Londonból szeretettel 2. rész

Folytatódott londoni kalandunk. Az előző két nap napsütése után ma reggel valóban az a szürke, esőbe hajló időjárás fogadott minket, ami Angliát jellemzi elvileg. Kisebb késés után reggel nyolcra érkeztünk a ULBC csónakházba, ahonnan áteveztünk a Thames Tradesmenbe, ahol a versenybe hívás történt.

Egész délelőtt abban a felélemben telt, hogy elmarad a verseny a feltámadó szél miatt. 10 órára fel is erősödött, de aztán szerencsére elmúlt és az eső sem kezdett el esni. Mondjuk az elálló szél erős kifejezés, de a víz legalább evezhető volt és mivel tolószél volt az minimálisan zavart minket. 

11:45kor vízre szálltunk és elindultunk a rajt felé. A Temze kisebb mint a ráckevei Duna ág ezen a szakaszon így rendkívül sűrűnek tűnt a víz a számtalan nyolcassal.

A kölcsön coxboxnak köszönhetően mindannyian tökéletesen hallottuk Laci és  Zsuzsi utasitasait és fegyelmezetten kezdtünk melegíteni a sűrűjében. A Barnes Brige és a Kew Bridge közti 3 km-es szakaszon nem lehet ilyenkor magas tempóval evezni, elsősorban biztonsági okokból, de hely sem volt, mert már a 200-s rajtszámú csapatok is vízen voltak. A Chiswick hídnál, ahol a rajt zóna volt a bírók egyből jöttek és jelezték mikorra kell visszaérnünk. 

A 17-es rajtszám kiemelt hely, angliai szinten komoly csapatok álltak előttünk es utánunk is. Természetesen az első és második helyről a Mosley és a Leander 1. csapatai rajtoltak - azokban a csapatokban nem kevés az olimpiai bajnok vagy érmes. Elvégre Európa evezős szempontból leggazdagabb, legtőkésebb országban eveztünk. A rajtzónában álló hajók összértéke valószínűleg több volt, mint a magyar klubok éves költségvetése összesen. 

Persze ez abban a pillanatban nem számított. A pillanatnyi káoszból néhány perc alatt tökéletes rendbe rendeződtünk és mikor már kezdett zavaró lenni a szemerkélő eső és szél már 26-os tempóval robbantottunk a rajt fele és a Chiswick híd alatt már csőgázon, a sikiítás határán 38-39-cel eveztünk át a rajton, nyomunkban az ellenfelekkel. Zsuzsi utasításainak megfelelően 35-ős tempóra álltunk vissza.

Csak egyetlen dologra fókuszáltam: időben forgatni, hogy a tolószél vigyen minket és, hogy 100%ban együtt mozogjak a csapattal. Igazság szerint ez volt a legjobban együtt evezett versenyünk. Könnyű és gyors csapásokkal, magas frekvencián jól termeltünk. Az első kilométer után Zsuzsi azt mondta közeledünk az előttünk evező  csapathoz. Az ilyen hír iszonyatos tüzet tud adni. Összekötve a minket követő egység tempójával hatalmas erőket mozgattunk. Lényegesen nagyobbakat, mint egy héttel korábban Budapesten.

A Head specialitása, hogy az általános elképzeléssel szemben irgalmatlan nehezen evezhető víz. A felevező hajók okozta hullámzás, a szél és a bírók is kavarják a vizet. A pályán 3 különböző ívet kell evezni és a tulajdonképpeni u alakú pályán minden féle szél jöhet szembe. 

A Lőrincz "Hód" Ádám által adott tempó kiválóan segítette a csapatot. Minden  széllökésből ki tudtunk jönni! A verseny összesen 17-19 perc hosszú időjárás függően. Ezt is tanulni kell! Szerencsére a csapat nagy része már megevezte a versenyt és így fel voltunk kèszülve, hogy a verseny valójában a Hammersmith hídnál kezdődik. Amire nem voltunk felkészülve, hogy a Hammersmith es a Fulham stadion közötti szakasz mennyire hosszú. Valahogy nem akart vége lenni. Ki nem kellett nézni, csak befelé figyelni és dolgozni. Tulajdonképpen nem emlékszem semmire a verseny első feléből, csak arra, hogy jól megy és tóljuk! 

(Hammersmith híd a buszról)

A Fulham stadion mivel messze volt a Hammersmithtől közel került a célhoz. És mikor a szemem sarkából megpillantottam tudtam, hogy már minden mindegy és minden izomrostomat használnom kell. A Puttney  Bridge előtti szakaszon már vártam a célt...

A cél utáni híd alá evezve nyugodt öröm  fogott el. Jó érzés járt át miközben azon gondolkoztam mi lehetett az eredmény.

Mikor visszaeveztünk a Tradesmenbe csönd fogadott minket. A verseny még folyt, kb. 200. csapat evezett lefelé a pályán. A hely üres volt. Összesen 7 vagy 8 divízióban versenyeztek a csapatok. Az 1. Divízióban az elit, a végen a kezdők, iskolás csapatok. A hajót a Yarm schoolból kaptuk kölcsön, akik a 228-s rajtszámmal indultak és 158-ként értek célba.

Mire lezuhanyoztunk már meg volt az eredmény. 

25. helyen értünk célba! A tengerentúli csapatok között pedig 2-ként! Leander nyert, mi pedig a See Club Zürich mögött 3 másodperccel értünk célba, akik egy jó klub csapatnak számítanak a kontinensen.

Amire igazán büszkék lehetünk az az, hogy tiszta csepeli csapatként értük el ezt az eredményt, ami a legjobb magyar klub eredmény a Head történetében. 

(Barnes Bridge a verseny után)

Folytatás jön Pozsonyban. Most pihizünk.

A csapat tagjai: Töreki Szabolcs, Orbán, Légrádi Ádám, Elekes Szilveszter, Széll Domokos, Szekér László, Fábián Attila, Lőrincz Ádám, k: Hajdú Zsuzsi, Fotós: Vasadi Gabi, kísérő:  Zizi, szurkoló: Vimi Zitát, tanácsadó: Martonfy László, manager: Jeremy Stanford 

(A Barnes Bridgenél egy Allee parkoló kártya)

Ui.: a versenyen indult még Márton Maci Gábor is, aki már itt élőként indult 41-s rajtszámmal. Valamint Bosnyák Andi egy héttel korábban nyert masters Women Headet. Nekik is gratula itt is - ha valakiről elfelejtkeztünk bocsánat, de megértő lesz!

 

Londonból szeretettel 1. Rész

Tegnap reggel a 6:30-s ryanair járattal elindultunk Londonba a Head Of the River Racere. Európa legnagyobb nyolcas versenyén fogunk indulni a csepeli nyolcassal. 

A hétvégi Budapest Kupás verseny sok szempontból nehéz volt. A déli szél és a kilazult lapát nyél mellett nagyban korlátozta a csapatot a szervezői tevékenységem. Ugyan lényegesen kevesebb stresszel és több alvással indultam mégis tudom, hogy ez elvett a csapat eredményéből. Ezzel viszont nincs mit kezdeni.

London egy teljesen más történet. Pihentebb és külső stressz nélkül érkezem, érkezünk. Idén 360 csapat fog versenyezni és noha utoljára 2 éve indult Csepel néven csapat megkaptuk a 17-es rajtszámot. Ez nagy szó, az pedig még nagyobb, hogy a britishrowing honlapján kiemelték csapatunkat - sőt Szekér Lacival közös 2009-es EB eredményekről is meg emlékeztek.

http://britishrowing.org/news/2015/march/27/2-days-goforeign-representation

A University Of London Boat Clubbol szálltunk vízre egy kölcsön kapott új Wintech nyolcassal ma reggel már teljes csapattal. 

A Temze egész nap sistereg a víztől! Folyamatosan nyolcasok mennek felés le, motorcsónakokkal. 

A Puttney és Chiswick közti számtalan evezős klub ilyenkor telelesz csapatokkal. Szombaton reggel fél nyolcra kellett érkeznünk, hogy a délben induló veterán Head előtt evezhessünk. A víz nagyon nehéz, a nagy Duna sokszor lényegesen egyszerűbb történet. Motorcsónakok és csapatok a pálya teljes szakaszán. 

Péntek este és szombat délben is az evezős klub konyháján ettünk, mert lényegesen olcsóbb, mint bármi Londonban és jó is volt. 

Ami biztos már most, akár hogyan is végzünk a tapasztalat építeni fog a csapaton emberileg és evezős tudásban is.

Egyenlőre várjuk, hogy mit hoz a holnap az időjárás tekintetében. Sajnos van rá esély, hogy a nagy szél miatt elmarad a verseny. 

Délután csendes pihenő után a British Múzeumban voltunk és a Sohoban.

Epilógus a Budapest Kupához

Vége van.

Szombaton lezajlott az eddigi legnagyobb Budapest Kupa Regatta. A héten lezáródott az elpakolás, lezáródtak elszámolások, a szállítások. Kezd visszaállni az élet a normál kerékvágásba. Azt hiszem sikeres volt – a visszajelzések, az emberek mosolya, a dunai látvány, a parti hangulat alapján mindenképpen!

2015. március 21-én sikerült végrehajtani egy olyan programot, ami rengeteg veszélyt és kockázatot rejtett magában, de megoldottuk!

Először is köszönettel tartozom a családomnak, kislányomnak és feleségemnek, hogy volt türelmük Apa evezős életének egy újabb fejezetéhez. Köszönettel tartozom szervezőtársaimnak: Máté Ibolyának, Denk Andrásnak és Vimi Zitának, hogy a hónapokon keresztül tartó folyamatot végig csinálták és végén az lett, ami lett. Csapatomnak, akikkel részt vettünk a versenyen és ugyan nem nyertünk (amiben biztos benne volt a szervezői munkám is), de maradandó élményt szereztünk. Köszönet jár a Raffaj Katinak, Szántó Évának és a bírói csapatnak, hogy a verseny előtti hetekben sikerült egy megfelelő rendet kialakítanunk a versenyző csapatok vízi menedzsmentjénre. A Danubius NHE edzőinek és evezőseinek és szüleiknek a munkája pedig elengedhetetlen volt, hogy végig csináljuk a versenyzők érkezésének és itt létének két napját. Köszönet jár a verseny támogatóinak, kiemelve a Fővárost és MESZ-t. (Támogatók listájáért nézzétek meg a plakátot).

Összesen 54 nyolcas, 15 négypár versenyzett a Budapest kupán üldözéses rendszerben. Erre példa az elmúlt 25 évben nem volt Magyarországon. Kb. 550 versenyző, 7 országból, több mint 30 klubból. A külföldiek kb. 50%-os részvételi aránya hatalmas kihívás volt a csapatok létszámából adódó logisztikai mellett. Azt gondolom sikerült megfelelnünk a helyzet nyújtotta elvárásoknak.

Sikerült 18 külföldi csapatnak hajót biztosítanunk, hogy tudjanak versenyezni és ebből mindössze kettő volt NDK hajó. A horvát Mladost, az osztrák Pirat és LIA mellett az olasz Mincio segített – és Magyarországról a Szeged, Csepel és veteránjai valamint a Pető testvérek biztosították a hajót a versenynek otthont adó Danubius mellett.

Rengeteg olyan névvel találkoztam a nevezések böngészése során, akiket pár éve még a TV-ben néztem az olimpiai közvetítések alatt. Marco Penna, Mario Palmisano, Ricardo Dei Rossi, Rafaello Leonardo, Bruno Maschernass, mind olyan evezősök, akiket Athénban, Sydneyben, Atlantában, Pekingben láthattunk az olimpiai döntőben és most itt eveztek velünk és jól érezték magukat. Az olasz, osztrák, szerb, német, szlovák és horvát csapatok mind-mind a barátságról, az evezésben lelt örömről, a víz és a sport szeretetét mutatták be.

A verseny utáni afterpartyn pedig megmutathattuk a pesti éjszakának, hogy lehet evezősökkel is számolni! Nagyon jól éreztük magunkat és a generációk közötti határok is bomlottak, amikor a 40-50-60-70 éves generáció együtt mulatott az Ötkertben a mostani első vonalbeli versenyző gárdával

A héten végig a szálakat varrtam el és töltöttem fel a fényképeket a facebook oldalinkra. De nem csak én! Rengetegen osztották meg budapesti utazásukat és szervezőként külön élmény volt, hogy mennyien az éremmel a nyakukban fotózkodtak a parlament előtt, vagy kisgyermekükkel. Volt olyan szerb versenyző, aki az érmet tette meg profilképének a facebookon. Több mint 20.000 letöltés volt a verseny angol és magyar facebook oldalán az elmúlt héten! Az internetes közvetítést (amin lehet még javítani) ugyancsak 1000-nél többen követték élőben. A nápolyi CN Posillipo versenyzői külön a verseny lógójával megnyomott kapucnis pulcsival érkeztek, amin mindannyiuk neve bele volt írva a lógóba! Volt olyan olasz evezős, aki két nappal a verseny előtt a profilképét a tavalyi verseny készült képére cserélte. A ráckevei Dunán a versenyt megelőző hetekben rengeteg nyolcas volt vízen!

Jelenleg fut egy felmérés, illetve folyamatosan gyűjtöm a visszajelzéseket a következő versenyre. Szerencsére a pozitív dolgok szinte teljesen elnyomják a negatívokat. (Itt tudjátok kitölteni: http://goo.gl/forms/EjJgAjmCe5) 

Hatalmas energiát mozgattunk meg és ráztunk fel embereket, hogy igenis lehet összefogással nagyot alkotni 2015-ben Magyarországon, ami már szinte európai színvonalú, ráadásul az evezős sportban!

Jó volt! Most alszunk egy kicsit többet, holnap pedig irány London, a Head of the River Race! Meglátjuk ott hogyan csinálják :)

Innovációt!

Pénteken lesz a Magyar Evezős Szövetség Innováció az evezésben elnevezésű találkozója. Ennek apropóján vettem elő a fiókból ezt az egy ideje ott szunnyadó írást. Bízom benne nehány gondolatot megfogadnak belőle az evezés irányítói. 

Tizenöt pont a jobb magyar evezésért

1. A kis hajós tájékoztató legyen meghívásos verseny a hosszú távú és az ergo OB alapján – a kettőn elért helyezés adódójon össze, a legjobb 18 versenyző indulhasson (aki valamilyen okból kifolyólag nem tud részt venni mindkettőn az edzői team/szövetségi kapitány adhat felmentést)

2. Tavaszi hosszú távút csak szkiffben rendezzenek, 2 héttel az ergo OB után

3. A Ks és a normál mezőny együtt versenyezzen tájékoztatón

4. 18 versenyző induljon az egyesített mezőnyben (elő, középfutam és döntő)

5. A tájékoztató legyen 3 napos, a perorok induljanak el dublóként is

6. Ha négynapos OB kerül megrendezésre a Szkiff/peror és a négypár/nyolcas számok külön napon kerüljenek megrendezésre

7. Négypár/négyes számok és peror/dubló számok, ha egy napon vannak nagy idő különbséggel kerüljenek megrendezésre

8. A férfi és női számok ugyanabban a hajó osztályban nagy idő különbséggel kerüljenek megrendezésre

9. Legyen hosszútávú ergo OB serdülő, ifi, felnőtt és masters kategóriában minden év decemberében

10. Az őszi válogatott keretbe az OB 6 legjobb szkiffje, 3 legjobb perorja kerüljön minden kategóriában, ezen felül 2-2 szabadkártya az őszi hosszútávú alapján

11. Kérdőív kidolgozása, melyben a versenyzők megjelölhetik és jelezhetik céljaikat a következő évre, leadása az OB-n

12. Központi edzésterv kidolgozása, mely minden klub edző számára elérhető 

13. Súlyemelés technika, törzsfejlesztés és mobilitás modulok beépítése az edzői módszertanba

14. MESZ által szervezett nyílt súlyemelő, törzsfejlesztő és mobilitás workshopok a régiós központokban minden év őszén az edzőknek (elméleti) és versenyzőknek (gyakorlati)

15. Külön masters OB rendezése

40 edzés

Az előző időszak csendes volt a blog szempontjából. Elnézést is kérek tőled kedves olvasó. Első sorban a Budapest Kupával (március 21.) foglalkozom mostanában (meg még néhány nem edzéshez köthető dologgal, a bejegyzés maga már meg van egy hete, de nem volt időm tisztázni...).

Edzés szempontból az OB után visszavettem, majd változtattam a céljaimon. Először a Hugh Jackman féle Wolverine edzéstervet csináltam meg (heti 6 nap kondi, testépítés, hipertrophy). Ez egy nagyon jó edzés terv izomtömeg növelés, tartás szempontjából. Ajánlom minden fitnesz rajongónak. Azért akkor csináltam, mert az evezés nyári időszakában azt gondolom nem fér el ennyi kondi. 

Ezután egy másik korábban talált edzésterven dolgoztam át magam. Ezt a Nyers Erő című könyvben találtam. A lényege, hogy 40 edzésen keresztül ugyanazt a 5 gyakorlatot kell csinálni, de minimális darabszámmal. Power to the people! Ez az alapelve a programnak: minél nagyobbat emelni.

Nekem ez sose ment, évek óta nagyon gyenge voltam súlyomhoz képest. Viszont tudtam, hogy ezt sem lehet verseny időszakban csinálni, mert belassít. ez meg is történt: 24-es tempó felett nem bírtam edzeni ergon. (Mondjuk nem is ergoztam.)

Szóval, az eredetileg javasolt 5 gyakorlat:

1. Fekvenyomás 

2. Deadlift

3. Hamis hajlítás

4. Kettlebell

5. Biceps

Minden 85-95% között, max 10 darab. Pl.  2x5, 5x2, 3x3, 1-2-3-2-1, 1-2-3-4, 4-3-2-1, 1-1-1-1-1-1

5 edzésenként pihenőnap, másfél hetente pár edzés 80%-on.

