Ma Magyarországon az evezős klubok azt gondolom nem tudják segíteni azt a versenyzőt, aki pl. világbajnoki címet akar szerezni evezésben. Szétforgácsolódnak a célok között. Mindenki jó magyarhoz híven csak panaszkodik. Jelenleg azt gondolom 2 olyan klub van az országban, amelyik dinamikusan fejlődik és ennek következtében majd valamikor nemzetközileg sikeres csapatokat nevelhet ki. Biztos nem figyeltetek a részletekre: "valamikor" és "csapatokat" ez a két kulcsszó, amivel a magyar evezős élet nem tudott mit kezdeni az elmúlt kb. 30 évben.
Felteszek most néhány kérdést, amin gondolkozzatok el:
- mikor volt felnőtt világbajnokságon utoljára két személyesnél nagyobb csapat?
- hány U23-ás Ks négyes volt döntőben az elmúlt tíz évben? Ebből hány sportolót sikerült tovább vinni felnőttbe?
Lehet, hogy úgy tűnik most nagyon "megmondja" a cikk író, hogy mi a tuti, de igazából csak egy dolog lenne fontos: ne egy évben, hanem 5-6 évre előre gondolkodva kellene a csapatokat építeni, túl nyúlni olimpiai ciklusokon, hogy kinevelődhessen annyi versenyző akikkel már lehet mit kezdeni. Ez nem válogatott szintű kérdés csak, ez főleg klubszintű.
Sajnos a klubokban mindig csak 1 vagy 2 versenyzője jut elegendő figyelem, hogy legyen belőlük valaki ebben a sportban, és amikor meg van az aranytojást tojó tyúk, akkor az edzők hátradőlnek, ahelyett, hogy bővítenék a csoportot, ahogy csak tudják. A te edződ ilyen? Tényleg, ha már az edzőknél tartunk, ismét tedd fel magadnak kedves olvasó a kérdést, jó helyen vagyok? Az én edzőm tudja, hogyan, milyen bontásban evezzek 5000 km-t egy évben, ami a nemzetközi versenyző edzési kritériuma a MESZ válogatott programja szerint? Tudja milyen hajót fog a csapat használni? A klubnak van gazdasági és emberi háttere? Van a klub vezetőiben elhivatottság, hogy te/ti elérd/jétek a célodat? Proaktív az edző az edzések, a csapatok, a versenyek szervezésben, motiválásában?
Hány tagja van a klubodnak? 20-30-100 netán 400? Netán 4000? Én voltam tagja ilyen klubnak, 20-an eveztünk és minden szakosztályának ekkora volt a versenyző létszáma, kb. 120 versenyző a 4000 tagra. A többiek mind napozni jártak le a klubba, koncertekre vagy kondizni. Mert ezek nélkül az emberek nélkül neked sem fog sikerülni. Igenis szükség van a giga klubokra, szükség van arra, hogy a legjobb versenyzők egy klubban legyenek és a klubvezetőknek, de a magyar evezés vezetőinek is ezt kell pártolniuk, ha haladást akarnak elérni a nemzetközi szinten. Mert eredmény és tagság nélkül nem fognak fenn maradni a klubok egyszerűen elmossa őket majd az ingatlan lobbi, vagy bármely más sportág.
A kluboknak szolgáltatásban kellene gondolkodniuk a tiszta evezés helyett. Az evezés csak egy szolgáltatás, ami klub tevékenységének 30-50%-át kell, hogy adja. A maradék a közösség építése, hovatartozás, egyéb programok, társasági helyek építése kell, hogy legyen, mert ez fogja csak fenntartani a versenyevezősöket és lehetővé teszi, hogy a klubba járó személy ne csak 1-2-5 évig legyen aktív fizető "vásárló", hanem akár élete végéig.
4. A válogatottról
A válogatott egy nagyon érdekes kérdés. Mindannyiunk számára gyerekként, ha célt adnak ifjúkorunkban a nevelő klubunkban a válogatottságot jelölik meg. Ez nem vagyok benne biztos, hogy helyes dolog. Egyrészt figyelembe véve a magyar evezés mai helyzetét, másrészt az előző pontban vázolt edzőkkel kapcsolatos kérdéseket.
Ami biztos, hogy válogatottnak lenni jó dolog, többnek érzi magát az ember, kiemelkedőnek. Ami nehéz viszont, hogy itthon sajnos a vakok között a félszemű érzés párosul hozzá. Félre értés ne essék, az elmúlt 2 szezonban mindent megtettem, hogy részese lehessek a válogatottnak. Sajnos azonban versenyző társaim öregnek és túl gyengének találtak, vagy nem tudtak azonosulni a célokkal, amik szerintem a legéletképesebbek lennének a mai helyzetben.
A válogatottról azt gondolom, hogy csak akkor lesz életképes magyar evezős válogatott, ha a felkészülés 11 hónapjából, legalább 9 hónapot egy csoportban edzenek a versenyzők, egy helyen és mindent alárendelve a célnak. Erre sok kifogás akad miért nem lehet ezt így csinálni. Általában az iskola a klasszikus ok, de sok más is van. Azt gondolom, hogy az evezősnek ebben maximálisan rugalmasnak kell lennie, míg az evezős körül lévő közegnek (edző, szövetségi vezetők, klubok szülők) maximálisan segíteniük kell ebben. Pl.: Iskolában egyéni tanrend kiharcolása, lakás biztosítás, utazás segítése, napi időmenedzsment segítése. Meggyőződésem, hogy csak akkor tud sikeres lenni egy evezős, ha a napi étkezésének megoldására a döntésekre szánt szellemi energiájának kevesebb, mint 1%-át kell szánnia. Evezős étkezőt az evezős "centrumok" mellé. És a napi utazás minimalizásása - sajnos Budapest, mint korábban írtam gyakorlatilag alkalmatlan evezős centrum szerepére a közlekedés nehézségei miatt. Esetleg, ha mindenki Ferencvárosba költözik az egyetemek közelébe és az erzsébeti telepek közé félútra.
5. A versenyzésről
A versenyzésben számomra a legjobb dolog (a győzelmen túl) az utazás volt. 20 év után nem igazán nagy élmény részt venni az év negyedik csepeli versenyén. Mondjuk annál nagyobb mondjuk 10 év után ismét elmenni Mohácsra. Az elmúlt 10 évben hihetetlen helyeken voltam. Nottingham, Belgrád, Kaiapoi, Twizel, Marborough, Picton, Karapiro, Athen, Brest, Duisburg, Essen, Bled, Bécs, Cannes, San remo, London, Eupelio, Basel, Ravenna, Mantova, Torino, Linz, Lugano, Bonn, Düsseldorf, Hollandia 200km verseny, Pöstény, Poznan, és még biztos van néhány, ami most nem jutott eszembe. Mindenhol voltak kiváló és kevésbé kiváló versenyeim, de mindenhol élvezetes volt. Rengeteg emberrel találkoztam ezeken a versenyeken. Sokakat mai napig barátként tartok számon. A legjobban a nyolcas versenyeket élvezetem, a headeket. Azokban van valami rendkívüli. Teljesen más a fizikai, szellemi igénybe vétel.
Ha tehetitek minél több versenyre menjetek el! Idén én még 2 versenyt tervezek: Teszaloniki és Torino! Hajrá mindenkinek!
A listát nem folytatom, de két bejegyzést még ígérek a következő napokba. Remélem tetszeni fognak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése