Az elmúlt hetekben sokan kérdezik, hogy mi van velem, hogy megy az edzés, válogatottság, célok... Sajna, mint legutóbb írtam válogatottság nincs, egyrészt mert nem vagyok (még) olyan szinten, másrészt nincs csapat, amiben lehetne, amiért lehetne (bárki keres plusz embert szívesen beülök, inkább kétlapátosokhoz). Azonban különös dolgokat veszek észre nap, mint nap. Az első kapcsolódó gondolatot Széll Domonkos jegyzi, akinek ezúton is sok sikert kívánok a Jásdi Sándor emlékversenyhez, na és a kisebb kihívásnak számító EB-hez Sevillaban (ott a többieknek is). Szóval, ahogy Domonkos mondta: "ugye te sem gondoltad, hogy egyik napról a másikra vissza fog jönni minden?" Vagy hasonló. Nos igen, szerettem volna, de valószínűleg igaza van és ezért érzem magam sokszor fáradtnak. No meg a sportkorházban is ráerősítettek erre, amikor bementem, azzal aroblémával, hogy cefetül vagyok, mint Marcellus Wallace a hét második felére általában. Mert az edzés egyik évről átnyúló hatása van a másikra, aztán, ha az elmúlik, na akkor nehéz újra indulni! Mint most nekem, na jó azért csak 3 másodpercre vagyok a sok évi 2000méteres átlagtól.
Kezdem belátni 30 évesen valóban fontos az edzésterv mellett a pihenés tervezése. A pihenés a két edzés közt és a pihenés otthon. Mindkettő nehéz ügy, ha Pesten él az ember. Egyrészt nagyok a távolságok, és a sok utazás rengeteg energia, másrészt itthon nem gyakori, hogy az evezős klubokban lenne étkeztetés. Így sokszor elmarad a helyileg és időben is megfelelő tápanyag utánpótlás (edzés vége után 40 perccel bezárólag zárul a szénhidrát ablak). Illetve nem lehet mindenhonnan bringával edzésre menni és mindig.
Amint írtam az idő nagy részét az edzés viszi el és mostanság Csufival (a Csepel telep rendíthetetlen őrzőjével, a megallapíthatatlan fajtájú, de bull terrier lelkületű óriás apró kutyával) való kergetőzés reggelente. Következő egyéni versenyem Velencén lesz, addig pedig edzés. Sajnos sok nem lehet (mert leépít), kevés sem(mert bűntudatom lesz*), ezért minden második alkalommal nehezítik, vagy tekerek a hegyen.
Ma is így telt a nap. Reggel tej nem lévén otthon elsétaltam a boltba, majd elvégeztem a simításokat a weblapon, hogy a programozó segítőm tudjon vele dolgozni. Irány Csepel, ahol ugyan rossz déli szél volt, de mintha minden kajakos elment volna edzőtáborba. Majd haza, gép, telefonok és irány a hegy fél négykor: 120 perc bringával. Ilyenkor mindig meghallgatom a drumandbass arena legújabb podcastját, hogy elmenjen az idő és ilyen helyeken járok, mint a képen. Egyébként a kedvenc útvonalam az Esztergom, Marót, Szentkereszt, Dobogókő, Esztergom, de ma nem tudtam szülői látogatást tenni, mert Dnhe közgyűlés is volt. Előtte még kicsit mozogtam a teraszon, ahogy a második kép mutatja, hogy mikor haza tekerek annyi kiló legyek, mint a 3. kép mutatja, idei minimum eddig.
Este a két pasi meg egy kicsi közben így nyugodt szívvel és farkasétvággyal toltam be egy pizzát, 4 deci eperturmixot, 30 deka epret és egy banánt, egy liter megylét, és egy fél marxim lepényt, hogy most enyhén émelyegve gondoljak a holnapra, amikor az egyik kedvenc pörgetös edzésem lesz.
Mert edzeni minden nap jó! Ameddig bírok és van kedvem;)
Edzés - evés - pihenés - ismétlés, nagyjából ez a rutin!
*ezt drew ginn mondta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése