Úton vagyunk hazafelé Torinóból. Mar megtettünk vagy 800 kilométert, előttünk még durván 400. 4 óra kb. Reggel 5-re érünk haza Pestre. Boby vezet, Csepi hátul pihen. Én pedig úgy döntöttem elkezdem írni a beszámolót. A képeket majd holnap feltöltöm.
Már Maribor elott vagyunk, a hegyről lejöttünk, már aludtam is és várom a soromat.
Reggel 7-kor keltünk, pontosabban keltem, a többiek már ébren voltak. Csepi indult a pályára (kb. 20 perc séta) mérlegelni, mi pedig reggelizni. A reggel gyorsan telt ittunk nehány cappuccinot Bobbyval. Csepi már az Armidaban várt minket. Ez az egyik klub Torinóban a Cerea mellett. Hivatalosan az utóbbi rendezi a versenyt, de természetesen 4-500 hajót nem lehet egy klubban vízre tenni így ez is tele volt. Reggel még nyugalomban ittunk egy második kávét. Aztán felpörögtek az események. Szép idő volt a reggeli hűvösség ellenére.
Kb. egy órával a rajt előtt elmentünk Filippihez, hogy beállitsuk a belkarjainkat. Nekem az edzőtábor óta a négypár állításon volt, Adrián pedig ellenőrzött. Roel Braas és Mahe Drysdale is itt volt. Braaszal szóba is elegyedtünk. Végül is minden reggelinél és vacsoránál összefutottunk. Megtárgyaltuk a belkart és sok jo kívánságot mondtunk egymásnak.
Kicsit késtem a vízre szállással, így csak egy rövid körre volt időm a rajt előtt. Sokan voltak már vízen ezért nehézkes is volt és már hívtak is a rajthoz. Csepi (15) kettővel indult előttem (17). Bobo 162-es rajt számmal egy másik bolyban indult.
A rajt és a verseny első fele jól ment. Nagyon jónak éreztem a tempomat felfelé. Nem is beszélve arról, hogy 1000 méternél már megelőztem az előttem indulót! Ezt nem igazán értettem, mert tavaly elvileg megvert. Az első ötven hely az előző évi időeredmények alapján kerülnek kiosztásra. Viszont az utánam rajtolóktól is sikerült elmozognom. Az első és második híd után észrevettem, hogy az üldözőim sokszor bemennek a sodrásba és nem vágjak az íveket. Először nem értettem, aztán a belső hangra hallgatva követtem őket, amint érezhető volt merre tartanak. Utóbb kiderült jó döntés volt - ismerve a pályát sok időt lehet megtakarítani a jó ívekkel. Szemem sarkából láttam az előttem evezőt. Először azt hittem Csepi, de hamar rájöttem, hogy az előtte induló. Sajnos nem sikerült a fordulóra utoóérnem, de azért igyekeztem.
Felfelé és visszafelé is a belogó stégeknél síppal jeleztek a szervezők őrszemei, hogy figyeljünk. Ez jó volt.
Visszafelé azonban a felfelé jó formám eltűnt. Válószinűleg a szél volt a hiba, de a tempó visszaesett és üldözőim is egyre jobban felzárkóztak. A 10 másodperces előny egyszerre 10 másodperc hátránnyá vált. Ez elkezdett zavarni és egyszerre csak, azon járt a fejem ha elpusztulok sem érhetnek utól. Ez az érzés nagyjából 3 km-rel a cél előtt fogott el. Majd 2 km-rel a vége előtt éreztem, távolodok. Hagyom le őket. 1200 méternél éreztem, hogy bírok, tudok és akarok emelni! A 26-27-es tempóról 32-33-rá váltottam. A sebességet 3:40/km-ig tudtam emelni és bedaráltam őket. A finis közben nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy egy gőzmozdony indult el mellettem. Mahe Drysdale indult és mindenki menekült előle.
A célduda nagyon jól esett. Kifáradtan, kiégtem. Jó volt.
Amikor beértem Adrián akkor rajtolt. Kiabáltam neki, és pihentem tovább.
A versenyt "természetesen" Drysdale nyerte. Mögötte a tavalyi győztes és az ifi világbajnok cseh, egy holland londoni olimpikon és Adrián! Csepi 10. lett összetettben és 2. könnyűsúlyúban, ami nagy dolog egy országban, amelyikben ott van a világ egyik legjobb ks válogatottja és sokan voltak. Én, noha több, mint ötven másodperccel jobb időt eveztem tavaly óta, csupán 3 helyet léptem előre és 30. lettem, normálsúlyban 12. Az azért jól esett, hogy normálsúlyban Braas az előttem végzett versenyző, aki azért húzott egy vb Szkiff döntőt 2 hónapja.
Két társam előtt emelem kalapomat, mert Európa egyik legjobb hosszútávú Szkiff versenyen kiemelkedőt nyújtottak. Reméljük jövőre is jönnek és még jobban szerepelünk mind!
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése