Az evezős Woodstock

Minden évben egyszer, maximum kétszer megyek le a Balatonhoz. Az egyik alkalom biztos, hogy a balatonföldvári fixüléses országos bajnokság. A fixüléses OB az egyik legjobb verseny a versenynaptárban. Nem feltétlen a 10 evezős hajók miatt, amikhez hasonlót sehol a világon nem láttam (igazság szerint Olaszországban láttam). Mert bevallom őszintén annyira nem nagy élmény hajtani ezeket a hajókat 1000 méteren keresztül. Az egyénre jutó terhelés a hajó és a csapat tömege miatt lényegesen nagyobb, mint egy versenyhajóban, ugyanakkor a csak felsőtest hajtás miatt a test legerősebb izma a láb kimarad, ami nagy segítség lenne. Nem is véletlen, hogy 200 méter után már pokoli fájdalmat érez az ember. Egyáltalán nem működik 10 csapás=100 méter egyenlet és ha ellenszél van beláthatatlanul hosszú a pálya.

Az 1000 méter ugyanakkor még mindig sokkal jobb, mint az eredetileg használt 2000m. 2003-ban az első versenyen még ennyi volt a táv és talán még utána is pár évig. Ennek szerencsére már vége és Balatonföldváron is felépült az evezős ház. De lehet, hogy 500 méter még jobb lenne!

Amiért igazán különleges ez a verseny az a hangulat. Mert egy hónappal a magyar bajnokság után mindenkinek kezd letelni az aktív vagy passzív pihenője és a végén ott van Földvár, ahol a teljes magyar felnőtt és az ifi mezőny java összejön. Sok klub nem is indít saját hajót, hanem egyszerűen random csapatok verbuválódnak a verseny előtti hetekben (John Rambo és a Men of Steel).  De ezen túl a balatoni nyár hangulata és a majdnem 200-300 egymást ismerő evezős a helyszínen verseny agresszivitás és feszültség nélkül összezárva irgalmatlan jó vízi és parti hangulatot csinál, aminek az egyik pontjában van egy gratuláció, mély levegők és sikítások közepette az egyik hajóból a másikba egymásnak.

A verseny előtti nap már megtelik a part és a földvári parti éttermekben mindenhol evezősök vannak. Aztán este elfoglalják a várost, de elsősorban a Pub-licot ilyenkor. Az amatőrök még elvonatoznak Siófokra, ahol mindig szétszéled a tömeg és vége a hangulatnak, de Földvár örök. Az első évben még csak 4-5 sátor volt a félkész klubház mellett, és még Lellére mentünk csajozni a vitorlásokkal (2003), de ma már több, mint 100-150 sátor és autó parkol a helyszínen ilyenkor, ahol bármi megtörténhet.

A stage diving alap a publicban és az vízi rugby alacsony vízállásnál, vagy az úszkálás és a tojásrántotta, lángos, gyros, nutellás palacsinta evés a büfében, ahol még nem árulnak sült paradicsomot, de a pincérhölgyek idegzete már vasból van, mikor észre veszik, hogy kik jönnek a hétvégén. Az egész versenyt rendkívül jól olajozza a grátisz sör és üdítő és a nap végi gulyás – ami nélkül biztos kisebb lenne az élmény. Le a kalappal a szervezők előtt, hogy 10 év után is bírják!

Egy biztos jövőre ugyanígy, ugyanitt kell befejezni az OB utáni pihenőt és kezdeni az újból az edzést.