2014. augusztus 3., vasárnap

Be a városba – Európa leggyorsabb szkiff versenyén


Szombaton ismét világot láttunk! Életemben másodszor családostól mentem versenyre. Kicsit bonyolult volt, mert Bécsbe indultunk, ahol a Viennautica keretében a Wienereiner 6km-es üldözéses versenyen indultam. A versenyt negyedik alkalommal rendezték meg és egy kisebb vízi fesztivált szerveztek a köré. A 6 km-es szkiff verseny mellett vasárnap nyolcasok is versenyeztek, de tegnap este szlalom kajak és sárkányhajó verseny is volt. A helyszíne a Duna csatorna volt, 6km a táv és valóban a leggyorsabb sodrás, amin talán életemben eveztem.


A rajt egészen a csatorna felső zsilipkapujánál volt, egy kis zöld placcon várakoztunk és először nagyon furcsa volt, hogy a semmi közepén vagyunk. Aztán kiderült, hogy melegítésre a vízen nincs se idő, se hely, sőt a nyolcasokkal még megfordulni sincs hely. A parton kis gimnasztika, futás és ergozás után (az ergok a fűben voltak egy fa alatt) szép sorjában vízre szálltunk mind a 40-en, rajtszám szerint.

A verseny érdekessége, hogy nem saját, hanem kölcsön hajóban versenyeztem, mert nem tudtam megoldani a hajó szállítását Bécsbe. Szerencsémre az egyik főszervező (Daniel) kölcsönadta hajóját, amiről a helyszínen tudtam meg, hogy egy Fluidesign van szó. Aki nem ismeri ezt a márkát tudnia kell, hogy viszonylag ritka Európában, főleg könnyűsúlyúak használják, kanadai egyébként. A héja, mint az új ST1-es Stämpflinek, puha, igaz nem annyira, de a hajó hosszirányba mégis merev. A villa fordított wing villa volt, és mivel a saját Filippim is ilyen nem volt szokatlan.

Viszontagságaim azonban itt kezdődtek. Igazai amatőrként nem próbáltam ki a hajót a verseny előtti másfél órában, pedig kellett volna. A lábtartó rossz helyen volt ráadásul a hajó fara felé, így szerelnem kellett, de erre már csak a vízen a rajt előtt volt lehetőségem. De mivel kb. 4 perccel a rajt előtt tudtam vízre szállni ráadásul utolsó előttiként, így csúsztam a rajttal. Szerencsére a bírák rugalmasan kezelték a dolgot és elindították az órát, amikor áthaladtam a vízreszálló stégtől 100 méterre lévő rajtvonalon, de így is 3 perccel a mezőny után és 2 perccel az ifik előtt indultam. Nem volt kit üldözni és engem sem üldözött senki. Ráadásul a ekkor vettem észre, hogy a csapásszámmérő kábelmentes így hiába tettem be sajátomat az nem mért semmit. Szerencsére a GPS óra nálam volt így a sebességet és az időt tudtam mérni. A víz nagyon folyt, és az erős ellenszél ellenére is 3 perc körüli átlagot eveztem. Mivel egyedül mentem nem volt mit tenni, mint húzni teljes bedobással és várni, hogy elteljen a táv. A folyó kb. 50 méter széles volt, így figyelni kellett, hogy mindig a középvonalban maradjak. 7-8 perc után kezdtek sűrűsödni az épületek és valóban, ahogy a verseny elején is beszéltük a lényeg, hogy beevezünk a városba. Egyre többen voltak a parton és egyre többen szurkoltak a plázsról, vagy a sétálva. Aztán egyszer csak megláttam valakit evezni előttem és akkor már tudtam, hogy közel a vége és rátettem egy lapáttal. Emlékeztem a térkép alapján, hogy a nagyobb kanyar után már csak egy kilométer, így tudtam, hogy nincs már sok. Végre megszólalt a duda és kifáradva beértem a célba.

A kikötés nagyon jól meg volt szervezve: 8-10 segítő segített kivenni a hajót és elvették a lapátomat is. A hajót visszaadtam és vártam a kis szurkoló csapatomat. A szervezésnek köszönhetően nem kellett visszaevezni, de egy biciklit kellett kérnem, hogy a kocsinkért eltekerjek, majd megvártuk a díjkiosztást. A páran mondták, hogy jó időt mentem, és Daniel is megkért, hogy várjam meg a díjkiosztót, mert nagyon jól mentem. Ezért megvártuk Bécsben az estét, néztük a Szlalom versenyt és sétáltunk is. A díjkiosztónál aztán kiderült annyira jól mentem, hogy nyertem, így megérte a várakozást J.


A verseny nagyon jó hangulatú volt, nagyon élveztem, a kölcsön hajó miatt mentem végül ki és megérte. A Silver Skiffel tudom csak összevetni versenyt és azt kell írjam, hogy ez is legalább olyan jó lehet pár éven belül, ha az indulók száma megnő és pár igazán nagy nevet is hívnak a rendezők. Szóval ajánlom jövőre mindenkinek szkiffben és nyolcasban is.



Végezetül gratuláció a Budapest-Baján indulóknak, kemény lehetett ilyen időben. Talán jövőre majd én is indulok megint, ha összeszedem a bátorságom. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése