Egész délelőtt abban a felélemben telt, hogy elmarad a verseny a feltámadó szél miatt. 10 órára fel is erősödött, de aztán szerencsére elmúlt és az eső sem kezdett el esni. Mondjuk az elálló szél erős kifejezés, de a víz legalább evezhető volt és mivel tolószél volt az minimálisan zavart minket.
11:45kor vízre szálltunk és elindultunk a rajt felé. A Temze kisebb mint a ráckevei Duna ág ezen a szakaszon így rendkívül sűrűnek tűnt a víz a számtalan nyolcassal.
A kölcsön coxboxnak köszönhetően mindannyian tökéletesen hallottuk Laci és Zsuzsi utasitasait és fegyelmezetten kezdtünk melegíteni a sűrűjében. A Barnes Brige és a Kew Bridge közti 3 km-es szakaszon nem lehet ilyenkor magas tempóval evezni, elsősorban biztonsági okokból, de hely sem volt, mert már a 200-s rajtszámú csapatok is vízen voltak. A Chiswick hídnál, ahol a rajt zóna volt a bírók egyből jöttek és jelezték mikorra kell visszaérnünk.
A 17-es rajtszám kiemelt hely, angliai szinten komoly csapatok álltak előttünk es utánunk is. Természetesen az első és második helyről a Mosley és a Leander 1. csapatai rajtoltak - azokban a csapatokban nem kevés az olimpiai bajnok vagy érmes. Elvégre Európa evezős szempontból leggazdagabb, legtőkésebb országban eveztünk. A rajtzónában álló hajók összértéke valószínűleg több volt, mint a magyar klubok éves költségvetése összesen.
Persze ez abban a pillanatban nem számított. A pillanatnyi káoszból néhány perc alatt tökéletes rendbe rendeződtünk és mikor már kezdett zavaró lenni a szemerkélő eső és szél már 26-os tempóval robbantottunk a rajt fele és a Chiswick híd alatt már csőgázon, a sikiítás határán 38-39-cel eveztünk át a rajton, nyomunkban az ellenfelekkel. Zsuzsi utasításainak megfelelően 35-ős tempóra álltunk vissza.
Csak egyetlen dologra fókuszáltam: időben forgatni, hogy a tolószél vigyen minket és, hogy 100%ban együtt mozogjak a csapattal. Igazság szerint ez volt a legjobban együtt evezett versenyünk. Könnyű és gyors csapásokkal, magas frekvencián jól termeltünk. Az első kilométer után Zsuzsi azt mondta közeledünk az előttünk evező csapathoz. Az ilyen hír iszonyatos tüzet tud adni. Összekötve a minket követő egység tempójával hatalmas erőket mozgattunk. Lényegesen nagyobbakat, mint egy héttel korábban Budapesten.
A Head specialitása, hogy az általános elképzeléssel szemben irgalmatlan nehezen evezhető víz. A felevező hajók okozta hullámzás, a szél és a bírók is kavarják a vizet. A pályán 3 különböző ívet kell evezni és a tulajdonképpeni u alakú pályán minden féle szél jöhet szembe.
A Lőrincz "Hód" Ádám által adott tempó kiválóan segítette a csapatot. Minden széllökésből ki tudtunk jönni! A verseny összesen 17-19 perc hosszú időjárás függően. Ezt is tanulni kell! Szerencsére a csapat nagy része már megevezte a versenyt és így fel voltunk kèszülve, hogy a verseny valójában a Hammersmith hídnál kezdődik. Amire nem voltunk felkészülve, hogy a Hammersmith es a Fulham stadion közötti szakasz mennyire hosszú. Valahogy nem akart vége lenni. Ki nem kellett nézni, csak befelé figyelni és dolgozni. Tulajdonképpen nem emlékszem semmire a verseny első feléből, csak arra, hogy jól megy és tóljuk!
(Hammersmith híd a buszról)
A Fulham stadion mivel messze volt a Hammersmithtől közel került a célhoz. És mikor a szemem sarkából megpillantottam tudtam, hogy már minden mindegy és minden izomrostomat használnom kell. A Puttney Bridge előtti szakaszon már vártam a célt...
A cél utáni híd alá evezve nyugodt öröm fogott el. Jó érzés járt át miközben azon gondolkoztam mi lehetett az eredmény.
Mikor visszaeveztünk a Tradesmenbe csönd fogadott minket. A verseny még folyt, kb. 200. csapat evezett lefelé a pályán. A hely üres volt. Összesen 7 vagy 8 divízióban versenyeztek a csapatok. Az 1. Divízióban az elit, a végen a kezdők, iskolás csapatok. A hajót a Yarm schoolból kaptuk kölcsön, akik a 228-s rajtszámmal indultak és 158-ként értek célba.
Mire lezuhanyoztunk már meg volt az eredmény.
25. helyen értünk célba! A tengerentúli csapatok között pedig 2-ként! Leander nyert, mi pedig a See Club Zürich mögött 3 másodperccel értünk célba, akik egy jó klub csapatnak számítanak a kontinensen.
Amire igazán büszkék lehetünk az az, hogy tiszta csepeli csapatként értük el ezt az eredményt, ami a legjobb magyar klub eredmény a Head történetében.
(Barnes Bridge a verseny után)
Folytatás jön Pozsonyban. Most pihizünk.
A csapat tagjai: Töreki Szabolcs, Orbán, Légrádi Ádám, Elekes Szilveszter, Széll Domokos, Szekér László, Fábián Attila, Lőrincz Ádám, k: Hajdú Zsuzsi, Fotós: Vasadi Gabi, kísérő: Zizi, szurkoló: Vimi Zitát, tanácsadó: Martonfy László, manager: Jeremy Stanford
(A Barnes Bridgenél egy Allee parkoló kártya)
Ui.: a versenyen indult még Márton Maci Gábor is, aki már itt élőként indult 41-s rajtszámmal. Valamint Bosnyák Andi egy héttel korábban nyert masters Women Headet. Nekik is gratula itt is - ha valakiről elfelejtkeztünk bocsánat, de megértő lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése