OB után - az elmúlt egy év eredménye

Az OB kapcsán nem is az eredmény jut eszembe, amit elértem, hanem a munka, amit az elmúlt egy évben elvégeztem. 2012. augusztus 1. óta összesen 517 órát edzettem, ami havi átlagban kb. 43 óra volt. Van, akinek sok, van akinek kevésbé. Figyelembe véve a tavaly őszi időszakot, amikor nehéz volt mindig kettőt csinálni és a februári mandulaműtétet nagyjából maximalizáltam az elvégezhető munkát. A súlyom 3 kg-os határon belül mozgott, a legjobb nyugalmi pulzusom 37/perc volt, ami már majdnem olyan volt, mint fénykoromban. Ezeket a kimutatásokat, mind a Polar RCX5 órámmal tudtam mérni, ami mindig segített utólag elemezni az elvégzett edzéseket.

Amit elértem vele: 5. hely egyéniben, 2. hely dublóban, 3. hely négypárban. Elégedett vagyok az eredménnyel, mert akik megvertek az elmúlt hétvégén napban tudom, hogy jobbak voltak (különben nem vertek volna meg). Sajnos nem volt teljes a mezőny, de aki nincs ott azt nem lehet megverni.

Idén ismét sikerült az OB-ra nagyon jó formát összehoznom. A tavaszi kezdés után tényleg begyorsult a hajó és sikerült a mezőnyön belül is előrelépem. Kb. 2 hónapja éreztem, hogy ismét képes leszek heti 200-250km leevezésére, illetve ennek megfelelő alternatív edzésekkel kitölteni az ennek megfelelő edzésóraszámot.

A mandulaműtét és a versenyidőszak közti rövid idő miatt nem igazán tudtam „alapozni”, de volt egy két nagyon jó verseny a nyáron.

A szkiff

Az OB szkiff előfutama mindenképp az egyik legnagyobb kihívás volt az évben. Két versenyzőnek volt csak hely a döntőben és mivel Galambos Peti is a futamban volt nem igazán adatott más hely csak a második annak, aki a döntőben akart evezni. Idén a sors ismét összehozott Elekes Szilveszterrel, aki ismét elment a rajtnál csak úgy, mint mindenki más. Ez nem esett jól, de mivel a menedzserem, Szekér Laci azt mondta menni kell, így menni kellett. És én mentem, mert a verseny nem állt meg. 900 méternél már tisztában voltam azzal, hogy meg lehet, de ehhez nagyon keményen kellett küzdenem, viszont mivel,a hétvégi versenyen még rengetegen tették ugyanezt nem is untatok senkit tovább. A lényeg Szilivel megküzdöttem és sikerült bejutnom a döntőbe.

A sebességi adatokat itt olvashatjátok (pulzusmérőt az OB alatt nem viseltem, a görbe közepén ment magas sebesség a verseny):

https://www.polarpersonaltrainer.com/shared/exercise.ftl?shareTag=3c76dd119dd2c3b070e92d82021fa449

A döntőben ismét felszabadultan álltam oda és próbáltam a legtöbbet kihozni magamból. Bíró Márk volt az, aki mellettem volt a hatos pályán és ő is lemaradt az élbolytól, így őt próbáltam meg utolérni, ahogy csak tudtam. Mire 1600 méterre sikerült, már nagyon el voltam füstölve, de Márk még bírta, ekkorra már felzárkóztunk valamennyire az elsőkhöz, de amikor az utolsó, a finis szakaszt elkezdtem Márk be tudta tenni a 7. Sebességbe magát és erre már nem tudtam reagálni. Közben azonban feljöttem az 5. helyre, mert leelőztük Matheisz Józsit. Gratuláció jár Galambosnak, hogy sikerült ismét győznie, Széllnek, hogy a világkupa után is tudott formában maradni, Csepinek, mert sikerült az első érmét megszereznie szkiffben. És persze Dákónak, mert minden támadást visszavert.

A sebességi adatokat itt olvashatjátok:

https://www.polarpersonaltrainer.com/shared/exercise.ftl?shareTag=eecc9b5835929f7b109a383a4b981df9

A dubló

Csepivel év közben nagyon jó versenyeket csináltunk és öröm volt vele elindulni, mert 2009. óta igazán sikeres dublóban nem tudtam idehaza versenyezni. Meg is volt a tervünk, hogy mit és hogyan csinálunk, mikor lesz nagy sebességváltás, hogyan fogjuk elhagyni az ellenfeleket, stb. Mint minden jó terv a megvalósításán múlik a siker. Kértünk is éppen ezért egy hajót, azonban, hiányzott a kilométerünk a hajóból. Talán az előző nap is sok volt a verseny a szkiffben és lehet a szél se nekünk kedvezett. Egy biztos Széll és Pálffy megvalósították a mi tervünket és 1250 méternél faképnél hagytak bennünket. Visszanézve a sebesség adatokat arra kell jutnom, ha bírtuk volna a tempót, amit 1000nél mentünk talán lett volna esélyünk. Így csak a gratuláció lehetősége maradt, és hogy örüljek 3 év óta az első ob éremnek.

A sebességi adatokat itt olvashatjátok:

https://www.polarpersonaltrainer.com/shared/exercise.ftl?shareTag=dbcbb01ab219865ebeeae537f4d3feae

A négypár

A négypár igazi öröm evezésnek indult a részemről, de biztos lehetett volna komolyabban venni. Mindenesetre a verseny előtti este sikerült először evezni, jó okkal, hisz az előző napi versenyek a prioritási listán előbbre voltak. Az előfutamok alapján éreztük, hogy ebből akár érem is lehet. Tudtuk persze, hogy a Szeged erős tud lenni és a MEC-sek sem fogják feladni, de azért a legjobbra számítottunk. Sajnos a futam nem a legjobban kezdődött, mert a bírói papírokban volt egy kis keveredés és emiatt a teljes rajtot át kellett variáltatnunk, ennek biztos nem, örültek páran, de a pályabeosztás komoly dolog. Ezek után elrajtoltunk. 1000-1100 méternél, mikor felnéztem éreztem, hogy jók vagyunk, mert a BEE és a Csepel után 3. helyen mentünk. Aztán egyszerre 1600 méternél még egy támadásra is futotta, amit ugyan visszavert a Csepel mégis jó érzéssel töltött el a hétvége 2. érmének a megszerzése.

A sebességi adatokat itt olvashatjátok:

https://www.polarpersonaltrainer.com/shared/exercise.ftl?shareTag=b50c5ff08c5d51e4e24712a47911935d

Az OB maga ismét lezárult. A Danubius jól teljesített, bár kétségtelen, hogy egyre kevesebbet evezünk felnőttek, de a kicsik egyre többen vannak, szóval ki tudja, hátha mással is fogunk nem sokára jókat evezni.

A bajnokság élvezetes volt, jó időjárást kaptunk. Bár néhány dolog bosszantó volt. Ilyenek voltak a verseny első napján a hibás programok, néhányszor a bírók közti kommunikáció hiánya., pl.: az indulásnál 18:45-re módosított rajtidőt a rajtban előrehozták mert így is úgy is ott vagyunk mind. Ezt a hozzáállást kimondottan nagy hibának tartom a bírók részéről, mert nem azért nevezünk a versenyre, hogy minél hamarabb le tudjuk azt, hanem azért, hogy az előre egyeztetett időpontban küzdjünk meg egymással. A középfutamokhoz kapcsolódó problémák úgy szintén fontos kérdéseket vetnek fel szervezési szempontból. Mikor kell és mikor nem kell rendezni középfutamot? Véleményem szerint a mostani "minden evezős ünnepe" OB nagyon nehezen kezelhető, szerezhető és rengeteg hibára ad esélyt. Olaszországban (és Franciaországban is) külön két napos versenyként rendezik a felnőtt, a felnőtt ks, az u23 és az ifjúsági bajnokságot. Ez annyiból jobb, hogy könnyebb minőségi versenyt rendezni, jut idő minden közép és reményfutamra, B és C döntőre. Másrészt több verseny van, ami több megjelenést jelent. Arról nem is beszélve, hogy évente így nem csak 2x használná maty-éri pályát és 2x a velencei pályát a sportág, ami nagyon jó lenne, mert bojázott pályán sokkal jobb lenne többet indulni. A célnál a fedett sátor és a lounge nagyon jó ötlet volt, de egy mobil tribün is sokat dobott volna hangulaton, illetve még három stég, vagy egyszerűen csak nagyobb stégek.

Végére már csak két ötletem maradt: a motorcsónak vezetőknek olyan jó lenne, ha valaki elmondaná mindig, hogy a velencei pályán az 1000m-nél lévő nádas szabad szakaszon lassítsanak le, mert a hullám át rendezi mindig a futam sorrendet, amit okoznak, amikor mennek fel. A másik pedig, hogy a MESZ rendezhetne 1000 méteres sprint magyar bajnokságot a jövőben, mert az fun és vidámság!

Legközelebb pedig SUP boardozásról mesélek majd:)

Új hajó!

Múlt hét hétfőn megérkezett az új Filippim! A hét nagy részét már ebben az új F14-es karbon aliante hajóban eveztem!

Nagyon más, mint a Stämpfli! Először is a más forma másrészt a beülő kialakítása is más, illetve a hátrafelé fordított wing villa is más élményt jelent.

Most van a betanulás időszaka! Két hét és bajnokság!

Helyzetjelentés

A helyzet fokozódik. A legutóbbi bejegyzés az edzésről és a mindennapokról szólt. Ez ki is töltötte az elmúlt heteket egészen június 9-éig. A hat hetes edzés/alapozás után végre ismét verseny következett. Először a Vidék Bajnokság Velencén majd Bled.

A Vidék Bajnokságon a szkiff mellett dublót is vállaltunk Csepivel. A szkiff nagy küzdelem volt és lelki segítség nélkül nehéz lett volna, mert már az előfutamban „nehezen vettem a levegőt”, de azért továbbmentem és a középfutam már jól ment, így hamar a döntőben voltam. Bár nem igazán értem, hogy a középfutam második helyezése után, hogy találhattam magam a döntőben a hatos pályán. Igaz az 5-ös se lett volna sokkal jobb, de azt értettem volna…

A döntő első 800-900 métere nem volt az igazi. Lassú, fájdalmas küzdelem volt. Aztán 950 méterre végül is úgy éreztem ez így nem lesz jó, meg hát szóltak is a partról és sebességet kellett váltani. Ez  meg is történt és végig pörköltem a maradék 1000 métert. és sikerült jó pozícióba kerülni, de aztán elkövettem a klasszikus velencei hibát, ugyan nem tudatosan, de az utolsó 1 csapás kimaradt és így a dobogós helyezés is elmaradt, pedig elég jó pozícióban voltam állítólag. Ez hiba, amit ki kell küszöbölni.

Csepivel jó volt a dubló, hoztuk a 3. helyett és sokkal közelebb kerültünk a nagyágyúkhoz, mint áprilisban voltunk!

Bled egy héttel később már sokkal jobban kezdődött. A péntek este 18:30-as előfutam azért kicsit későn volt (mindjárt kiderül miért). Jó mezőny jött össze, ugyan gyengébb, mint egy évvel korábban, de azért volt Egyiptomból is ellenfél és a szlovén, horvát szkiffesek között is sok jó volt ott. A bled-i VB egyik nagy eredménye a profi időmérő rendszer mindennapossá válása volt. Így a futam győzelem mellett a három leggyorsabb idővel lehetett a döntőbe kerülni. 1100 méterig együtt küzdöttem az egyiptomi és horvát ellenfeleimmel és eléggé nyeregben éreztem magam aztán két csapás következett és ellenfeleim külön harcba kezdtek, amiről lemaradtam, de ettől függetlenül küzdenem kellett az utolsó csapásig, mert idővel volt esély és kitudja? Így végig kellett tolni a maradék 70-80 csapást és az fájt. Nagyon fájt. Mikor a célba értem kicsit el voltam keseredve, mert hát volt pillanat, amikor még a nyerésen gondolkodtam a futamban aztán egyszer csak ott voltam, hogy a minél közelebb maradjak. De ilyen a pop szakma.

Kikötés után nem volt kint az időeredmény, így a versenybíróságra kellett mennem. Ahol az eredmények átlapozása után rá kellett döbbennem kevesebb, mint egy másodperccel eveztem jobbat, mint a 4. időt evező, így döntős lettem. Juhú!

Másnap délben kellett versenyezni. A víz melegebb volt és tolószél is volt, de a hatos pályára kerültem ismét, ami bizonyos szempontból nehezebb az első 5-700 méteren, mert hullámok verődnek vissza és a következő futamokra is itt melegítenek. A verseny nagyjából úgy játszódott le, mint Velencén,  azzal a különbséggel, hogy 1000 méterre nagyjából elvesztettem a lehetőséget, hogy beleszóljak a végkifejletbe. De 1400 méternél jött az isteni szikra, mert a szemem sarkából megpillantottam egy kitekintésnél egyik ellenfelem szemében a fájdalmat és tudtam, hogy itt nincs több elnézés és fel kell égetni a vizet.

Meghallottam a szigeten szurkoló, beúszott bajai csapatot és tudtam, hogy menni fog és innentől kezdve nem tudtam mi a tempó, mi a sebesség, de éreztem, hogy csökken a táv és én még emelni akartam a fájdalom ellenére a sebességet. A végén eveztem, amíg meg nem láttam, hogy biztosan bent vagyok célban, mert nem hallottam a céldudát. A levezetés nehéz volt és nem is derült ki számomra, hogy hányadik lettem, csak tudtam, hogy hajón belül voltam az 5.nek.

Fruzsi várt levezetés után és ő közölte velem, hogy 5. lettem 29 századdal, ha jól emlékeszem! Minő öröm J

De elkészültem az erőimmel. Elfáradtam és mivel előző éjszaka nem bírtam aludni az izomfáradtságtól úgy döntöttem, lemondom az esti előfutamot. Így eltöltöttünk még egy napot Bledben kettesben/hármasban és megnéztünk néhány jó versenyt is hozzá!

Edzés - evés - alvás - ismétlés

Az elmúlt hetekben nem sok minden történt...na jó, valójában nagyon sok minden történt! A fogtundér látogatasától kezdve a legkisebb Orbánra való várakozásig sok minden volt, van. Napjaim jó részét az edzés teszi ki, ezért külső szemlélőnek és nekem is sokszor monoton. A szűnetekben alapvetően az Orrlabda.hu új webshopján dolgozom és persze mindig van valami más.

Az elmúlt hetekben sokan kérdezik, hogy mi van velem, hogy megy az edzés, válogatottság, célok... Sajna, mint legutóbb írtam válogatottság nincs, egyrészt mert nem vagyok (még) olyan szinten, másrészt nincs csapat, amiben lehetne, amiért lehetne (bárki keres plusz embert szívesen beülök, inkább kétlapátosokhoz). Azonban különös dolgokat veszek észre nap, mint nap. Az első kapcsolódó gondolatot Széll Domonkos jegyzi, akinek ezúton is sok sikert kívánok a Jásdi Sándor emlékversenyhez, na és a kisebb kihívásnak számító EB-hez Sevillaban (ott a többieknek is). Szóval, ahogy Domonkos mondta: "ugye te sem gondoltad, hogy egyik napról a másikra vissza fog jönni minden?" Vagy hasonló. Nos igen, szerettem volna, de valószínűleg igaza van és ezért érzem magam sokszor fáradtnak. No meg a sportkorházban is ráerősítettek erre, amikor bementem, azzal aroblémával, hogy cefetül vagyok, mint Marcellus Wallace a hét második felére általában. Mert az edzés egyik évről átnyúló hatása van a másikra, aztán, ha az elmúlik, na akkor nehéz újra indulni! Mint most nekem, na jó azért csak 3 másodpercre vagyok a sok évi 2000méteres átlagtól.

Kezdem belátni 30 évesen valóban fontos az edzésterv mellett a pihenés tervezése. A pihenés a két edzés közt és a pihenés otthon. Mindkettő nehéz ügy, ha Pesten él az ember. Egyrészt nagyok a távolságok, és a sok utazás rengeteg energia, másrészt itthon nem gyakori, hogy az evezős klubokban lenne étkeztetés. Így sokszor elmarad a helyileg és időben is megfelelő tápanyag utánpótlás (edzés vége után 40 perccel bezárólag zárul a szénhidrát ablak). Illetve nem lehet mindenhonnan bringával edzésre menni és mindig.

Amint írtam az idő nagy részét az edzés viszi el és mostanság Csufival (a Csepel telep rendíthetetlen őrzőjével, a megallapíthatatlan fajtájú, de bull terrier lelkületű óriás apró kutyával) való kergetőzés reggelente. Következő egyéni versenyem Velencén lesz, addig pedig edzés. Sajnos sok nem lehet (mert leépít), kevés sem(mert bűntudatom lesz*), ezért minden második alkalommal nehezítik, vagy tekerek a hegyen.

