Edzés - evés - alvás - ismétlés

Az elmúlt hetekben nem sok minden történt...na jó, valójában nagyon sok minden történt! A fogtundér látogatasától kezdve a legkisebb Orbánra való várakozásig sok minden volt, van. Napjaim jó részét az edzés teszi ki, ezért külső szemlélőnek és nekem is sokszor monoton. A szűnetekben alapvetően az Orrlabda.hu új webshopján dolgozom és persze mindig van valami más.

Az elmúlt hetekben sokan kérdezik, hogy mi van velem, hogy megy az edzés, válogatottság, célok... Sajna, mint legutóbb írtam válogatottság nincs, egyrészt mert nem vagyok (még) olyan szinten, másrészt nincs csapat, amiben lehetne, amiért lehetne (bárki keres plusz embert szívesen beülök, inkább kétlapátosokhoz). Azonban különös dolgokat veszek észre nap, mint nap. Az első kapcsolódó gondolatot Széll Domonkos jegyzi, akinek ezúton is sok sikert kívánok a Jásdi Sándor emlékversenyhez, na és a kisebb kihívásnak számító EB-hez Sevillaban (ott a többieknek is). Szóval, ahogy Domonkos mondta: "ugye te sem gondoltad, hogy egyik napról a másikra vissza fog jönni minden?" Vagy hasonló. Nos igen, szerettem volna, de valószínűleg igaza van és ezért érzem magam sokszor fáradtnak. No meg a sportkorházban is ráerősítettek erre, amikor bementem, azzal aroblémával, hogy cefetül vagyok, mint Marcellus Wallace a hét második felére általában. Mert az edzés egyik évről átnyúló hatása van a másikra, aztán, ha az elmúlik, na akkor nehéz újra indulni! Mint most nekem, na jó azért csak 3 másodpercre vagyok a sok évi 2000méteres átlagtól.

Kezdem belátni 30 évesen valóban fontos az edzésterv mellett a pihenés tervezése. A pihenés a két edzés közt és a pihenés otthon. Mindkettő nehéz ügy, ha Pesten él az ember. Egyrészt nagyok a távolságok, és a sok utazás rengeteg energia, másrészt itthon nem gyakori, hogy az evezős klubokban lenne étkeztetés. Így sokszor elmarad a helyileg és időben is megfelelő tápanyag utánpótlás (edzés vége után 40 perccel bezárólag zárul a szénhidrát ablak). Illetve nem lehet mindenhonnan bringával edzésre menni és mindig.

Amint írtam az idő nagy részét az edzés viszi el és mostanság Csufival (a Csepel telep rendíthetetlen őrzőjével, a megallapíthatatlan fajtájú, de bull terrier lelkületű óriás apró kutyával) való kergetőzés reggelente. Következő egyéni versenyem Velencén lesz, addig pedig edzés. Sajnos sok nem lehet (mert leépít), kevés sem(mert bűntudatom lesz*), ezért minden második alkalommal nehezítik, vagy tekerek a hegyen.

Ma is így telt a nap. Reggel tej nem lévén otthon elsétaltam a boltba, majd elvégeztem a simításokat a weblapon, hogy a programozó segítőm tudjon vele dolgozni. Irány Csepel, ahol ugyan rossz déli szél volt, de mintha minden kajakos elment volna edzőtáborba. Majd haza, gép, telefonok és irány a hegy fél négykor: 120 perc bringával. Ilyenkor mindig meghallgatom a drumandbass arena legújabb podcastját, hogy elmenjen az idő és ilyen helyeken járok, mint a képen. Egyébként a kedvenc útvonalam az Esztergom, Marót, Szentkereszt, Dobogókő, Esztergom, de ma nem tudtam szülői látogatást tenni, mert Dnhe közgyűlés is volt. Előtte még kicsit mozogtam a teraszon, ahogy a második kép mutatja, hogy mikor haza tekerek annyi kiló legyek, mint a 3. kép mutatja, idei minimum eddig.

Este a két pasi meg egy kicsi közben így nyugodt szívvel és farkasétvággyal toltam be egy pizzát, 4 deci eperturmixot, 30 deka epret és egy banánt, egy liter megylét, és egy fél marxim lepényt, hogy most enyhén émelyegve gondoljak a holnapra, amikor az egyik kedvenc pörgetös edzésem lesz.

Mert edzeni minden nap jó! Ameddig bírok és van kedvem;)

Edzés - evés - pihenés - ismétlés, nagyjából ez a rutin!

*ezt drew ginn mondta

A versenyekről és a fogtündér látogatásáról

Az elmúlt hónap rengeteg fontos eseménnyel volt tele tűzdelve az életem, így az ezekről való beszámolóval sem tudtam foglalkozni. Mint minden történés,  minél távolabb kerül az időben, annál inkább átalakul az értékelése az egyén fejében.  Most az elmúlt hetek négy fő eseményét írom le, minél közelebb érve a mához annál jobban.