A tapasztalatok:

A gyakorlatokon természetesen változtattam. Elsősorban azért mert még mindig az evezős gondolati körök dolgoznak bennem. Másrészt nem tudtam valóban ennyire kevés darabszámmal dolgozni. 

A gyakorlatok:

1. Fekvenyomás 

2. Fekvehúzás 

3. Mélyguggolás (pontosabban a combcsontot a talajjal párhuzamosnál mélyebbre vinni)

4. Deadlift

+ 3,4x10-12 db egy vagy kettő gyakorlatból (jellemzően romanian deadlift, ülve evezés, húzódzkodás)

+ törzs erősítés 

+ bringa/evezés 

Az eredmények 

Két gyakorlatnál rendkívül pozitív lett a fejlődés, kettőnél gyengébb, mint gondoltam. Valamint az egész következménye az lett, hogy a savtűrő képességem nagyon visszaesett. Az edzéseket 87-90kg testsúllyal csináltam.

Fekvenyomás 

A fekvenyomást kicsit hamarabb kezdtem, mint a többi gyakorlatot, talán emiatt is lett itt a legnagyobb a fejlődés. 

95-100kg maxról --> 119kg (erős szint saját súly X1,3-1,5)

Fekvehúzás 

Ez az egyik gyakorlat, ami gyengébben fejlődött, mint szerettem volna. Ennek legfőbb oka, hogy a nagy súlyuknál nem tudok törzsből ráemelni, mert jobb oldalon van egy pár éve jövő menő fájdalom, ami itt ki tud jönni. Mindenesetre 85kg--> 105kg (erős szint saját súly X1,2-1,4)

Guggolás 

A másik gyengébb gyakorlat. Itt mondjuk jelentős hátrányból indultam, mert technikailag olyan gyakorlatot akartam csinálni, amit 20 éven keresztül rosszul csináltam. A guggolásnak, mint arra az elmúlt másfél évben rájöttem van egy saját filozófiája. Ha megnézünk egy jobb fitnesz oldalt a neten kiderül, hogy gyakorlatilag mindenre ez a megoldás, illetve a különböző variációk. Minket sosem tanítottak guggolásra, pedig jó lett volna. A guggolás mindig egy kerülendő dolog volt, mert abba meg lehetett rokkanni. Igen, ez igaz, ha nem megfelelően építik fel a testet. A guggolás legfontosabb izmai a törzsben vannak, majd a comb első és hátsó izmai és a farizmok. Ezek közül az izmok közül kettőt sose erősítettem tudatosan. Kitalálhatjátok melyiket. Lényeg a lényeg 2013 szeptemberében 70kg volt a maxom mélyguggolásban. Amikor erre rájöttem elszégyelltem magam. Ez még a saját súlyom se. A szűk keresztmetszet elsősorban az izmok lazasága volt. Ezen, mint megtanultam a nyújtás mellett a jóga, habhengerezés, masszírozás segít. Na és persze az, hogy a lehető leghosszabb távon dolgozzon az izom!!! Mert akkor lesz a legnagyobb a hatás. A másfél éves úton sikerült megtanulnom az egylábas guggolást (pistol) ez előtte nem ment. Szóval sikerült eljutnom oda, hogy a 40 edzés elején már 100-110kg volt a max. Innen a fejlődés:

100-110kg -->124kg (erős szint saját súly X1,75) van még hova

Deadlift

A kedvenc új gyakorlatom a deadlift volt az előző egy évben, a front squat és a zercher squat mellett. Egyszerű, de mégis komplex mozgás és hihetetlenül hatásos izomépítés szempontjából. Amikor először "játszottam" ezzel a gyakorlattal 153kg volt a maxom. Most 2.5 évvel később, úgy,  hogy a 2013/2014-es szezonban erősen beépítettem a programba már 166kg-ba emeltem 4-t. Fontos, amikor maxon akar dolgozni az ember 100%-t emelni, nyomni nagyon-nagyon ritkán szabad csak. Ennek oka a rendkívül magas sérülésveszély. Hüvelykujjszabály: amiből megy 4-5 darab az kb. A 95%.

Ez alkalommal kicsit görbítettem ezen a szabályon.  A mellékelt táblázatból láthatjátok, hogyan növeltem napról napra a súlyokat, de azért nagyon lassan haladtam. A 166 fölé is csak 3-4x merészkedtem. Az utolsó napokban a 180kg-ból 6x1-t terveztem, de a 4. után inkább leálltam. Hüvelykujjszabály: mindig akkor fejezd be, ha tudod, hogy egy még ki megy.

A fejlődés:

170kg-->189kg (erős szint saját súly x2-2,2= BEAST MODE)

A kezdő szintet egyedül a fekvenyomásnál néztem meg, míg a max a guggolás és a deadlift esetén az, ami még ment (deadliftnél nem is próbáltam többet, mert az ergo OB vészesen közel került)

Összefoglalás: az erő valóban tanulható! Két hete fejeztem be. Az ergo kezd visszajönni! Amúgy nagyobbat emelni nagyon élvezetes. Mért? Csak.

A táblázata lépcsőkről itt érhető el. Mindig csináltam + extra gyakorlatokat is. Egy edzés kb. 60 perc, két kör között lehet pihenni rendese. Mindenből előtte csináltam egy 10-es és egy 5-ös szériát kisebb súlyon, hogy megszokjam a súlyt, a gyakorlatot.

És akkor a 189kg-os Deadlift:

ui.: A Csepelben 19kg-osak a régi rúdak, a Danubiusban a fekvenyomó nagy rúd 15kg

Óév búcsú – újév köszöntő (Budapest Kupa és ez meg az)

Boldog új évet kívánok! Azt hiszem ezt nem kell jobban ragozni. Mivel az elmúlt félév blog bejegyzései nagyon-nagyon az elmúlt időszak elemzéséről szóltak nem nagyon tudok, akarok mit írni saját magammal kapcsolatban.

A bajnokság óta eltelt időszakban jóval kevesebbet eveztem, mint azt megelőzően. A nyolcas volt az első számú hajóosztály, amiben kint voltam. Nem igényeltem a szkiffet. 15 éve ez volt az első időszak, hogy ennyire keveset szkiffeltem – sőt edzettem volna. Az edzésben első helyre került a súlyzó. Korábban a legnagyobb hiányosságom a fizikai erő volt, így ez az időszak kiváló ennek a hiánynak a korrigálására. Most éppen egy 40 darabos edzésterv felénél járok,nagyon érdekes  most még, nem akarok erről írni, sokkal inkább majd az eredményekről a 40. után. Edzésnapló, mint mindig most is pörög, így nem fogtok lemaradni semmi érdekességről.

Amivel most evezés kapcsán a legtöbbet foglalkozom az az elkövetkezendő Budapest Kupa szervezése.  Ez már az 5. verseny lesz, amit közösen szervezek a Danubius NHE-vel és a MESZ-szel. A Budapest Kupa a Széchenyi Emlékverseny része, ami egyben 25 éve a magyar evezős évad megnyitója, ezért kapcsolódik a MESZ is hozzá a történethez. A verseny a magyar evezős évad megnyitója. Nagyon nagy fejlődésen vagyunk túl az elmúlt években. A kezdeti igazán amatőr próbálkozásokhoz képest tavaly már 2. alkalommal volt kamerás időmérés és 15 nyolcas és 7 női négypár versenyzett. Az első verseny 10 hajójához képest komoly előrelépés. Tavaly ergométer váltót és afterpartyt is tartottunk a belvárosban, ahol az összes Budapesten maradt külföldi csapat képviselte magát (kb. 100 evezős az 5kertben). Sőt a Budapest Kupa mellett a „Hív a Duna” amatőr tízevezős verseny, amit vasárnap rendeztünk is rekord 38 csapattal rajtolt.

2015-ben sikerült  további komoly dolgokat leszerveznünk már most! A legfontosabb, hogy a WienerAchterral és a pozsonyi Universitná Regataval együtt körversennyé rendeződik a verseny és Capital Cup néven egy új regionális evezős kupát hozunk létre. A fő szabályok:

1.A résztvevő csapatoknak mind három versenyen indulniuk kell (4,5; 6; 7km),

2. Négy tagnak meg kell egyezni mind a 3 versenyen

3. Lehet verseny egyesülni.

2015-ben először nyolcpároknak is ki lesz írva a verseny (akit érdekel lehet ilyen hajót bérelni majd), de ezen túl az egyetemi, ifi és serdülő csapatokat is lehet nevezni a versenyre. A serdülőknek teljesen ingyenes a nevezés. Ismét lesz 5x100 méteres ergométer váltó és még néhány program, amiről még nem akarok írni, de mindenképp jó lesz J. A vizi események mellett a part is élni fog és délelőtt 10-től délután 3-ig érdemes lesz kijönni a Margitszigetre az evezés iránt érdeklődő közönségnek!

A legfontosabb pedig, hogy már most 8 külföldi csapat nevezett és összesen 18 érdeklődő csapat van csak a nyolcasoknál, a női négypárakról nem is beszélve.

Ezt figyelembe véve minden adott, hogy egy kíváló minőségű, élményszámba menő nemzetközi evezős versennyel nyissuk meg a magyar evezős évadot. Sőt idén valóban ez lesz az első vizi verseny, mert március 21.-én rendezzük! 

Bízok benne, hogy a magyar csapatok legalább ennyien lesznek!

A „Hív a Duna” amatőr és egyetemi tízevezős verseny április közepén kerül megrendezésre idén, erről folyamatosan fogunk hírt adni.

Összefoglalva: most az energiáim nagy részét ebbe a rendezésbe fektetem, ami nagyon motiváló ugyanakkor rengeteget tanulok belőle nap, mint nap. Remélem minél többen eljöttök, mint indulók, vagy, mint nézők. Ha nincs csapatotok, de be szeretnétek ülni valahova keressetek bátran, mert, mindig van egy üres hely. Ha pedig ti is úgy gondoljátok, hogy ez a rendezvény hozzátesz Magyarországhoz, Budapesthez a magyar evezéshez és a saját életetekhez gyertek önkéntes segítőnek. Több olyan feladat van, amihez elfog kelleni kisebb, nagyobb segítség a verseny napján.

A versenyről többet itt olvashattok:

http://szechenyiregatta.danubiusnhe.com (magyar)

http://budapestcup.danubiusnhe.com (angol)

Ha tetszik, akkor pedig kérlek benneteket lájkoljátok:

https://www.facebook.com/szechenyievezosregatta (magyar)

https://www.facebook.com/BudapestCupRegatta (angol)

Új szerepek

Az elmúlt két hónap viharos gyorsasággal eltelt. Hihetetlen, hogy egyik nap még hazavezettem Szegedről, tegnap este pedig már az első téli 2000 méteres felmérőt húztuk Csepelen. Szó mi szó, jól ment, leszámítva az utolsó 150 métert, ahol kézzel foghatóvá vált, hogy az edzés mennyiségemet 6-9 órára csökkentettem és leginkább azokat az izomépítő gyakorlatokat csináltam, amiket az elmúlt 10 évben inkább hanyagoltam. A 6:19-es eredmény ennek tükrében végül is jó, egyenlőre még beférek a nyolcasba.

Amit viszont érzek, hogy az edzés és annak a fajta céltudatos versenyevezésnek a befejezése, amit az elmúlt két évben célzottan csináltam és előtte is évekig ez volt a legfőbb motiváló az életemben egy hatalmas űrt hagyott maga után. Erre az ob utáni hetek pihenése után kellett rádöbbennem. Elkezdtem a cégem tanácsadói ágát kiépíteni, pörögni, munkát, projektet keresni, ami meg is lett és egyenlőre nagyon tanulságos, de mégis van valami, ami hiányzik…

Ebben az élethelyzetben kerestek meg néhányan és kértek fel, hogy próbáljak meg/vállaljak el a MESZ megújuló elnökségébe egy jelölti pozíciót elnökségi tagnak. Alapvetően idegenkedtem a dologtól, ami feladat és szerep is. Egyik oldalon persze jól esett, hogy vannak, akik azonosulni tudnak az általam és néhány evezőstársam képviselte evezősképpel, másik oldalról viszont nagyon nehéz megbarátkozni azzal, hogy ma Magyarországon milyenek a közviszonyok, amit a magyar evezésben napi szinten megélek, megélünk. Nagyon nehéz a feladat azt a közösséget, azt az élményt tovább adni és kiszélesíteni, ami az evezés. Korábbi blog bejegyzéseim (Lista 1. és Lista 2.) ezt próbálták, de a MESZ elnökségi tagjaként ez a feladat egy teljesen más perspektívába kerülne. Napokig gondolkodtam, hogy valóban szeretnék e részt venni egy ilyen feladatkörben és végül arra jutottam, hogy azt az űrt, amit a verseny evezés hagyott maga után ki kell töltenem. Most egy lehetőséget kaptam, hogy az evezésben szervezési és döntési oldalon, országos szinten legyek hatással az eseményekre.

Elfogadtam a jelölést.

De mit is kell tenni az MESZ elnökségének tagjaként? Mit tehetnék én, ebben a szerep- és feladatkörben?

1.       A legfontosabb egy szolgáltatás szemlélet  meghonosítása MESZ-ben és a magyar evezős életben. Az evezősök tudva, vagy tudatlanul egy szolgáltatási szintet várnak el: jobban szervezett pontos versenyeket; klubszinten jobb hajóparkot; megfelelően felkészült edzőt; tiszta öltözőket; meleg vizet (!); sikeres válogatottat, amire büszkék lehetnek; hogy annyira ismerjék az evezést, hogy ne kelljen mindenkinek elmagyarázni, hogy ez nem kajak-kenu, stb. Csak néhány példát említve.

2.   Az, ami miatt azt gondolom, hogy megfelelő tudással rendelkezem ennek a személetnek és az evezősök közösségének a képviselésére az elmúlt 20 év készített fel. Magyarországon eveztem az Esztergomi EHE-ben, a Danubius NHE-ben és most a Csepel EK-ban, de eveztem és versenyeztem Új-Zélandon és Olaszországban. Voltam tagja olyan klubnak, aminek húsz tagja van és olyannak is amelyiknek 4000 és vagyona vetekszik a MESZ vagyonával szellemi és anyagi értelemben is. Láttam rendszereket, szervezési módokat, elveket látom a különbségeket, látom az ottani problémákat és látom, hogy mi megvalósítható itthon és mi nem és mi mikor, minek mi a feltétele.

3.      Jelenleg több szervezési szálon is kapcsolok az evezéshez. A legfontosabb a Budapest Kupa, amely a Danubius és MESZ közös szervezésben valósul meg és az egyik legsikeresebb hazai nemzetközi és legnagyobb nyolcas verseny ma Magyarországon. A BESZ felügyelőbizottságának elnöke vagyok. Vállalkozásomnak egyik területe a Filippi hajók kereskedése és a sporthoz köthető eszközök és tanácsadás szolgáltatása.

4.      Azt gondolom, hogy az evezősöknek belülről kell megerősödniük, az evezés szervezőinek lokális és országos szinten is élménnyé kell tenniük az evezést. A fiatalok számára kell meghatározó élménnyé, közösséggé kell alakítaniuk a sportot, a klubjukat. A versenyeknek és a díjaknak a presztízsét emelni kell.

5.      Egész életen át tartó élményt kell létrehoznunk, aminek fontos eleme a versenyzés hazai és nemzetközi szinten, az olimpia, de ugyanennyire fontossá kell tenni a hosszútávú versenyeket és túrázást, az edzést a klubba járást, a közösségi létet. Nem csak a 2000 méter létezik ki, kell szélesíteni a spektrumot. A gyerekek mellett az egyetemistákat és a felnőtteket is meg kell tudni szólítani, aminek szervezésében a MESZ-nek oroszlánrészt kell vállalnia. Ezt a kommunikáció és rendezvény (versenyek, bemutatók, túrák – itthon és külföldön, evezős bálok, stb.) szervezés révén tudja elérni. Egyszerűen divatossá kell tenni az evezést!

Évekkel ezelőtt olvastam egy század eleji leírást az esztergomi evezős életről. Egy mondat nagyon megragadt: „Az evezősök báljai városszerte híresek voltak”. Akkor 7 csónakház működött a városban, ma egy. A Margitszigeten 11 evezősház volt ma egy. Meg kell fordítani ezt a folyamatot. Vissza kell hozni az evezős élet csillogását és ehhez új szemlélet kell, amely túl lát a mindennapok nehézségein, mer tervezni és nem csak a VB aranytól tesz függővé egy sportág, egy életforma sikerességét.

A közgyűlésen a küldötteknek a legfontosabb feladata, hogy olyan elnökséget tudjanak választani, amely tud együtt dolgozni, nem jön benne létre a mi-ők hangulat. Érvek és ellenérvek alapján, minden helyzetből kompromisszummal továbblépve győzte-győztes játszmákat játszanak az elmúlt években gyakori győztes-vesztes, vagy még inkább vesztes-vesztes játszmák helyett, amiknek mi, a mindennapok evezősei voltunk az elszenvedői, de legalább is nem a nyertesei. Mindenképp nagy a felelőssége a következő elnökségnek, csak néhány dolgot kiemelve: pálya beruházás, nemzetközi sikeresség, tömegsport elvárások, kiemelt sportági státusz megőrzése, stb. A nem olyan régi  adósság konszolidáció egy olyan tabula rasat adott a sportágnak itthon, ami nyugodt helyzetet biztosít a növekedéshez, ezzel a élni kell.

Azt gondolom, hogy van lehetőség most már egy valóban új érát kezdeni a sportágban! A jelöltek közt rengeteg a fiatal – érdemes nekik esélyt adni a bizonyításra, mert ők fognak bizonyítani.