helyezés is elmaradt, pedig elég jó pozícióban voltam állítólag. Ez hiba, amit ki kell küszöbölni.

Csepivel jó volt a dubló, hoztuk a 3. helyett és sokkal közelebb kerültünk a nagyágyúkhoz, mint áprilisban voltunk!

Bled egy héttel később már sokkal jobban kezdődött. A péntek este 18:30-as előfutam azért kicsit későn volt (mindjárt kiderül miért). Jó mezőny jött össze, ugyan gyengébb, mint egy évvel korábban, de azért volt Egyiptomból is ellenfél és a szlovén, horvát szkiffesek között is sok jó volt ott. A bled-i VB egyik nagy eredménye a profi időmérő rendszer mindennapossá válása volt. Így a futam győzelem mellett a három leggyorsabb idővel lehetett a döntőbe kerülni. 1100 méterig együtt küzdöttem az egyiptomi és horvát ellenfeleimmel és eléggé nyeregben éreztem magam aztán két csapás következett és ellenfeleim külön harcba kezdtek, amiről lemaradtam, de ettől függetlenül küzdenem kellett az utolsó csapásig, mert idővel volt esély és kitudja? Így végig kellett tolni a maradék 70-80 csapást és az fájt. Nagyon fájt. Mikor a célba értem kicsit el voltam keseredve, mert hát volt pillanat, amikor még a nyerésen gondolkodtam a futamban aztán egyszer csak ott voltam, hogy a minél közelebb maradjak. De ilyen a pop szakma.

Kikötés után nem volt kint az időeredmény, így a versenybíróságra kellett mennem. Ahol az eredmények átlapozása után rá kellett döbbennem kevesebb, mint egy másodperccel eveztem jobbat, mint a 4. időt evező, így döntős lettem. Juhú!

Másnap délben kellett versenyezni. A víz melegebb volt és tolószél is volt, de a hatos pályára kerültem ismét, ami bizonyos szempontból nehezebb az első 5-700 méteren, mert hullámok verődnek vissza és a következő futamokra is itt melegítenek. A verseny nagyjából úgy játszódott le, mint Velencén,  azzal a különbséggel, hogy 1000 méterre nagyjából elvesztettem a lehetőséget, hogy beleszóljak a végkifejletbe. De 1400 méternél jött az isteni szikra, mert a szemem sarkából megpillantottam egy kitekintésnél egyik ellenfelem szemében a fájdalmat és tudtam, hogy itt nincs több elnézés és fel kell égetni a vizet.

Meghallottam a szigeten szurkoló, beúszott bajai csapatot és tudtam, hogy menni fog és innentől kezdve nem tudtam mi a tempó, mi a sebesség, de éreztem, hogy csökken a táv és én még emelni akartam a fájdalom ellenére a sebességet. A végén eveztem, amíg meg nem láttam, hogy biztosan bent vagyok célban, mert nem hallottam a céldudát. A levezetés nehéz volt és nem is derült ki számomra, hogy hányadik lettem, csak tudtam, hogy hajón belül voltam az 5.nek.

Fruzsi várt levezetés után és ő közölte velem, hogy 5. lettem 29 századdal, ha jól emlékeszem! Minő öröm J

De elkészültem az erőimmel. Elfáradtam és mivel előző éjszaka nem bírtam aludni az izomfáradtságtól úgy döntöttem, lemondom az esti előfutamot. Így eltöltöttünk még egy napot Bledben kettesben/hármasban és megnéztünk néhány jó versenyt is hozzá!