Ma is így telt a nap. Reggel tej nem lévén otthon elsétaltam a boltba, majd elvégeztem a simításokat a weblapon, hogy a programozó segítőm tudjon vele dolgozni. Irány Csepel, ahol ugyan rossz déli szél volt, de mintha minden kajakos elment volna edzőtáborba. Majd haza, gép, telefonok és irány a hegy fél négykor: 120 perc bringával. Ilyenkor mindig meghallgatom a drumandbass arena legújabb podcastját, hogy elmenjen az idő és ilyen helyeken járok, mint a képen. Egyébként a kedvenc útvonalam az Esztergom, Marót, Szentkereszt, Dobogókő, Esztergom, de ma nem tudtam szülői látogatást tenni, mert Dnhe közgyűlés is volt. Előtte még kicsit mozogtam a teraszon, ahogy a második kép mutatja, hogy mikor haza tekerek annyi kiló legyek, mint a 3. kép mutatja, idei minimum eddig.

Este a két pasi meg egy kicsi közben így nyugodt szívvel és farkasétvággyal toltam be egy pizzát, 4 deci eperturmixot, 30 deka epret és egy banánt, egy liter megylét, és egy fél marxim lepényt, hogy most enyhén émelyegve gondoljak a holnapra, amikor az egyik kedvenc pörgetös edzésem lesz.

Mert edzeni minden nap jó! Ameddig bírok és van kedvem;)

Edzés - evés - pihenés - ismétlés, nagyjából ez a rutin!

*ezt drew ginn mondta

A versenyekről és a fogtündér látogatásáról

Az elmúlt hónap rengeteg fontos eseménnyel volt tele tűzdelve az életem, így az ezekről való beszámolóval sem tudtam foglalkozni. Mint minden történés,  minél távolabb kerül az időben, annál inkább átalakul az értékelése az egyén fejében.  Most az elmúlt hetek négy fő eseményét írom le, minél közelebb érve a mához annál jobban.

1.      Velence tájékoztató verseny április 14-15.

Az év versenye egyik legfontosabb versenye – számomra mindenképp. Nehéznek ígérkezett, mert a 4 darab 5-ös előfutamból 3 ment a középdöntőbe. Simon Béla mellett Pétervári Molnár Bendegúz és Pálfy Robi tűnt nagyon erősnek a futamomban. Mikor láttam a beosztást tudtam kemény lesz, hisz Bendegúz és Béla 15-17 másodperccel erősebb ergón, míg Pálfy tréfált már meg a pályafutásom alatt. Az első akadályra készültem fejben, így a középdöntővel nem foglalkoztam. Majd jött a verseny napja, a versenytanács, ahol öten lemondták a versenyt. Emiatt új továbbjutási szisztéma lépett érvénybe és így a három ötös előfutamból kettő-kettő jutott egyenes ágon a döntőbe, a kiemelve a legjobb versenyzőket.

Itt hibáztam először. Hagytam magam befolyásolni azzal, hogy a továbbjutási szisztémával foglalkoztam, nem pedig magammal és a versennyel.  A vitás jelleget az adja, hogy ez egy „válogató-tájékoztató” verseny, fontos kellene, hogy legyen egy teljes sorrend a versenyzők között, ahol mindenki mindenkivel leversenyez, mint egy FISA versenyen, van középdöntő 12 induló fölött, alatta pedig remény futam.  De ez nem volt cél, így nem is lehet elvárás ez az év kettő versenyéből az egyiken, ahol ennek „talán” fontosnak kellett volna lennie (a másik az OB, ahol rendszeresen nincs „B” és „C” döntő – igaz ott tényleg zsúfolt a program).

Mikor valamennyire megnyugodtam és feleveztem a versenyre a rajt bíróság 10 perccel a vízreszállás után és 20 perccel az eredetileg kiírt rajtidő előtt bejelentette, hogy a 3. előfutamot (miénket) az első helyére hozzák és így 5 perc múlva van a rajt. Itt eltört a mécses. Hogy lehet ilyen bírói döntést hozni? Mert egy edzőt és egy versenyzőt sem tájékoztattak erről! Ilyen esetben a futamot, amit el kell tolni eltolják és nem egy másikkal cserélik fel jó szervezés mellett, főleg, ha az információ sem megy ki a résztvevőknek.  

Mikor a rajtvonalra álltunk enervált és fáradt voltam. Minden energiámat a helyzet elleni lázongással töltöttem, ahelyett, hogy a versenyre koncentráltam volna, így könnyű ellenfél voltam és 3. helyen a eveztem a kisdöntőbe magamat. Hibáztam.

A kisdöntő már jó volt. Nagyon jót eveztem és versenyeztünk Rozsossal és Tari Jancsival, akikkel végig fej-fej mellett haladtunk, majd a Jancsinak sikerült egy pillanatra elhúzni, úgy, hogy már nem tudtam a finisben utolérni csak Rozsost. Így nyolcadikként a válogatottól „messze” zártam a versenyt. Bár a válogatott fogalmát nehéz megfogni ma, mert egy dolog biztos: Juhász-Simon és Galambos-Matyasovszki páros üti meg azt a szintet, ami a felnőtt mezőnyben a válogatottságot jelentheti. Vagyis ők a szint. Válogatott csak kész versenyző lehet – ördögi kör.

Másnap, még versenyeztünk Csepregi Gáborral egyet klubdublóban, a nagyok ellen, ahol végül negyedikként értünk célba, de sokak meglepetésére 1700 méterig még komolyan partiban voltunk, aztán elfogyott a lendület. De az edzés folytatódik.

2. XXX. Simády Béla nemzetközi emlékverseny, Szeged

Megjött a jó idő és így egy egészséges váll leégéssel érkeztem Szegedre. Szkiffben voltam nevezve, de már a verseny előtt lemondtam a szombati napot, mert dolgozni is kell és promotálni az orrlabda.hu termékeit, mivel a nemzetközi verseny az egyik jobb alkalom erre. A verseny előtt szóba került, pontosabban szóba hoztam, Molnár Lopez Zoltán edzőnél, hogy nem indulhatok-e 3 versenyzőjével négypárban, csak a jó érzés kedvéért. Jelenleg sajnos nem annyira jó a helyzet a Danubiusban négypár vonalon, de talán az Obra összejön annyi versenyző, hogy ki tudunk állítani egy csapatot. Szombatra sikerült is választ kapnom és beneveztek négypárban minket. Este kimentünk egy rövid 6 kilométeres kört evezni és annyira jó érzés volt a sebességet érezni, hogy úgy döntöttem lemondom a szkiffet (mert se veszteni se nyerni nem nyertem volna vele, a verseny élményen kívül). Az ellenfelek a Simon-Juhász-Széll-Tari négypár lett volna, az ifi válogatott és a szerb ifi válogatott, mint később megtudtam. A srácok minden formában kemény ellenfélnek ígérkeztek, akiket soha nem szabad leírni. Ezért a cél az volt, hogy 1500 méternél már akkora előnyünk legyen, amit finisben már nem lehet megdönteni.  Ez sikerült! Meglepő volt, hogy sikerült, ugyanakkor nagyon jó érzés, hogy csak evezni és evezni kell. Nem néztem ki talán csak egyszer, mert vitt a csapat. Jó volt. Bő három hajóval nyertünk. Ilyet régen éreztem és nagyon jól esett. 

3.      Evezős Bajusz Szépségverseny, Szeged – a szünetben

A sport végtére is a jókedvről, barátságról és…leginkább talán erről a kettőről kell, hogy szóljon (meg persze a kalória égetésről és a deadliftről). Ezért a címben szereplő esemény mindenféleképp egy grandiózus ötlet volt, amit meg kell köszönni a főszervezőknek Szekér Lászlónak és Kelemen Áronnak. A győztes Széll Chopper Domonkos lett, aki ugyan vitatott bajusz/szakáll kombót növesztett, de mindenképp jól nézett ki. Bíró Márk kék bajsza pedig a meglepetés erejével hatott.  Lopeznak pedig jövőre életműdíjat kell kapnia. Üde színfolt volt ennyi bajszot látni!

4.      

  

4. A fogtündér látogatása

A versenyek végeztével egy új fejezetet akartam nyitni az edzésemben és a hétfői pihenő után egy kb. 5 hetes edzés időszak jött volna, amit reméltem, hogy erősebben zárok, mint korábban bármikor. Fel is szereltem a hajómat hétfő késő délután, mert napközben elrendeztem sok ügyes bajos dolgot, amibe belekezdtem, de még nem sikerült zárnom (pl.: az orrlabda.hu új shopjának a feltöltését). A felszerelés után, ugyan pihenő nap volt, de úgy éreztem akarok egy jó 20 percet ergózni is a hecc kedvéért, meg, hogy kicsit hozzátegyek a napomhoz, mielőtt elrobogok az Ironman 3 IMAX verzióját megnézni (már láttam, de nem tudtam betelni a popcorn élménnyel). Az ergo meg is volt, így siettem zuhanyozni. A zuhany meg is történt és fürgén mentem ki a zuhanyból az öltöző padhoz, mikor megtörtént…

Egyik pillanatban még a stabilan álltam a lábamon a másikban, már kapkodtam valami fogodzkodó után, mint egy rajzfilmben, ahol Tom éppen banánhéjra lépett. A vizes talpam és a sima kő nagyon rossz párosítást eredményezett és megcsúsztam, majd  elcsúsztam. A lábam alól kiszaladt a talaj, valahogy megpördültem a tengelyem körül és hasra érkeztem, pontosabban kézre akartam, de nem sikerült, vagy a kezem is kicsúszott így az elülső harapó fogaimra érkeztem. És reccs.

Először nem tudtam mi történt és meztelenül térdeltem vagy 3 percig és fogtam a fejemet, mert kongott. Mikor kitisztult a kép rájöttem, hogy elcsúsztam, a fogam kitört, mint utólag kiderült eltört keresztbe. A felső ajkam belső részét felsértette a fog, így a vér is folydogált. Az estét az ambulancián töltöttem 6 röntgen és egy CT vizsgálattal. Szerencsére nem történt igazán komoly baj  (mármint, hogy betört, megtört, eltört volna a koponyám), de enyhe agyrázkódást kaptam és két nap pihenőre vezényelt az orvos és fogorvosi kezelésre, ami csütörtökön lesz. Az Ironman kimaradt.

Most itthon ücsörgök és várom, hogy végre legyen ismét fogam, amit a fogtündér elvitt.

A lényegi mondani valója az a legutóbbi történetnek, nem az, hogy mennyire fáj. Nem, igazából elvagyok. Sokkal inkább kérni szeretnék minden edzőt, klubvezetőt és felnőtt evezőst, hogy nézzék meg a saját öltözőjüket és klubjukat, mennyire csúszásgátlós a zuhany és az öltöző, milyen más banális (mert ez banális) balesetet szenvedhetnek a klubtagok és járjanak el megfelelően. Az egészségügyi ládákat nézzék át! Mennyire lejártak a gyógyszerek és a kötszerek és tegyék meg a megfelelő lépéseket. És a legfontosabb legyen elérhető az evezőstelepek használói számára az egészségügyi doboz – ha bármilyen okból szükség lenne rá.

Safety first! Egyébként már jól vagyok, csak a hideg tej vált az ellenségemmé. Papucsot pedig beszerzek.

Nyolcasban evezni

Hétvégén sok minden történt velem, amik mellett így vagy úgy de nem lehet szó nélkül elmenni. Sok evezés iránt érdeklődő biztos most nagy dolgokra gondol, de valójában egy igazából, csak most születő dologról van szó: a magyarországi üldözéses nyolcas versenyekről.

Pontosabban egyről a Budapest Kupáról, ami a Széchenyi Emlékverseny egyik fő száma, evezős szakmai szempontból a legerősebb, míg a verseny másik fő lába a tízevezősök versenye az evezés iránt érdeklődők bevonásáról szól.

De lényeg a fontos, ahogy Albert bácsi is mondja, 18 nyolcasban eveztünk a Budapest Kupán és hatalmas versenyt produkáltunk!!!

A számítógépes időmérésre, amit az EvoChip Hungary szolgáltatott nekünk, nagy szükség volt! Az abszolút kategóriában a Tisza EE nyert, mondhatni nagy fölénnyel, de utána a Csepel, a Danubius-Baja-San Cristoforo-Canittieri Mincio versenyegyesülés és az bécsi WRC LIA ifi válogatott nyolcasa hatalmas versenyben 2 másodpercen belül érkezett be. Több hasonlóan szoros eredmény is volt a veteránok között. 

Mi hatalmasat eveztünk! Danubius-Baja-San Cristoforo-Canittieri Mincio versenyegyesülés nagyon jól sikerült. Ez alkalommal jobbra eveztem, és azt hiszem nem is nagyon kell mostmár váltogatni ezt az oldalt. Ugyan egy fél veterán csapattal indultam, akik közül többen, már abba hagyták az aktív versenyzést, de Marco Penna, Mario Palmisano, Marco Testoni és Raffaele úgy tudja mozgatni a hajót, mint nagyon kevesen ebben az országban. A hajó stabil volt, nem véletlen, hiszen az olaszok elhozták saját 15 éves Filippi nyolcasukat, amit csak a gyerekek vagy a veteránok használnak a klubjukban. Szóval toltuk. A hideg idő ugyan lehetett volna melegebb, de nem volt akadály. A "K" hídról spontán fényképezték a versenyt és I öröm volt át evezni a célbíróság a Duna partra felfestett, a célvonalat jelképező, I love Rowing felirat között. (Utóbbi megtekinthető a budai rakpart megfelelő szakaszán.) 

Azt hiszem meghatározó élmény lesz számomra, amikor a nagy Dunán, az Óbudai sziget mellett evezve több, mint 10 nyolcast látok magam körül a vízen és a rajtnál 18-an állunk és várjuk a behívást! Szinte Head of the River, igaz nem 400 csapattal, de még van hova bővülni. 12 külföldi csapat volt és 6 magyar, vagyis mindannyian tudjuk, hogy a hazai evezésben még van tartalék, hogy növeljük a résztvevők számát. Bízom benne, hogy az esetleges résztvevők is rájönnek, nem a győzelem számít, nem csak a legprofibb csapatokkal kell eljönni egy ilyen versenyre, de veteránokkal is vagy ifikkel, akiket csak az OB-n szokott nyolcasban látni az ember. Pedig a 3-4 "F" kategóriás olasz és horvát nyolcas biztos összecsapna magyar ellenfeleivel. 

Utoljára csak annyit szeretnék írni, akit akaratomon kívül megbántottam a hétvégén attól itt ezen a helyen is bocsánatot kérek. 

Jeges mindennapok

Az elmúlt hetekben, már házas emberként, küzdöttem végig a mindennapokat - Európa összes evezősével együtt. Végignézve az időjárás jelentéseket és a híreket az elmaradt, vagy éppen fagyban végig húzott versenyeket (head of the river, roma, Oxford-Cambridge) csoda, hogy élünk.

A felkészülést talán csak Dél-Olaszországban vagy Spanyolország/Portugália tengelyen lehetett gond nélkül folytatni. Szeretem a nagy Dunát, de az elmúlt hetek havazásban, szél viharaiban majd az áradásban nem sok köszönet volt. Szerencsére az elmúlt napokban sikerült már vízre szállni, de a hajó forgalom beindulása és a reggeli 1-2-3 fokok keserű élményeket hagytak.

A hétvégén a Széchenyin indulunk egy Danubius-Baja-Mantova versenyegyesüléssel. Nagyon várom a versenyt, nem csak mint versenyző, bár kétségtelen, hogy a csapat kiváló, de mint szervező is. Az üldözéses nyolcas verseny, ami a Budapest Kupa néven fut már 3. alkalommal sikerül megrendezni. Ez evezős szakmai szemmel nagy dolog! Idén sikerült áttörni egy inflexiós pontot a résztvevők szempontjából, 12 és fél külföldi nevezőnk van, és 7 és fél hazai. Ebben szerepelnek a férfi felnőttek mellett ifiknek, nők, egyetemisték és természetesen veteránok is. Nagy részt veteránok fogják a mezőnyt adni, de hazai oldalról a Csepel Ek, Tisza Evezős Egylet a Budapest EE és a Külker EK részvétele tiszteletreméltó. Első kettő fogja indítani a versenyt az óbudai ágból és félpercenként üldőzzük, majd egymást.

Az időjárás kedves lesz hozzánk, biztos vagyok benne. Sajnálom, hogy több hazai csapat nem tud eljönni a "válogató" verseny miatt vagy mert nyolcast csak az ob-ra vagy a hazai versenyekre tudnak kiállítani. Nagy feladat a nyolcas kiállítása, de talán az evezés egyik legjobb csapathajója, ha nem a legjobb. Jövőre többen leszünk! Főleg a lányok, akiket két csapat képvisel - a Danubius és a Circolo Marina Mercantile Nazario Sauro – Trieste.

Utána pedig irány a kis Duna, mert a hétvégi válogatóra másik sebességbe kell kapcsolni már.