1.      Velence tájékoztató verseny április 14-15.

Az év versenye egyik legfontosabb versenye – számomra mindenképp. Nehéznek ígérkezett, mert a 4 darab 5-ös előfutamból 3 ment a középdöntőbe. Simon Béla mellett Pétervári Molnár Bendegúz és Pálfy Robi tűnt nagyon erősnek a futamomban. Mikor láttam a beosztást tudtam kemény lesz, hisz Bendegúz és Béla 15-17 másodperccel erősebb ergón, míg Pálfy tréfált már meg a pályafutásom alatt. Az első akadályra készültem fejben, így a középdöntővel nem foglalkoztam. Majd jött a verseny napja, a versenytanács, ahol öten lemondták a versenyt. Emiatt új továbbjutási szisztéma lépett érvénybe és így a három ötös előfutamból kettő-kettő jutott egyenes ágon a döntőbe, a kiemelve a legjobb versenyzőket.

Itt hibáztam először. Hagytam magam befolyásolni azzal, hogy a továbbjutási szisztémával foglalkoztam, nem pedig magammal és a versennyel.  A vitás jelleget az adja, hogy ez egy „válogató-tájékoztató” verseny, fontos kellene, hogy legyen egy teljes sorrend a versenyzők között, ahol mindenki mindenkivel leversenyez, mint egy FISA versenyen, van középdöntő 12 induló fölött, alatta pedig remény futam.  De ez nem volt cél, így nem is lehet elvárás ez az év kettő versenyéből az egyiken, ahol ennek „talán” fontosnak kellett volna lennie (a másik az OB, ahol rendszeresen nincs „B” és „C” döntő – igaz ott tényleg zsúfolt a program).

Mikor valamennyire megnyugodtam és feleveztem a versenyre a rajt bíróság 10 perccel a vízreszállás után és 20 perccel az eredetileg kiírt rajtidő előtt bejelentette, hogy a 3. előfutamot (miénket) az első helyére hozzák és így 5 perc múlva van a rajt. Itt eltört a mécses. Hogy lehet ilyen bírói döntést hozni? Mert egy edzőt és egy versenyzőt sem tájékoztattak erről! Ilyen esetben a futamot, amit el kell tolni eltolják és nem egy másikkal cserélik fel jó szervezés mellett, főleg, ha az információ sem megy ki a résztvevőknek.  

Mikor a rajtvonalra álltunk enervált és fáradt voltam. Minden energiámat a helyzet elleni lázongással töltöttem, ahelyett, hogy a versenyre koncentráltam volna, így könnyű ellenfél voltam és 3. helyen a eveztem a kisdöntőbe magamat. Hibáztam.

A kisdöntő már jó volt. Nagyon jót eveztem és versenyeztünk Rozsossal és Tari Jancsival, akikkel végig fej-fej mellett haladtunk, majd a Jancsinak sikerült egy pillanatra elhúzni, úgy, hogy már nem tudtam a finisben utolérni csak Rozsost. Így nyolcadikként a válogatottól „messze” zártam a versenyt. Bár a válogatott fogalmát nehéz megfogni ma, mert egy dolog biztos: Juhász-Simon és Galambos-Matyasovszki páros üti meg azt a szintet, ami a felnőtt mezőnyben a válogatottságot jelentheti. Vagyis ők a szint. Válogatott csak kész versenyző lehet – ördögi kör.

Másnap, még versenyeztünk Csepregi Gáborral egyet klubdublóban, a nagyok ellen, ahol végül negyedikként értünk célba, de sokak meglepetésére 1700 méterig még komolyan partiban voltunk, aztán elfogyott a lendület. De az edzés folytatódik.

2. XXX. Simády Béla nemzetközi emlékverseny, Szeged

Megjött a jó idő és így egy egészséges váll leégéssel érkeztem Szegedre. Szkiffben voltam nevezve, de már a verseny előtt lemondtam a szombati napot, mert dolgozni is kell és promotálni az orrlabda.hu termékeit, mivel a nemzetközi verseny az egyik jobb alkalom erre. A verseny előtt szóba került, pontosabban szóba hoztam, Molnár Lopez Zoltán edzőnél, hogy nem indulhatok-e 3 versenyzőjével négypárban, csak a jó érzés kedvéért. Jelenleg sajnos nem annyira jó a helyzet a Danubiusban négypár vonalon, de talán az Obra összejön annyi versenyző, hogy ki tudunk állítani egy csapatot. Szombatra sikerült is választ kapnom és beneveztek négypárban minket. Este kimentünk egy rövid 6 kilométeres kört evezni és annyira jó érzés volt a sebességet érezni, hogy úgy döntöttem lemondom a szkiffet (mert se veszteni se nyerni nem nyertem volna vele, a verseny élményen kívül). Az ellenfelek a Simon-Juhász-Széll-Tari négypár lett volna, az ifi válogatott és a szerb ifi válogatott, mint később megtudtam. A srácok minden formában kemény ellenfélnek ígérkeztek, akiket soha nem szabad leírni. Ezért a cél az volt, hogy 1500 méternél már akkora előnyünk legyen, amit finisben már nem lehet megdönteni.  Ez sikerült! Meglepő volt, hogy sikerült, ugyanakkor nagyon jó érzés, hogy csak evezni és evezni kell. Nem néztem ki talán csak egyszer, mert vitt a csapat. Jó volt. Bő három hajóval nyertünk. Ilyet régen éreztem és nagyon jól esett. 

3.      Evezős Bajusz Szépségverseny, Szeged – a szünetben

A sport végtére is a jókedvről, barátságról és…leginkább talán erről a kettőről kell, hogy szóljon (meg persze a kalória égetésről és a deadliftről). Ezért a címben szereplő esemény mindenféleképp egy grandiózus ötlet volt, amit meg kell köszönni a főszervezőknek Szekér Lászlónak és Kelemen Áronnak. A győztes Széll Chopper Domonkos lett, aki ugyan vitatott bajusz/szakáll kombót növesztett, de mindenképp jól nézett ki. Bíró Márk kék bajsza pedig a meglepetés erejével hatott.  Lopeznak pedig jövőre életműdíjat kell kapnia. Üde színfolt volt ennyi bajszot látni!

4.      

  

4. A fogtündér látogatása

A versenyek végeztével egy új fejezetet akartam nyitni az edzésemben és a hétfői pihenő után egy kb. 5 hetes edzés időszak jött volna, amit reméltem, hogy erősebben zárok, mint korábban bármikor. Fel is szereltem a hajómat hétfő késő délután, mert napközben elrendeztem sok ügyes bajos dolgot, amibe belekezdtem, de még nem sikerült zárnom (pl.: az orrlabda.hu új shopjának a feltöltését). A felszerelés után, ugyan pihenő nap volt, de úgy éreztem akarok egy jó 20 percet ergózni is a hecc kedvéért, meg, hogy kicsit hozzátegyek a napomhoz, mielőtt elrobogok az Ironman 3 IMAX verzióját megnézni (már láttam, de nem tudtam betelni a popcorn élménnyel). Az ergo meg is volt, így siettem zuhanyozni. A zuhany meg is történt és fürgén mentem ki a zuhanyból az öltöző padhoz, mikor megtörtént…

Egyik pillanatban még a stabilan álltam a lábamon a másikban, már kapkodtam valami fogodzkodó után, mint egy rajzfilmben, ahol Tom éppen banánhéjra lépett. A vizes talpam és a sima kő nagyon rossz párosítást eredményezett és megcsúsztam, majd  elcsúsztam. A lábam alól kiszaladt a talaj, valahogy megpördültem a tengelyem körül és hasra érkeztem, pontosabban kézre akartam, de nem sikerült, vagy a kezem is kicsúszott így az elülső harapó fogaimra érkeztem. És reccs.

Először nem tudtam mi történt és meztelenül térdeltem vagy 3 percig és fogtam a fejemet, mert kongott. Mikor kitisztult a kép rájöttem, hogy elcsúsztam, a fogam kitört, mint utólag kiderült eltört keresztbe. A felső ajkam belső részét felsértette a fog, így a vér is folydogált. Az estét az ambulancián töltöttem 6 röntgen és egy CT vizsgálattal. Szerencsére nem történt igazán komoly baj  (mármint, hogy betört, megtört, eltört volna a koponyám), de enyhe agyrázkódást kaptam és két nap pihenőre vezényelt az orvos és fogorvosi kezelésre, ami csütörtökön lesz. Az Ironman kimaradt.

Most itthon ücsörgök és várom, hogy végre legyen ismét fogam, amit a fogtündér elvitt.

A lényegi mondani valója az a legutóbbi történetnek, nem az, hogy mennyire fáj. Nem, igazából elvagyok. Sokkal inkább kérni szeretnék minden edzőt, klubvezetőt és felnőtt evezőst, hogy nézzék meg a saját öltözőjüket és klubjukat, mennyire csúszásgátlós a zuhany és az öltöző, milyen más banális (mert ez banális) balesetet szenvedhetnek a klubtagok és járjanak el megfelelően. Az egészségügyi ládákat nézzék át! Mennyire lejártak a gyógyszerek és a kötszerek és tegyék meg a megfelelő lépéseket. És a legfontosabb legyen elérhető az evezőstelepek használói számára az egészségügyi doboz – ha bármilyen okból szükség lenne rá.

Safety first! Egyébként már jól vagyok, csak a hideg tej vált az ellenségemmé. Papucsot pedig beszerzek.