Bled klasszikus. Ez a mondat akár elég is lehetne és aki versenyzett már Bledben az tudja miről írok. A helyszín tulajdonképpen leírhatatlan. A pálya faltól falig tart. A víz nehéz, hideg, ha rosszak a szél viszonyok akkor rendkívüli kihívást jelentenek, ha rossz napja van a tónak, akkor valami leírhatatlan "csúszás" tud a tavon generálódni. Mégis, Bled klasszikus. A futamok percre pontosan akkor kezdődnek, amikor ki van írva. Ha vihar érkezik a pályára szünetet iktatnak be. Mindig van időmérés. A, B, C döntőt rendeznek. A döntők alatt az 500 méteres részidőt is mérik. Eredmény 30-60 perccel a futam után a falon van. A stégeknél sose kell 3-4 percnél többet várni, a stégek stabilak. A rajt mindig tükör vízről van. És a tó közepén magunkkal és az ellenfeleinkkel vagyunk.
Szkiffben vártam a versenyt. Nehéz volt, mert az előfutamokból csak győztesként vagy idővel lehetett A döntőbe jutni. A mezőny tavalyhoz képest nagyobb lett, 4 előfutamot rendeztek. 10. Idővel a B döntőben folytattam másnap. A rajt után próbáltam felvenni a verseny ritmusát és sikerült is, mert gyakorlatilag már 300 méternél stabilan 2. helyen eveztem és folyamatosan támadtam Mattheiszt, de ellenfelem jobb volt és végig előttem haladt, igaz nem annyival, mint az egy héttel korábbi velencei versenyen. Az időket elnézve a verseny után, lehet, ha egy előfutamban vagyunk akkor A döntőt evezünk. 2. nap Széll úrral dublóztam. Mivel a versenyen ültünk össze idén először azt hiszem azt kaptuk, amit megérdemeltünk. A román és az egy héttel később világkupa győztes horvátok úgy ott hagytak minket, mintha mi sem történt volna. De mivel a szlovákok nem jöttek fel a futamra bejutottunk a döntőbe. Itt már "összeszokott" párosunk 15 másodpercet fejlődve 4.-ként végzett. A végén csak egy konklúziót vontunk le: ha lett volna bennünk 500km közösen akkor még az éremért is versenyezhettünk volna. De nem volt.
Két héttel később Bécsben volt jelenésünk a Nightrown. Ez a verseny talán a térség legfunkybb, legélményszerűbb versenye, amit ajánlok mindenkinek, akár csak nézőként. Adott az öreg Duna, 350 méter kibólyázva, és 21 nyolcas a férfiak versenyében. Sötétedés után kivilágítják a pályát, de a versenyző nem lát semmit, csak hallja a lapátok, a víz és a kormányos hangját. A parton pedig fergeteges hangulat, mai zenékkel, djvel és speakerrel. A 3 pályán zajló verseny érdekessége, hogy gyakorlatilag lehetetlen a bemelegítés, mert a víz az esti futamokig tele van úszókkal. És mivel óránként kell futamokat húzni, bizony nehéz a menet. Ráadásul a 22:50-kor rendezett döntőig eljutni kimondottan fárasztó. Nem szépítem a dolgot: a középdöntőig jutottunk. Ráadásul kikaptuk a Győrt és egy cseh csapatot, akik a nap top 4 idejét evezték addig. A következtetéseket a csapat levonta, a kérdés, hogy tudunk e változtatni az események lefolyásán. Ezt az idő eldönti majd.
Henyleyben ugyan nem voltam a hétvégén, de több ponton is érdekes volt számomra a verseny. Az egyik, amit mindenki hallott már remélem: Gyimes Kriszti 2. lett Mirka Knapkova mögött, ami nem kis teljesítmény - elvégre Knapkova a jelen kor női evezésének királynője, és Krisztinek, hogy vele versenyezhessen el kellett vernie néhány komolyabb versenyzőt. Másik személyes vonatkozás, hogy Martonffy László is versenyzett! Lacit nem biztos, hogy sokan ismeritik, de tagja volt a 2006-os U23-as 4. helyezett négypárnak, 2007-ben pedig világkupán B döntőztünk együtt ugyanúgy négypárban, előtte pedig együtt voltunk U21-es új-zélandi bajnokok négypárban. Azóta sok minden történt, Laci abbahagyta itthon az evezést, majd 2011-ben Angliában folytatta. Nem kiemelten, hanem kvalifikációval szerezte a helyét, ehhez gratulálok ezen az úton is. Elismerésre méltó. Jövőre meg kellene próbálni nekem is egy Henley-i túrát.
Most pedig szunya. A triatlon egy runners world beli cikkről szólt, de arról majd máskor. Holnap edzés reggel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése